Június 11-én a Magyar Királyi Koronaőrök Egyesületének kíséretében Szombathelyre érkezik a Szent Korona hiteles másolata, amelyet a Megyeházán fogadnak 9 órakor, majd a Szalézi templomban 10 órától szentmise és kultúrműsor keretében mutatnak be az érdeklődőknek.
Nincs még egy olyan nemzet a Földön, amely egyetlen nemzeti ereklyéjének ekkora jelentőséget tulajdonítana és olyannyira tisztelné, mint a magyar nép a Szent Koronát, amely a magyar történelem legbecsesebb emléktárgya, s a legrégebben használt, mind a mai napig épségben megmaradt királyi fejék Európában. A Magyar Szent Korona csaknem ezer esztendeje hozzátartozik történelmünkhöz, amellyel 55 magyar királyt koronáztak meg. A hagyomány és jog szerint a magyar királyok törvényesen csak akkor uralkodhattak, ha a legitimációs tényezőnek tekintett Szent Koronával koronázták meg őket, a fejükre pedig az esztergomi érsek helyezte a nagy becsben tartott jelképet a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilikában.
A közvéleményben ma is él az a tudat, mely szerint a Magyar Szent Koronát II. Szilveszter pápa küldte Asztrik apáttal Szent István királyunknak, az első magyar királynak. 1038. augusztus 15-én Nagyboldogasszony napján Szent István magyar király Székesfehérvárott országát a Magyar Szent Korona képében Szűz Máriának ajánlotta fel. Ez az ég és a Föld között kötött szerződés a Kárpát-medencét Szűz Mária országává tette.
A magyar államiság jelképeként tisztelt Szent Korona beavató koronaként funkcionált, azaz csak felszentelés végett tették az uralkodó fejére. Tehát az országos ügyek intézése közben a mindenkori magyar király nem ezt viselte, és családi körben sem tette a fejére.
Bizonyos elméletek szerint a Szent Korona keresztje a kezdetektől fogva ferdén állt, egyes források azonban másról tanúskodnak.
Az utolsó magyar koronázás napja 1916. december 30-a volt: ekkor koronázták meg Budapesten IV. Károlyt, és feleségét, Zita hercegnőt. Röviddel a második világháború lezárása előtt a közeledő Vörös Hadsereg elől a koronaőrök Budáról Ausztriába vitték a Szent Koronát, amelyet 1945 áprilisában a Salzburg melletti Mattsee-ben egy benzineshordóba helyeztek, majd elástak. A koronát az amerikaiak találták meg, és 1953-tól egyik katonai támaszpontjukon, a Kentucky állambeli Fort Knox-ban őrizték.
A Szent Korona a koronázási jelvényekkel 1978-ban térhetett haza. Az amerikaiak szigorú feltételeket szabtak: a koronát a magyar népnek szánták, így azt nem az ország első számú vezetőjének, Kádár Jánosnak – aki egyébként nem lehetett jelen az átadó ünnepségen –, hanem az Országgyűlés elnökének adták át hivatalosan a Parlamentben. Az USA azt is feltételül szabta, hogy a koronát nem lehet Moszkvába szállítani. Az 1978. január 5-én Ferihegyre érkező amerikai delegáció tagjai között ott volt a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert is, aki 1947-ben hagyta el Magyarországot, és a koronával együtt látogatott haza. A korona visszaadásról a Magyar Televízió kétórás késleltetéssel mert közvetíteni, mert a pártvezetők féltek az amerikai külügyminiszter szavait egyenes adásban sugározni. Az eseményen jelen volt a hazai kulturális élet számos ismert személyisége, pl. Illyés Gyula író, Varga Imre szobrász és Kocsis Zoltán zongoraművész.
2000. január 1. óta a Parlament kupolacsarnokában látható, évente több százezren zarándokolnak el, hogy a Szent Koronát láthassák, a közelében lehessenek.
A Szent Korona tehát nem csupán Európa egyik legrégebbi beavató koronája, hanem a magyar államiság jelképe, legbecsesebb kincsünk és ezeréves történelmünk legfőbb szimbóluma.
