Különösen hálátlan szerep jutott II. (Vak) Béla feleségének, a Vukanic-házból származó szerb hercegnőnek, Ilonának. Az uralkodópár egész életét beárnyékolták a hatalmi harcok és a bosszúvágy.

A tehetséges Bélát még gyermekként „anyja öléből kiragadva” vakíttatta meg Könyves Kálmán. Béla ugyanis annak az Álmos hercegnek a fia volt, aki számtalanszor fellázadt, minduntalan ármánykodott bátyja, Kálmán ellen. Miután Álmos többször is visszaélt Kálmán türelmével,

a király végül, hogy saját, valamint fia, István trónját biztosítsa, Álmost a kis Bélával együtt megvakíttatta.

(A bölcs, de rideg uralkodó azonban még ezzel sem elégedett meg: parancsba adta, hogy Bélát fosszák meg férfiasságától. Azonban a Képes Krónika tanúsága szerint a király embere egy kölyökkutya heréit vitte a király elé, így mentve meg a fiút a csonkítástól.)

Kálmán fia, II. István visszavonult a hatalomtól, és kolostorban fejezte be az életét, utána pedig Vak Béla foglalta el a trónt. Fogyatékossága miatt igencsak szüksége volt egy erős segítőtársra, és meg is kapta, Ilona személyében. (Az uralkodói pár koronázására 1131-ben, Székesfehérvárott került sor.) Béla azonban nemcsak az uralkodás terheit, hanem valószínűleg bosszúvágyát is megosztotta hitvesével.

Ilona erőskezű, ambiciózus uralkodónő volt, és nem állt távol tőle a kegyetlenség sem.

A korábbi történetírásban úgy jelenik meg, mint a megnyomorított férje helyett uralkodó, véres kezű nagyasszony, aki vasmarokkal irányítja az országot. Szüksége is volt erre az erélyes fellépésre, hiszen férje hatalmát egy trónkövetelő, a magát Kálmán fiának beállító, idegenben született Borisz veszélyeztette. (Az Árpád-ház nem szűkölködik a családi drámákban. Borisz például Kálmán házasságtörő, száműzött feleségének fia volt, akit az uralkodó sem ismert el, tehát „fattyúnak” minősült.)

Vak Béla és Ilona királyné, hogy hatalmukat Borisszal szemben biztosítsák, Aradon országgyűlést hívtak össze, mely végül tömeggyilkosságba torkollott.

A történetírók többsége nem Vak Bélának, sokkal inkább Ilonának és környezetének tulajdonítja a hatvannyolc főúr lemészárlását.

Ez azért is lehetséges, mert az Árpádoktól távol állt ez a fajta megtorlás. A lehetséges árulókat, a Borisz és Béla között ingadozókat a király emberei kíméletlenül leöldösték, ám azt sem lehet kizárni, hogy a lázadók közül többeknek is része volt Béla megnyomorításában. A Képes Krónika míves illusztrációján láthatjuk, amint a vak uralkodó mozdulatlanul ül a trónon, üres szemgödrei a semmibe merednek, míg felesége, a szerb Ilona jelt ad a katonáknak, akik a királyné előtt lefejezik a főurakat. Béla halála után Ilona vette át az ország vezetését, egészen fia, Géza nagykorúságáig. Alakja kétségkívül kőszívű, hataloméhes úrnőként jelenik meg a képzeletünkben.