Mind nagyon lelkesnek és vidámnak tűntök, ahogy az egyetemre készültök. Mi az, ami ennyire vonzó számotokra a tanári pályában?
Róza: Az, hogy valami újat hozzak létre, fejlődést érjek el, segítsek a következő generációnak. Egy oktató valódi, mély ismeretekkel rendelkezik arról, amit oktat. Onnan tudod, hogy tudsz valamit, ha már tanítani is képes vagy. Szeretnék olyat az életemben, amit legalább úgy tudok, mint annak a mestere.
Dominik: Mindig is érdekelt a jövő generáció. Szeretnék lenyomatot hagyni magam után, hatni rájuk. Tanárokra mindig szükség lesz, hiányszakma, de emellett nagyon értékes is.
Áron: Olyan munkát szeretnék, ahol emberekkel foglalkozhatok. Érdekel az új generáció, és az, hogyan alakíthatom a gondolkodásmódjukat. Átadhatom a régi, magyar értékeket. Nekem volt negatív élményem a tanulással kapcsolatban, éppen ezért szeretném számukra minél élvezetesebbé, érdekesebbé tenni. Amikor tanítasz, saját magadból adsz, ami a későbbiekben tovább él. Egy ember addig él, amíg hatással van másokra, és én így szeretnék tovább élni.
Róza: Engem is motivál, hogy sok évig emlékezni fognak rám. Különleges érzés, hogy van mögötted pár száz gyerek, aki a te tanításodra emlékszik.
Leendő tanárokként mit gondoltok a Z szak módszeriről?
Áron: Nyitott vagyok az új metódusokra, ebben látok lehetőséget. Ha kivisszük a gyereket a természetbe, meglátják a valós értékét annak, amiről tanulnak, és annak a szépségét. Támogatom ezt a fajta „visszatérést a természetbe.”
Dominik: Szerintem ez egy elég nagy innováció. A diákok olyan iskolákban is megismerkedhetnek a természettudományokkal, amelyekben nem a természettudományok vannak az első helyen. Emellett könnyebb tanulási módszer, másként adja át a tudást, nem könyvekből, nem "beléjük verik". Ez még a tanároknak is élvezetesebb.
A tanítás manapság nem éppen a legdivatosabb szakma. Mit gondoltok, mi tart vissza ma egy tehetséges fiatalt attól, hogy katedrához álljon?
Áron: A pénz. De ez engem nem feltétlen érdekel. Emellett nehéz lenne megvalósítani, hogy ebben a felgyorsult világban megfelelj a diákoknak, hiszen egy-két generáció között is nagy különbségek vannak.
Róza: Sokan attól félnek, hogy meg tudnak-e élni belőle. Én ezt nem tartom okos gondolkodásnak, mert tanárokra is ugyanúgy szükség van, mint bármelyik más szakmára.
Dominik: És persze ott vannak az „elrettentő példák”, az idősebb, stresszes tanárok, vagy az az eset, amikor egy gyakornok fél év után inkább kasszásnak áll.
Róza: Ezek sem kecsegető példák…
Akkor mégis milyen a jó tanár?
Dominik: Sokféle lehet, van, aki konzervatív, de jól adja át a tudást.
Róza: Ez a hallgatóságtól is függ, az én álomtanárom az, aki ha nem értem, inkább ötször is a számba rágja az anyagot, de nem néz le, hanem jól elmagyarázza a dolgokat.
Dominik: Egy föcitanár például akkor jó, ha nemcsak ülünk az atlasz felett, hanem kirándulunk, megnézzük a kőzeteket…
Róza: Ez igaz a kémiára is. Úgy tanulnak a diákok, ha nemcsak beszélünk a kísérletekről, hanem el is végezzük őket.
Áron: A jó tanár az, akinek az órájára vidáman ülünk be, és mosolyogva megyünk ki.
Volt olyan tanárotok, aki igazi inspiráló példát jelentett számotokra?
Áron: A mi természettudomány-tanárunk túrákat szervez, megszeretteti a természetet a diákokkal. Neki kedvezne ez az újfaja oktatási módszer. Láthatóan működik, amit ő alkalmaz.
Dominik: És „növénylesre” viszi a diákokat. Amikor Mosonmagyaróváron elterjedt egy új nádfaj, ő kivitte a diákokat megnézni.
Áron: Ősszel meg szarvasbőgést hallgattunk.
Dominik: A bioszt és a föcit is sokkal közelebb hozza a diákokhoz, mert amikor a Bükkben táboroztunk, egy vadőrrel beszélgettünk arról az állat- és növényvilágról, amit láttunk.
Róza: Ez a fajta tanítás annak jó igazán, aki valóban elhivatott.
És aki szereti a természetet, de a tantárgyat nem?
Dominik: Ez a fajta tanítási módszer azt is képes megragadni.
Áron: Akit eddig nem érdekelt a téma, ahhoz is közelebb hozza a természetet.
A fotók az ELTE SEK nyílt napján készültek, forrás: ELTE SEK Facebook-oldala
