Szükség van az ilyen találkozókra, amelyekre meghívjuk a fogyatékos gyerekekkel foglalkozó intézmények, sportszervezetek képviselőit, hiszen azt tapasztaljuk, hogy nem tudnak rólunk. Ezek az egyetemi hallgatók lesznek a jövő pedagógusai, hozzájuk nagyon fontos szólni. A szélesebb társadalomban pedig biztosan mindenkinek a családjában vagy környezetében van olyan ismerős, akinek fogyatékkal élő gyermeke van. Ha ő jól sportol, de nincs lehetősége megmutatni magát, tudnia kell róla, hogy van egy ilyen szövetség, amely felvállalja a sportoltatásukat, versenyeztetésüket.

Az ép sportolók olimpiáján egy emberként szurkol a nemzet a magyar keretnek. Megélnek-e valami hasonlót a speciális olimpikonok?

A cél az, hogy egyszer eljussunk ide, azonban ez egy nagyon komoly szemléletformálást igényel. Szeretném, ha legalább megközelítené az ő ünneplésük mértéke azt, ami a normál olimpikonokat övezi. Gyógypedagógusként én belelátok a fogyatékos gyerekek mindennapjaiba, és számukra már önmagában egy óriási lehetőség az, hogy sportolhatnak, és nem csupán az egészségük miatt. Esélyt kapnak arra, hogy megmutathassák: ugyanannyit érnek, mint mi. Lehet, hogy nem lesz három diplomájuk, de részei a társadalomnak, és azt szoktuk mondani, hogy a sportban nincsenek különbségek és határok. Lehet, hogy nem 25 másodperc alatt ússza le az 50 métert, hanem 30, de ugyanazt a munkát beleteszi. Mindennap elmegy edzésre, van életcélja, van kerete a hétköznapjainak.

 
Melyek a slágersportágak?

Azok, amelyekben a magyarok a normál olimpián is jók, ilyen az úszás, de említhetném a kosárlabdát és a kézilabdát is, mert a gyerekek azt a sportágat szeretnék választani, amelyet gyakran látnak. És persze a foci, természetesen. Ami pedig a szponzoráció szempontjából fontos, hogy jó kapcsolatot ápoljunk az ép sportszövetségekkel. Ők nagyon komoly támogatóink, sőt azok a szponzorok, amelyek őket támogatják, jó eséllyel minket is fognak. Ehhez az kell, hogy felfigyeljenek ránk, és akkor a vállalkozói szféra is bátrabban áll mellénk.

Mi mindenen múlik, hogy sikeres lesz-e egy értelmi fogyatékos gyerek a sportban? Volt idő, amikor a szülők inkább eldugták őket a világ elől.

A szülő, az edző és a gyerek egyszerre kell hozzá, pont úgy, mint az ép sportban. Hála istennek megváltozni látszik az a szemlélet, hogy ezeket a gyerekeket el kell rejteni. Kinyílt a világ, változott a társadalom is, amely megpróbál együtt élni velük. Rengeteg munka és áldozat kell a szülő részéről, talán még több, mint a normál olimpikonoknál.

Mik a szövetség céljai?

Nincsenek éremelvárásaink, ha erre gondol. Azt kérjük a gyerekektől, hogy minél jobban teljesítsenek. Ússzák ki magukat, fussák ki magukat, próbálják magukból kihozni a lehető legtöbbet, és jöjjenek le úgy a versenypályáról, hogy mindent megtettek. Ha ez sikerül, akkor boldogok leszünk, akármilyen érem lóg a végén a nyakukban.

Mi a következő feladat?

Mindig a normál olimpia előtt járunk egy évvel. Június 12-én indulunk vonattal Berlinbe, az idei Speciális Olimpiára, ahol 78 sportoló képviseli hazánkat összesen 12 sportágban.