Pornóapáti lakói több más sorstársukkal együtt hazátlanná váltak 1920-ban, mert elszakították őket szülőhazájuktól. Azonban ebbe nem nyugodtak bele, a legnehezebb időben is vállalták a nemzethez való tartozást, nem voltak hajlandóak lemondani magyar állampolgárságukról és anyanyelvükről. A szülőföld számukra a hazát, a szabadságot jelentette, hiszen ez a táj őrizte kultúrájukat, anyanyelvüket. A település vezetői és lakói őseik hősies tette és helytállása előtt tisztelegtek csütörtökön.

- Az első szó az örömé - kezdte köszöntőjét Hende Csaba országgyűlése képviselő -, hogy a járvány elmúltával újra épségben, egészségben együtt lehetünk. Ez a hely, ahol állunk, a Trianon feletti magyar győzelem helye annak dacára, hogy az itt élők nagy része abban az időben nem, vagy csak alig beszélt magyarul. De mégis hűségesek voltak a magyar hazához, amely oly sok évszázadon át otthont adott számukra. Boldog vagyok, hogy megélhettük ezt az időt, amikor úgy lehetünk akár magyarok, akár németek Pornóapátiban, hogy az egyesült, egységes Európa részeként szabadon járunk, kelünk, ott dolgozhatunk, ahol jó megélhetést találunk, és nem kell elhagynunk a szülőföldünket, valamint nincs vasfüggöny sem, ami családokat választott el egymástól. 100 évvel ezelőtt a megcsonkított Magyarországot sírba akarták lökni, egyetlen népet sem sújtottak olyan mértékű területvesztéssel, mint minket. A legfőbb bűnös, Németország területének 13 százalékát csatolták el, Magyarország pedig addigi összterületének 67 százalékát veszítette el, azaz a kétharmadát. Senki nem hitte, hogy túléljük, de mi mégis itt vagyunk "megfogyva bár, de törve nem!" Ezen az estén őrtüzek gyúlnak a csonka Magyarország határain, amelyek fényt és melegséget sugároznak. Ezek körül összegyűlnek a magyarok, a magyar érzelmű németek és horvátok, valamint minden jóakaratú ember most egy pillanatra arra gondol, hogy egyek vagyunk, összetartozunk mindazokkal, akikkel együtt éltünk a honfoglalás óta 1000 évig a történelmi Nagy-Magyarországon. A pornóapátiak őseit hiába próbálták megfélemlíteni, hiába bántalmazták őket az osztrák csendőrök, akik mindenáron meg akarták akadályozni, hogy az itt élők visszakérjék magukat a népszövetségi döntőbizottság előtt Magyarországhoz. A pornóapátiak ősei vállalták ezt a küzdelmet, megharcolták a jó harcot, és győztek! - méltatta a település lakóit és azok felmenőit Hende Csaba, az Országgyűlés törvényalkotásért felelős alelnöke.      

A környékbeli falvak közül a magyar nemzetiség részaránya Horvátlövőn volt akkoriban a legalacsonyabb. Ugyanis 87 százalékban horvát ajkú nép lakta a települést.  
- Sokan csodálkozva kérdezték anno, hogy miért akarnak annyira magyarok lenni. Erre azt mondták az itt élők, hogy őseik Horvátországból húzódtak fel ide a török elől menekülve. Akkor ők itt otthonra, biztonságra és új hazára leltek. Hasonlóan a horvátokhoz, az én őseim is a török elől menekülve leltek itt új hazára, és ennek számomra üzenete van, miszerint ha nem is egy vérből valók vagyunk, de mégis egyívásúak vagyunk, közös a hazánk, az otthonunk. Sajnálatos, hogy az első világháborút követően a wilsoni elvek csak nagyon kevés helyen tudtak érvényesülni. A trianoni béketárgyalások során a magyar küldöttséget vezető Apponyi Albert gróf - akinek felvidéki birtokát elkobozták, és Gencsapátiban kapott új otthont - azt mondta: ott leszünk a sírásóink temetésén, meglátják. És lám, nincs már Csehszlovákia, aki a Felvidéket kapta, és Jugoszlávia sem, aki a Délvidéket szerezte meg. Igaza volt Apponyinak. A jelenlegi szlovák, szlovén, horvát, szerb szomszédainkkal az együttműködést, a békés szövetségkötést gyakoroljuk, hiszen egymás rovására nem boldogulhatunk ebben a térségben, csak összekapaszkodva. A mi jövőnk az együttműködés, a nyitott határok és az önazonosságunkhoz való ragaszkodás. Kövér László házelnököt tudom idézni, aki szerint Európa addig lesz Európa, amíg keresztek állnak a temetőkben, amíg tudjuk, kik az őseink, mi a kultúránk, mi az anyanyelvünk, amihez foggal-körömmel ragaszkodnunk kell. Ezt a földet mi az őseinktől kaptuk örökségbe, és ugyanúgy kell továbbadnunk a gyerekeinknek, ez a mi hivatásunk, ez a mi felelősségünk - emelte ki Hende Csaba, Szombathely és térségének országgyűlési képviselője, és egyúttal örömmel jelentette be, hogy jövő héten tárgyalásokat kezdeményez annak érdekében, hogy teljesítse Horvátlövő kívánságát, amely egy hozzá hasonló, határon túli kis faluval szeretne testvértelepülési megállapodást kötni.

Pornóapátiban és Horvátlövőn megvárták a település vezetői az este 8 órát, hátha addigra csillapodik az erős széljárás, előbb nem vállalkoztak az őrtüzek meggyújtására. Vaskeresztesen bátrabbak voltak, hiszen a falu határában egy jól elkülönített területen, semmit sem veszélyeztetve lángra lobbant az őrtűz, mellette a keresztesi hagyományőrzők szolgáltattak kulturális műsort. Felsőcsatáron a megemlékezés keretében egy pihenőparkot adtak át, az eseményre a szomszédos településekről is sokan ellátogattak. Nardán is összesereglett a falu apraja-nagyja, hogy együtt róják le tiszteletüket őseik előtt, akik a végsőkig kitartottak Magyarország mellett, példát mutatva ezzel hazaszeretetből és tanúságot téve feltétel nélküli hűségükről. Éppen ezért ezeket a falvakat Szentpéterfával és Ólmoddal együtt "A hűség falvai" címmel tüntették ki, az erről szóló törvényjavaslatot Hende Csaba honvédelmi miniszerként terjesztette a Parlament elé.

Bucsuban a sportpálya mellett gyűltek össze a falu lakói, de érkeztek szép számban Szombathelyről is a megemlékezésre.  
- Amikor külföldi vendégeknek próbálom elmagyarázni Trianon abszurditását, mindig egy történetet mesélek el: a beregszászi televízió megtudja, hogy Pista bácsi 100 éves. Kimegy a stáb az idős ember házához, és interjút készítenek vele az életéről. Pista bácsi elmeséli, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiában született, aztán a Csehszlovák Köztársaságban járt iskolába, majd a Magyar Királyságban töltötte sorkatonai szolgálatát a Magyar Királyi Honvédségben, ezt követően a Szovjetunió állampolgára lett, és az utóbbi 20 évben pedig már a független Ukrajna állampolgáraként él. Mire a riporter: ezek szerint Pista bácsi rengeteget utazott. Én? - kérdi az idős bácsi. - Ki sem tettem a lábam Beregszászról egész életemben! - mesélte Hende Csaba.

Az Országgyűlés törvényalkotásért felelős alelnöke külön kiemelte azt is, hogy Csehszlovákia, Jugoszlávia és a Szovjetunió felbomlásakor sem lépett fel területi igényekkel Magyarország. - Egy dolgot kértünk és kérünk nagy tisztelettel: a határon túl élő magyarok emberi méltóságát, kisebbségi jogait az utódállamokban tiszteletben tartani. Ez ugyan nem mindig sikerül nekik, de mi nem adjuk fel a reményt, és a gazdaságilag, demográfiailag, katonailag is egyre erősödő Magyarország kellő nyomatékot tud adni ennek a tiszteletteljes kérésnek - szögezte le Szombathely országgyűlési képviselője.

A bucsui megemlékezés őrtűzgyújtással és ágyúszóval zárult.