Ahány generáció, annyiféle hozzállás az online világhoz. A médiatudatosság mindannyiunktól egyformán elvárható?

Nem kell ettől megijedni a kelleténél jobban. Nagyanyáink a beat-nemzedéktől rémültek meg, ők a mi pop-rajongásunktól, mi pedig a mai világtól, ez csak egy generációs konfliktus, természetes. Azonban mégiscsak részt kell vennünk a legfiatalabbak felkészítésében, és valóban érdeklődnünk kell az iránt, hogy mi történik, mi történhet az online világban. Ahhoz, hogy valamiféle kapcsolatom legyen az utánam jövő generációkkal, meg kell nekem is tanulnom. Erre szükség van.

Persze ahogy nem illik egy bizonyos kor után minden ruhát felvenni, itt sem nem kell úgy tennünk, mintha mindent jobban tudnánk náluk.

Akkor mégis hogyan tanítsuk mi médiatudatosságra ezt a nemzedéket?

Igen, itt van a konfliktus. Én azt mondom, bízzunk meg abban, amiben mi is felnőttünk. Mi még tudjuk, hogy az információnak elemi elvárása, hogy hiteles forrásból érkezzen. Ha idézünk a mai diákoknak, azt jó kutatásból tegyük. Van még viszonyunk a tudományhoz, nemcsak a személyiséget keressük, hanem a tartalmat is.

A mi generációnk még hitt a szisztematikus, sokszor nehéz munkában!

Tudtuk, hogy muszáj megdolgozni azért, amit meg akarunk szerezni.

Van, amit pedig mi tanulunk meg tőlük.

Így van, például azt, hogy milyen előnye van, mennyire hatékony tud lenni egy médiamegoldás. Korábban a médiát problémának tekintettük, közben pedig megengedtük, hogy az életet behálózza. Lehet, hogy a problémák az életben vannak, a média pedig adott esetben ezen segíthet. Ha így nézzük, a média csak egy opció, csak egy lehetséges eszköz, mert ha nem találom a kulcsomat, lehet, hogy egyszerűbb megkérdezni édesanyámat, mint a mesterséges intelligenciát.

Vannak tehát alternatíváim - ez a tudatosság és az önállóság lényege.

A multitasking nem működik, ezt mondta az előadásában. Akkor miért látjuk azt a mai gyerekeken, hogy másképp létezni sem képesek? Milyen generáció nő így fel?

Képesek létezni másképp is, csak nem kényszerülnek rá, hiszen minden elérhető számukra. Ez nem jó. A multitasking azt jelenti, hogy legalább két forrásból árad felém információ, tehát az más, amikor valaki vasal és közben énekel. Egy mai gyerek viszont multitasker, amikor egyszerre nézi a filmet, és csinálja a házi feladatát, hiszen mindkettő információval kapcsolatos.

Ilyenkor az agy becsap minket, valójában nem figyelünk mindkettőre.

Ahhoz, hogy az egyikről elvont figyelmemet teljes mértékben újra az adott dologra összpontosítsam, húsz percre lenne szükség. Elképesztő mennyiségű, nagyjából 40 százaléknyi figyelmet veszítek el azzal, ha váltok a kettő között.

Mit lehet tenni?

Érdemes úgy elmenni szabadságra, hogy ott nincs térerő, nincs wifi. Az első három nap kemény lesz, mindenki sír majd, a fogait csikorgatja, de utána működik! A madarak dalolnak, tudunk beszélgetni.

Hagyni kell időt arra, hogy ezt a kemény helyzetet megszokjuk.

Mondhatjuk magunknak azt, hogy most három órán keresztül nem nyúlok az okostelefonomhoz. Átlagosan naponta 2617-szer vesszük kézbe, sokszor csak azért, hogy multitaskoljunk, határozzuk hát el, hogy ezt a számot holnaptól levisszük ezerre. Legalább számoljuk meg.

Ez a tudatosság! Nem pedig az, hogy állandóan félünk, gyanakszunk.

A most felnövő generáció határozza meg a jövőt, dolgozza majd ki a jövő újításait. Ebből mi következik?

Úgy neveljük őket, hogy már e-naplójuk van az iskolában, sok választásuk tehát nincs. A gimnáziumi órán azt várják tőlük, hogy ppt-t csináljanak, ne tegyünk tehát úgy, mintha csakis önként választanák az online világot. Így lesznek kreatívak, hatékonyak. Igen, ők nevelik majd fel a következő generációt, de abban nekünk van most felelősségünk, hogy a mai munkahelyeken elvárunk-e valamilyen digitális írástudást. Mert azt ugye elvárjuk az emberektől, hogy mosakodjanak meg, rendesen öltözzenek fel, ha munkába mennek, azt azonban még nem, hogy az információval kapcsolatban is higiénikusak legyenek. Pedig ez az életünk. Szabályokkal, családban, közös felelősséggel rá lehet bírni ezt a nemzedéket is arra, hogy egy felelős következő nemzedéket neveljen majd.

Abban a világban, amelyben a család, a közösségek leértékelődnek, mégis hogyan tudjuk ezeket a gyerekeket sikeressé tenni?

Minden kutatás azt mutatja, és erről tanúskodik a Magyar Ifjúság kutatás is, hogy ez csak látszólag van így. Valójában felértékelődött a család szerepe,

ha a fiataloknak problémáik vannak, akkor a mai napig a családjukhoz fordulnak.

A közösségimédia-kutatók pedig kiderítették, hogy hiába van rengeteg kontaktunk az online térben, csak ugyanazt az ötöt tartjuk fontosnak, amelyet régen, még az online tér előtt annak tartottunk. Az emberi lénynek a túléléshez szükséges elemi érdeke, tudása ez: kell valaki, aki mellettem van, aki szeret, aki támogat. Higgyünk abban, hogy ez tényleg így van, mert ezáltal lehetünk aktívabbak a fiatalok segítésében, ösztönzésében is.