Mélypontok és fénypontok jellemezték a magyarság történelmét, ahogy korábban, úgy az utóbbi harminc esztendőben is. Ezeket idézte fel emlékező beszédében dr. Hende Csaba az ŐrvidékHázban megtartott trianoni konferencián, miután a házigazda, Farkas Csaba igazgató köszöntötte a megjelenteket, akik rövid verses-zenés műsort hallhattak. Az Országgyűlés alelnöke szólt a rendszerváltozás felemelő pillanatairól, a vasfüggöny lebontásáról, a romániai forradalomról, a szombathelyi MDF által gyűjtött és célba juttatott erdélyi segélyszállítmányról, a diktatúrák utáni örömünnepről. De beszélt a fájó momentumokról is, köztük a kettős állampolgárságról szóló népszavazásról. – 2004.december 5-én politikai tőkét kovácsolt a gyűlöletből az akkori kormány, ez máig az egyik legsötétebb pontja a magyar-magyar kapcsolatoknak – szögezte le a képviselő, ám hozzátette, hogy azóta ezt helyrehoztuk, és egymillióan kapták meg a magyar állampolgárságot a határainkon túli területeken. Kiemelte a hűség falvainak bátorságát, hiszen az ott élő, jórészt német és horvát ajkú lakosság kiállt Magyarország mellett, és helyi népszavazások kikényszerítésével, fegyveres harcokkal ellenállt az elcsatolásnak. Ők a legjobb példái a Kárpát-medencében együtt élő népek békéjének. Többek közt ezt a gondolatot osztotta meg a közönséggel dr. Székely János megyéspüspök is, aki elmondta: meg kell tudnunk bocsátani, mert csak a szeretetnek van jövője. Ha tele is van a magyarság fájdalommal, akkor is meg kell próbálnunk őszintén együttérezni a szomszédos népek örömével. Nehéz feladat, gondolhatták a konferencia résztvevői, ám a püspök arról is beszélt, hogy a mi tragédiánkkal egy időben körülöttünk új független létformák alakultak ki, testvérnépeink másképp élték tehát meg ezt az időszakot. – Ez is hozzátartozik Trianon feldolgozásához – hangsúlyozta, és elmesélt egy személyes történetet egy romániai utazásáról, amikor egy román paptól paptársaival engedélyt kért, hogy magyarul imádkozhasson a templomában. Ő megengedte, majd az ima után ő maga is magyarul beszélt az anyaországból érkezett vendégeivel. Másoktól megtudta végül, hogy az a román pap még soha nem szólalt meg magyarul nyilvánosan. – A mai magyarság fő feladata újra talpra állni, alkotni, és megfogni a körülötte élők kezét – fogalmazott dr. Székely János.
A konferencia könyvbemutatóval, tudományos előadásokkal folytatódott, és egy kamarakiállítás is megnyílt az épületben. - A körülmények ellenére ennél méltóbban emlékezni a száz évvel ezelőtti tragédiára nem lehetett volna – fogalmazott Csapláros Andrea, a Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum igazgatója, aki a múzeum anyagával és kollégáival a tudományos hátteret biztosította a tárlathoz, ám kiemelte a civil gyűjtők munkáját, felajánlását is. Mint mondta, ők tudják igazán hitelesen megmutatni az utókornak, hogy hogyan éreztek Trianonnal kapcsolatban az akkori egyszerű emberek. Bélyegek, falvédők tanúskodnak róla, mit jelentett az ország szétszakítása a családok és az otthonok számára. Jagadics Péter nyugállományú alezredes az első világháború történéseit, annak lezárását és a békediktátumhoz vezető utat idézte fel, majd további előadásokat hallgathatott meg az ŐrvidékHáz udvarán összegyűlt nagyszámú emlékező közönség.
