Az elmúlt év második felétől mind Ukrajnában, mind Oroszországban ugrásszerűen megnőtt a kriptovalutát vásárlók száma. Menekülőeszköz lett a kriptó?

Nemzetiségtől és országtól függetlenül sokan látnak benne lehetőséget egy ilyen krízishelyzetben. A helyzet azonban nem ennyire fekete vagy fehér, hiszen a kriptók használata a mindennapokban még korlátozott. Az, hogy valaki rendelkezik velük és hozzá is tud férni a pénzéhez, nagy előny, ha a biztonsági lehetőségeket nézzük. A kérdés inkább az, mit tud vele kezdeni egy hétköznapi ember egy ilyen szituációban? A napi szükségletekhez a kriptovalutás elfogadóhelyek száma egyelőre még kevés, szállodában, étteremben vagy boltban például csak néhány országban lehet így fizetni.

Az orosz-ukrán háború kitörésekor a tőzsdei árfolyam zuhanásával párhuzamosan mozgott a kriptovaluták értéke is. Általános jelenség a tőzsdei hullámzás követése a szektorban?

Ez a jelenség az utóbbi egy évben alakult ki.

Mostanra terjedt ki a Wall Street hatása a kriptoárfolyamokra is.

Amíg ez nem következett be, addig teljesen szabadon mozgott, függetlenül a tőzsdéktől. A válság természetesen a kriptopiacra is kihat, főleg úgy, hogy sokkal nagyobb pénzekkel, sokkal gyorsabban manővereznek a kriptotőzsdéken, mint annak idején.

Zelenszkij elnök a háború óta legalizálta a kriptót Ukrajnában. Lehet követni a pontos végfelhasználásig az így befolyt összegeket?

Az Ukrán Nemzeti bankon kívül a Nemzeti Értékpapír és Tőzsdefelügyelet is monitorozza a területet. Taktikai lépés volt, hogy nyitni tudjanak a kriptovaluták felé, számítottak is arra, hogy sokan fognak ilyen formában adományozni, már csak az anonimitás miatt is. Az ukránok csak március közepéig több mint 100 millió dollárnyi kriptót gyűjtöttek be adományok formájában, mára kripto-nagyhatalommá váltak. Lehet ezt segítségnyújtásnak nevezni, ami humanitárius célokat finanszíroz, de tudjuk, hogy ennek az összegnek nagy része fegyvervásárlásra és a hadsereg költségeire ment. 

Mi a helyzet az átlagos oroszokkal? Számukra nem éppen sikertörténet ez sem.

A helyzet egyértelmű vesztesei pénzügyi tekintetben azok az orosz állampolgárok, akiknek tényleg semmi közük nincs a háborúhoz, de egy napon mégis arra ébredtek, hogy a bankkártyájuk már csak egy darab műanyag, amit semmire nem tudnak használni. Közülük sokan kénytelen voltak a kriptók felé mozdulni, hiszen a jelenlegi helyzetben azok tudnak nyújtani valamiféle biztonságot. 

Oroszország állami szinten meglehetősen elutasító volt a kriptopiaccal szemben, aztán amikor Putyin bejelentette, hogy csak rubelt fogad el az energiahordozókért, olyan ötlet is kiszivárgott, amely szerint a „baráti országok” kriptovalutában is fizethetnek...

Az oroszok azért dobták be ezt ötletként, mert meglátták benne az egyik olyan kiskaput, amit nem lehet bezárni, de valós alternatívát nyújt egy olyan szituációban, amikor a gazdaság leállásának réme fenyeget. Erre végül nem került sor, mert Oroszország kifarolt a rubelkényszerítő megoldásból. Működőképes modell lehetett volna egyébként, de nem tudok egyetlen nagyvállalatról sem, aki élt volna ezzel lehetőséggel. 

Fotó: MTI/EPA/Rungrodzs Jongrit

Az orosz számlazárolások érzékenyen érintették a felső tízezer tagjait. Sikerülhetett a kriptók segítségével kikerülniük bizonyos szankciókat, esetleg vagyonuk egy részét kimenteni?

Ha időben léptek, és a pénzüket már a szankciók előtt átváltották valamilyen kriptoeszközre, akkor igen. Feltételezhetjük, hogy aki milliókat, milliárdokat mozgat, az kellően kvalifikált ehhez. Ha egy oligarcha készült erre, akkor meg is tudta csinálni.

Azok a számlák, amelyeknél a privát kulcs a felhasználó kezében van, gyakorlatilag blokkolhatatlanok.

A legtöbben azonban nem ilyen szolgáltatót használnak, hanem olyat, aminek van egy blokkláncon kívüli, hagyományos adatbázisa: ebben az esetben a számlákat ugyanúgy zárolni lehet, mint egy tradicionális bankszámlát. Ebbe a hibába többen belefutottak az oroszok részéről.

A biztonságos tranzakciók ellenére tavaly 14 milliárd dollárnyi kriptovalutát loptak el, elsősorban az okosszerződések hibái miatt. Mi volt a gond?

Az okosszerződés – mint minden más – pont annyira biztonságos, amennyire meg van írva. Felröppennek hírek időről-időre, hogy feltörték az Ethereum-hálózatot, de valójában nem ez történt, csupán egy-egy rosszul megírt okosszerződés miatt tudnak lopni a heckerek. Az okosszerződés egy program. Ha úgy van fejlesztve, hogy abból ki lehessen venni pénzt, az lehet direkt és lehet véletlen, vagyis fejlesztési hiba. Utóbbi esetben ki is lehet rabolni.

Vannak piaci standardok arról, hogyan kell egy okosszerződést fejleszteni, de ha valaki elrontja, az csemege lehet a hackereknek.

És itt nem is állnak meg: olyan blokkláncon kívüli tőzsdéket is kirabolnak, ahol egy adatbázisban őrzik a privát kulcsokat. Ha azokat megszerzi egy hacker, akkor övé a pénz, és bottal üthetik a nyomát: aki elég ügyes ahhoz, hogy egy ilyen rablást hajtson végre, az ahhoz is ügyes, hogy ne hagyjon nyomot maga után.

Globális gazdasági és társadalmi válság vette kezdetét, a kriptovaluták szerepe mennyire értékelődhet fel a jövőben?

Hosszú távon nagyon. A most dúló orosz-ukrán háború jól rávilágít arra, hogy mekkora előnye van a decentralizált világnak. A kriptotársadalom egyre jobban nyit a decentralizált szolgáltatások felé, holott ezek drágább és nem is annyira felhasználóbarát megoldások. Óriási előnyük viszont, hogy senki és semmi nem gyakorol kontrollt külső tényezőként a számlák fölött.

A kripto nem fogja leváltani a hagyományos fizetőeszközöket, de hosszú távon a társadalomnak is nagyon jót fog tenni a használatuk.

Éppen arra világít rá, hogyan lehet egy bank által generált függési rendszerből és alárendelt szerepből kiszállni a gazdaság szereplőinek, akár nagyvállalatoknak is. A válság mindenképpen felgyorsítja majd ezt a folyamatot.

Borítókép: MTI/EPA/Rungrodzs Jongrit
Forrás: mandiner.hu