Jövő hétvégétől, szeptember 5-től 12-ig Budapest ad otthont a - tavalyról elhalasztott – 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak. Az eucharisztia magyarul oltáriszentséget jelent, a kongresszusi mozgalom ennek jegyében
Krisztus társadalmilag elismerhető és érvényesíthető hatalmát, a világban való valóságos jelenlétét hirdeti.
Ennek az eszmének a tiszteletére szervezi meg a katolikus egyház 1881 óta a nemzetközi eucharisztikus kongresszusokat. A magyar főváros 93 év után másodszor lesz házigazdája a nevezetes események. Most a közel száz éve megrendezett világtalálkozó néhány hazai aspektusát idézzük fel.
1938. május 25-én ünnepélyes külsőségek közepette kezdődött meg Budapesten a 34. Eucharisztikus Világkongresszus. A rendezés lehetősége - messze túlmutatóan annak egyházi jelentőségén - óriási elismerésnek számított. (Egyébiránt volt már egyszer hazánkban ilyen kongresszus, de akkor még Magyarország az Osztrák-Magyar Monarchia részeként volt rendezője, s a kongresszus Bécsben volt.)
Hit és politika
A kongresszust óriási szervezőmunka előzte meg, a házigazdák ugyanis
demonstrálni akarták, hogy a külpolitikailag és gazdaságilag is bezárt Magyarország képes világszínvonalúan megrendezni az eseményt.
A kongresszus ideje alatt celebrált misék istentiszteletek, ünnepségek, ülések és körmenetek a magyar katolikus egyház erejét és a világegyházzal való egységét kívánták bizonyítani. A pápai legátus, Eugenio Pacelli bíboros államtitkár (akiről tudni kell, hogy, öt évvel korábban, 1933-ban Adolf Hitlerrel egy sikertelennek bizonyult birodalmi konkordátumot kötött, s aki később XII. Pius néven pápa lett) kimondva-kimondatlanul úgy vélte: a budapesti ünnepségek a lelki élet elmélyítése mellett politikailag a német nácizmus ellen irányulnak. Bizonyítja ezt az is, hogy a náci diktátor Hitler megtiltotta a német katolikusok részvételét! A másik oldalra is volt Pacellinek üzenete, a másik fő ellenség, mégpedig a "pogány" bolsevizmus felé.
Szent István-kultusz és kereszténység védőbástyája
Az önmagában is nagy ívű, nemzetközi eseményt a hazai szervezők összekapcsolták egy óriási ünnepségsorozattal. Ennek célja az volt, hogy az ekkoriban erőteljesen megnyilvánuló Szent István-kultusz betetőzéseként szentté avatott első királyunk 900. évfordulóját ünnepeljék meg. Mindez - nem kevés tudatossággal – együttesen kívánta reprezentálni, hogy
Magyarország ismét be tudja, és be is akarja tölteni az évszázadok óta rátestált "kereszténység védőbástyája" szerepkörét,
amely bizony ismét "két pogány között" maradt rá.
Az ünnepségek, az akkori sajtó szerinti "kettős szent év" rendezvényei tehát kifelé és befelé egyaránt demonstrálták - mint utólag kiderült az utolsó békeévben -, hogy Magyarország még mindig a "béke szigete Közép-Európában".
A 38. Eucharisztikus Világkongresszus – számokban
• A kongresszuson a korabeli katolikus világ szinte minden fontosabb tisztségviselője jelen:
• 15 bíboros
• 50 érsek
• 200 püspök és főapát
• 33 országból mintegy 50.000 hivatalosan bejegyzett zarándok
• 250.000 fő a Hősök terén rendezett eseményeken
• Kb. 500.000 magyar résztvevő
Forrás és képek: JATE Egyetemi Könyvtár
