Anjou Hedvig 1374-ben született Nagy Lajos magyar-lengyel király és Kotramonics Erzsébet bosnyák hercegnő elsőszülött lányaként. A királyi párnak nem volt fiúgyermeke, ám a talpraesett Hedvig bebizonyította, hogy uralkodónőként méltó utóda édesapjának.
Nem csak a szülőföldjétől, de a szerelmétől is búcsút kellett mondania
A kis Hedvig korán megtapasztalhatta, milyen az, amikor születése előtt eltervezett sorsát a „nagyok” egy tollvonással átírják. Nagy Lajos tervei szerint ugyanis rá a magyar trón várt, míg húga, Mária lengyel királynő lett volna. Hedvig négyesztendős korától már együtt nevelkedett kiszemelt vőlegényével, Habsburg Vilmossal. A két gyermek között az évek múlásával hamar szerelem szövődött a bécsi udvarban. Apja halála azonban mindent megváltoztatott. Erzsébet királyné és a magyar nemesek húgát, Máriát emelték a magyar trónra, miközben a lengyelek Hedviget követelték királynőjüknek. Ehhez azonban fel kellett bontania jegyességét szerelmével, Vilmossal, és hozzá kellett mennie a nála 23 évvel idősebb Jagellóhoz, a pogány litvánok fejedelméhez. De a magyar hercegnő szíve lázadozott anyja akarata ellen. Hedvig akár arra is kész volt, hogy megszökjön Vilmossal, mielőtt még hozzákényszerítenék Jagellóhoz. Vilmos Krakkóba szökött, hogy Hedviggel elhálják előzőleg megkötött házasságukat, így akadályozva meg a Jagellóval kötött frigyet. Egy lengyel forrás szerint a hercegnő egy bárddal próbálta kitörni az ajtót, hogy megszökjön Vilmossal, ám a lengyel nemesek végül maradásra bírták. 1384-ben Hedviget Jadwiga néven Lengyelország királynőjévé választották. Jagellóval kötött házassága pedig egyesítette Lengyelországot és Litvániát, egyúttal elhozta a kereszténység üzenetét a pogány litvánok közé. Hedvig sorsa az volt, hogy a kereszténység terjedését szolgálja, és népeket békítsen ki egymással. Még akkor is, ha ezért nagy árat kellett fizetnie.
Útját állta az erőszakos térítésnek
Az ősi hitükhöz ragaszkodó litvánok makacsságát megelégelve Jagelló úgy döntött, hogy ha másként nem, hát erőszakkal fogja rákényszeríteni őket a megkeresztelkedésre. A litván fejedelem vagyonelkobzással fenyegetette a pogányokat, és valószínűleg végre is hajtotta volna, ha ifjú felesége nem lép közbe. „Ha vissza is adtuk javaikat, ki fogja visszaadni elsírt könnyeiket?” – mondta Hedvig. A királynő védelmébe vette a pogány litvánokat, és az erőszak helyett a szeretet és kegyelem üzenetével kívánta meggyőzni őket. Szorgalmazta a litván papság kiművelését, emellett iskolákat alapított, kollégiumot hozott létre litván teológusok számára, illetve Krakkóban kolostort építtetett litván apácáknak. Ő maga is bölcs, művelt királynő volt, aki több nyelven is beszélt. Uralkodása alatt a lengyel kultúra is virágzásnak indult.
A nép édesanyja
Hedvig, azaz Jadwiga az a fajta uralkodónő volt, aki szívén viselte a gyámoltalanok, a szenvedők sorsát. Árvaházakat, kórházakat hozott létre, sok időt töltött jótékonykodással. Az egyik róla szóló legenda szerint, mikor Krakkóban templomot építtetett, és látni kívánta a munkálatokat, észrevett egy szegény öreg munkást, aki igencsak bánatosan emelte a téglát. A királynő megkérdezte, miért olyan szomorú. Az öregember elmesélte neki sanyarú sorsát, Hedvig szíve pedig megindult rajta, leoldotta a cipőjét díszítő drágakövet, és neki adta. A királynő lábnyomai máig láthatóak a krakkói templom előtt – koszorúkkal körülvéve. A lengyelek már életében „a nép édesanyja” névvel ajándékozták meg. Hedvig az egész népe sorsát a szívén viselte, a politikai életben tehetséges diplomatának bizonyult. Az 1387-es halicsi hadjárat során maga is táborba szállt. A győztes hadjárat után pedig a béke biztosítására törekedett.
A mai napig tisztelet övezi emlékét
A halála után szentté avatott Hedviget nemcsak azért szerette a népe, mert bölcs és igazságos uralkodó volt, hanem mert képes volt észrevenni alattvalói szenvedését, és gyámolítani az elesetteket. Megtestesítette a középkor nőideálját: a szeretet magasztosult benne erővé.
