Tavaly rendesen bedobták a tanárokat a mélyvízbe, amikor elrendelték a digitális tanrendet, idén talán már számítani lehetett rá. Könnyebb most?
Voltak már korábbról is internetes tapasztalataim pedagógusként: előfordult, hogy mobilos feladatot kaptak a gyerekek, vagy e-mailben küldtünk ki feladatot, de ez persze más. Tavaly azt hittük, hogy egyszeri alkalomról van szó, és rövid ideig tart. Aztán ahogy visszamentünk szeptemberben az iskolába, én 7-én már hazamentem, mert találkoztam egy igazoltan covidos gyerekkel, és karanténba kerültem. Azonnal felvettük a fonalat, és online folytattam a munkát, csak a két új csoportomnál telt bele egy kis időbe, amíg velük is létrehoztuk a közös felületet. Az őszi szünet után pedig már újra elrendelték a digitális tanrendet, és mindannyian átálltunk, most persze már könnyebb volt.
Mennyire van nehéz dolga most egy tanárnak?
Tantárgyanként más a helyzet. Nyilván az idegennyelv-tanítás esetén nem lehet megtenni, hogy az ember nem tart online órákat, főként a kezdőknél. Úgy indul az óra, hogy a Kréta naplóból felolvasom a névsort, és aki nem válaszol, őt beírom hiányzónak.
A kamerák is be vannak ilyenkor kapcsolva?
Eleinte olyan felületen folyt a munka, ahol csak hang volt, később persze váltottunk, de bevallom, hogy nem annyira pártolom a kamera használatát, nem kapcsoltatom be a gyerekekkel. Zavaró látni, amikor valaki kisétál a képből, vakarózik, de a gyerekek sem igénylik. Előfordul, hogy valaki úgy kapcsolódik be a reggeli első órába, hogy még ágyban van. Visszatérve az órára, a rendszer rögtön kiküldi az értesítést a diáknak is, és a szülőnek is, majd pár percen belül ott is vannak a hiányzók a gép előtt… Igyekszünk ugyanúgy dolgozni és tanulni, mintha bent lennénk az iskolában, de nyilván sokkal nehezebb.
Mennyiben más most tanárként készülni az órákra?
Sokáig tart a felkészülés, és a javítás is időigényesebb, mint normál esetben. Részben a korábbi bevált feladattípusokat alkalmazom, de újítani is kellett, mert
ez egy olyan nemzedék, amelyik szereti, ha feladatot kap a számítógépen.
Ugyanakkor a tankönyvi anyaggal is haladunk, és feleltetni is lehet online. Messengeren videóhívásban szoktuk megoldani, így látom a szemüket, nincs ezzel semmi probléma. A dolgozatokat a Classroomban küldik be.
Becsületesen, egyedül dolgoznak ilyenkor a gyerekek? Mi a tapasztalata?
Nyilván nem lehet kizárni a visszaélés lehetőségét. Volt, hogy egy-egy alkalommal minden gyereknek más feladatot adtam, nos azzal eljátszottam egy darabig, de ezt nem lehet sűrűn megtenni. Azt gondoltam egyébként, hogy sokkal könnyebb így, az online oktatásban megírni egy dolgozatot, de a gyerekek közül többen állítják, hogy nehezebb. Sőt, van, akit kifejezetten stresszel az, hogy határideje van a feladatoknak. Hozzáteszem, sosem csinálok problémát a késésből, őt mégis frusztrálja.
Mennyire kell őket szóval tartani?
Amíg más tantárgyaknál gyakran az óra nagy részében a tanár beszél, a némettanítás nem ilyen, a gyereknek jobban együtt kell működnie velem. Sokszor felszólítom őket, le vannak foglalva. Néha azonban elég körülményes az óra: felszólítok valakit, nem válaszol, szólítom megint, nem válaszol, a többiek közbeszólnak, hogy
„most írta, hogy nincs netje”, várunk, kínlódunk, ilyen is van.
Türelmesnek kell lenni, mert nekik sem könnyű. Többek családját érintette a járvány is.
Otthonról tanít? Mert az azért nagyon más érzés, amikor az ember reggel elindul dolgozni…
Igen, itthonról, és valóban más. Ritkán mozdulok ki, a minap magas sarkú csizmát húztam, nagyon furcsa érzés volt! A férjem (Lovass Tibor, a Médiaközpont korábbi igazgatója – a szerk.), amikor órát tart az egyetemistáknak, szintén itthonról, ugyanúgy vasalt fehér inget vesz, mintha személyesen találkozna a hallgatókkal, tehát egyáltalán nincs itthon kevesebb mosnivaló a digitális tanrend miatt… Mindenesetre már elég ebből a helyzetből!
Hiányoznak a gyerekek, személyesen jobban tudok rájuk hatni!
Megtörtént egyik nap, hogy óra után elfelejtettem kilépni a programból, és egyszer csak azt hallottam, hogy „Enikő néni, láttuk, hogy fent van, beszélgetni szeretnénk”. És akkor ott ragadtam a gép előtt velük. Miközben órát tartok az egyik szobában, a férjem ugyancsak órát vagy értekezletet tart a másikban, és a fiam is home office-ban dolgozik a harmadik szobában. Időnként főzök is közben a családnak, de olyan napokon, amikor reggel 8-tól este 8-ig tanítok, mert esti iskola is van, olyankor nincs rá esély.
Mennyiben nehezíti meg a helyzet az érettségire készülők dolgát?
Tavaly rendesen készültünk a szóbelire is, amíg nem tudtuk, hogy nem tartják meg. Feleltettem a gyerekeket Messengeren, gyakoroltam velük a feladatokat, javítottam a fogalmazásaikat. Úgy láttam, és így van most is, hogy amelyik diák akar, az tud is készülni, teszi a dolgát, aki pedig nem, ő jelenléti oktatásban sem. Összességében azt gondolom, hogy nem akadályozza őket a mostani helyzet a felkészülésben, minden segítséget megkapnak. Azt vettem észre, hogy szelektálnak: a számukra kevésbé lényeges tantárgyakba kevesebb energiát és időt fektetnek, a fontosakba pedig többet.
Nagyon visszamenne már hozzájuk az iskolába, igaz?
Nagyon! Sajnos azonban úgy tűnik, hogy erre kevés egyelőre az esély. Az biztos, hogy akár jelenléti, akár digitális tanrendben kell tanítani, állunk elébe! Végzős az osztályom, tavaly nem tudtunk díszíteni a ballagásra, idén a szalagavató forog kockán, pedig
nem mindegy, hogy mit élünk, élnek át ebben az évben.
Elég a bezártságból mindannyiunknak!
