Nagyszabású búcsúval emlékezik a Szent Kvirin (Szalézi) Egyházközség a 303. június 4-én Savariában vértanúhalált szenvedett sisciai püspökre a hétvégén. A június 12-i emléknap kapcsán P. Csány Péter szalézi rendházigazgatót, valamint Ágh Ernőt, az egyházközség elnökét kérdeztük Quirinus szombathelyi kultuszáról, emlékének ápolásáról.
Szent Kvirin tisztelete Szombathelyen régre nyúlik vissza. Ha valaki figyelmesen jár a városban, akkor azzal szembesülhet, hogy a mártír vértanú több helyen is együtt jelenik meg Szent Mártonnal a hívők előtt – hangsúlyozza Csány Péter. Ha megnézzük a művészi alkotásokat, akkor láthatjuk például, hogy Márton és Kvirin mellékoltárai a székesegyházban egymással szemben állnak. A Püspöki Palota dísztermében Dorfmeister is egymás mellé festette a két szentet. A szeminárium romkert felé néző bejáratánál is együtt vannak. Úgy vélem, ez nem véletlen. Tudjuk, hogy korban közel voltak egymáshoz, hiszen Kvirin 303-ban halt meg, Márton pedig 316-ban született. Bár Szombathely első püspöke, Szily János Mártont választotta egyházmegyéje védőszentjéül (mivel csak egyet lehet), Kvirinről sem feledkezett meg. Ő is vallotta, hogy a vértanú halála egyúttal égi újjászületése is. Nyilván már Szent Márton is sokat hallhatott róla. Régészektől tudjuk, hogy Kvirin halála után - a keresztényüldözések elmúltával - Savaria scarbantiai kapujánál egy kisebb bazilikát emeltek a későbbi szent tiszteletére, akit alighanem az itt fekvő római temetőben helyeztek végső nyugalomra a hívek. Tehát kultusza immár közel 1700 éves. Pár évszázaddal később a Római Birodalom bukása után, a barbárok betörései miatt Kvirin testét Rómába vitték, ahol a Via Appián álló Szent Sebestyén-bazilika mögött helyezték el.
Ez volt az ókori tisztelet, de mi történt később?
Középkori kultuszáról nemigen tudunk semmit, ám amikor 1777-ben megalapították a Szombathelyi Egyházmegyét, a nagyformátumú Szily püspök ismét felelevenítette emlékezetét. Egy idő után azonban sajnálatos módon kultusza háttérbe szorult, mígnem a XX. század '10-es és '20-as éveiben Mikes János püspök az akkor érkező szaléziakat arra kérte, hogy Kvirin kultuszát támasszák fel, tegyék elevenné. Hamarosan elkezdődött a szalézi templom építése, nem véletlenül a római ókeresztény bazilikák mintájára. 1938-ban pedig Szent Kvirin tiszteletére szentelték fel, azaz ő lett a névadója. Ezzel is hangsúlyozni kívánták az építtettők a folytonosságot.
Úgy tudom, hogy nemrégiben egy érdekes leletre bukkantak.
Igen, valóban, amikor a csatornát újraépítettük, egy ún. zárókövet találtunk. Ezen a zárókövön volt egy felirat, mégpedig ez: Consummatum, azaz beteljesedett. Amikor kibontottuk, akkor pedig az 1938-ból származó „időkapszulában” az alapítólevél mellett egy bádogdarabban, egy viasszal lezárt üvegbúrában két pergament találtunk. Ebben az akkori nővérek írták meg, hogy megtalálták a régi római kori Szent Kvirin-bazilikát. Ez ugyan – ma már tudjuk - tévedés, de mutatja azt a szándékot, hogy Kvirin kultusza nagyon régi keletű.
Az önök templomában egy ereklye is található.
Igen, 1938-ban a püspök a korábban Mária Terézia által Rómából megszerzett szent ereklyét - ami addig a székesegyházban volt - nekünk adta. Június 4-én, a római prímás jelenlétében, egy előző esti körmenetet követően nagy ünnepség keretében került mostani helyére. Ez a hívő embereknek nagyon sokat jelentett, hiszen az ereklyéknek csodálatos kisugárzásuk van.
Ön már régóta áll a szalézi közösség élén. Milyen emlékei vannak a Szent Kvirin-kultusszal való első találkozásáról?
Amikor 1991-ben ötödmagammal kerültem a noviciátusba (újoncév, az egyszerű és ünnepélyes fogadalmas szerzetesek életébe történő bevezetés - a szerk.), akkor éppen egy új és izgalmas kezdet részese lehettem. Ennek fontosságát jól jelzi, hogy Rómából elöljáró is érkezett, aki átadta az új noviciátust. Bevallom, korábban nem nagyon hallottam Kvirinről, azután 2003-ban, Ágh Péter most parlamenti, akkori városi képviselő kezdeményezésére a Perint-parton emlékhely létesült. Ekkortól felgyorsultak az események, hiszen Ágh Ernő felvette a kapcsolatot a horvátországi Sisak Szent Kvirin Egyházközségével, és a kultusz új életre kelt. Plébániánk pedig mindenben szívesen és örömmel támogatja az itteni egyházközség programjait.
Éppen a hétvégén jártunk sziszeki testvéregyházközségünknél. Ők ugyanis minden évben június 4-én tartják meg szokásos Szent Kvirin búcsújukat - veszi át a szót Ágh Ernő egyházközségi elnök, városi képviselő. De nem csak ünnepek alkalmából találkozunk, 2003 óta minden esztendőben vannak közös programjaink. Sokszor – mint most is – lelki vezetőt is viszünk magunkkal, hiszen ez a horvátországi látogatás egyfajta zarándoklatnak is tekinthető.
Az élő és gyümölcsöző külkapcsolatok mellett helyben is sokat tevékenykednek.
Igen, egyházközségünk igazán szívén viseli Szent Kvirin emlékének ébren tartását, leginkább a szalézi templom felújításában tudunk segíteni. Az elmúlt években - a mi közreműködésünkkel is –megújult a templombelső, ablakcserék voltak, a torony is rendbe lett téve, most pedig éppen a lépcsőfelújítás zajlik. Fontosnak tartom, hogy a vértanú szent nevét viselő templom méltó legyen védőszentjéhez.
E hétvégén pedig a már szokásosnak mondható búcsúval tisztelegnek.
Így van, vasárnap 10 órakor a dr. Székely János megyéspüspök által celebrált szentmisével indul a nap, ezen a Horváth Imre karnagy vezette Szent Márton Kórus is közreműködik. Délután 3 órakor az Óperint utcai hídnál koszorúzunk. Itt Schauermann János, a Szent Márton-templom plébánosa mond beszédet. Innen átvonulunk a Szalézi Rendház udvarára, ahol búcsúi kerti agapén látjuk vendégül a híveket és minden Szent Kvirint tisztelő szombathelyit. Ezen a kicsit könnyedebb programon a Horvát Önkormányzat Énekkara emeli az ünnep méltóságát és fényét.
Szent Kvirin (latinul: Ouirinus) Siscia püspöke volt. Szenvedéstörténete, melyet nem sokkal halála után írtak, elbeszéli, hogy a Diocletianus-féle keresztényüldözések áldozata lett 303-ban. A püspök megpróbált ugyan menekülni, de egy bizonyos Maximus prefektus elfogta és letartóztatta. Felszólították, hogy áldozzon a Római Birodalom isteneinek, ám ő ezt határozottan megtagadta. Ezért megvesszőzték és bebörtönözték. Még a fogsága idején sem tétlenkedett, hiszen a legenda szerint egy Marcellus nevű börtönőrt itt térített meg. Három nappal később Alsó-Pannónia kormányzója elé állították, aki Savariába hozatta. Miután semmivel nem tudták rávenni a hittagadásra, malomkövet kötöttek a nyakára, majd a megáradt Sibaris - mai nevén Perint - patakba dobták 303. június 4-én. Halála előtti utolsó perceiben vigasztalta és a hitben való kitartásra buzdította övéit. Hívei később élettelen testét kiemelték a patakból, és a város scarabantiai kapuja közelében temették el, ahol később bazilika is hirdette bátor tanúságát. A IV. század végén Kvirin ereklyéit Rómába vitték, és a Via Appián a Szent Sebestyén-bazilika mögött helyezték el. VI-VII. századi feljegyzések szerint a Rómába érkező zarándokok közül számosan fölkeresték sírját. Egy későbbi hagyomány szerint az ereklyékből a római S. Maria in Trastevere-bazilikába, Milánóba és Aquileiába is vittek.
Fotó: vaol.hu
