Felesége és a család segítője társaságában várta otthonában a vendégeket Csonka Ernő. Századik születésnapja alkalmából felköszöntötte őt dr. Hende Csaba országgyűlési képviselő, akivel hosszasan elbeszélgetett az idős művész. Kiderült, hogy távoli rokonok, s erre mindketten büszkék. Csonka Ernő felidézte pályája elejét, fiatalkorát, és azt mondta,
sosem szeretett kitűnni a tömegből, nem akart "kicsillogni", csak tenni a dolgát, és adni, másoknak. Kapni kevésbé szeret
- tette hozzá -, de szemmel láthatóan jót tett neki a köszöntés és a látogatás, az emberek közelsége. Felköszöntötte őt a szombathelyi Fidelitas vezetése is, Szabó Christopher elnök és Kocsis Gergő alelnök, akik a szervezet tagságával időről időre felkeresik az idős párt, és segítenek, ahol tudnak.
A rajzkészséget áldásként élte meg a Premontrei Gimnáziumban tanult Csonka Ernő.
Érettségi után rögtön behívót kapott... A hadifogságban a tudása és tehetsége volt a segítségére: portrékat rajzolt - nem akárhová, fotók hátuljára, mivel üres papírnak híján voltak.
Dokumentálta a körülöttünk lévő világot. A táj változik, a festmény megmarad - vallotta. Dolgozott a Nagyszálló Nemzeti Vállalatnál, biztosítónál, és volt dekoráció-vezető a Földműves Szövetkezetben, a Moziüzemi Vállalatnál és a Centrumban. 1949-ben nősült meg először, 43 év boldog házasság után felesége 1992-ben hunyt el. Második feleségével öt évet éltek házasságban. Harmadik feleségével máig harmóniában, tiszteletben, szeretetben élnek.
Filozófia-esztétika szakot végzett Budapesten, majd Szombathelyen bérelt műtermet, ahol több száz képet festett. 1948 óta szerepelnek festményei kollektív és egyéni kiállításokon. 2004-ben Szombathely életműdíjjal tüntette ki, de megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést is.
„Amíg az agyamnak szót fogad a kezem, erőm van, addig teszem azt, amiben megbízást kaptam a Teremtőtől”
- vallotta sokáig.
