Bertók Gábor Ph. D. (1970) régész, múzeumigazgató (Janus Pannonius Múzeum, Pécs), adjunktus, mb. tanszékvezető (Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Régészettudományi Intézet), a Mohács 500 Csata és Hadszíntérkutató Egyesület elnöke.

Még 2020-ban készítettünk önnel interjút a témában: egy tömegsírban talált ólomgolyóról esett szó, ami nagy segítségnek tűnt a csatatér beazonosításához. Ezúttal egy puskacsövet találtak. Mennyire és hogyan erősíti meg a különleges lelet az eddigi teóriát?

Elöljáróban annyit, hogy 2009 óta kutatjuk azt a területet Majs falujának határában, amely jelen állás szerint a legesélyesebb arra, hogy az 1526-os mohácsi csata központi helyeként jelöljük meg. Sok bizonyíték szól a körülbelül 1,5 km2-es terület mellett, többek között rengeteg olyan hadilelet, mint a mostani puskacső. Legnagyobb számban ólomlövedékeket találtunk, ezeknek mintegy kétharmada a 10-15 mm-es átmérőjű kategóriába esik. Haramza Márk és Németh Balázs kollégáimmal ehhez kapcsolódva összegyűjtöttünk más jól keltezhető fegyverleleteket, és olyan 15. század végi–16. század eleji ábrázolásokat, melyek pontosan megmutatják a korszak tipikus hadipuskáit. Ezek éppen ekkora lövedékek kilövésére voltak alkalmasak, és a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyen feltárás alatt álló III. számú tömegsírban talált 3 lövedékből 2 is ilyen méretű. Elmondhatjuk, hogy ezzel

bezárult a kör, a tömegsírok és a megtalált leletek a mohácsi csatához köthetők, hiába próbálták ezt kétségbe vonni

az elmúlt időszakban.

Mi a helyzet a szemtanú, Brodarics kancellár faluneveivel, amelyek szintén fejtörést okoztak? Történt előrelépés az ügyben?

Valóban fontos megjegyezni az általunk kutatott helyszínnel kapcsolatban: a legutóbbi történészi kutatások alapján az itteni falut szinte teljesen biztos, hogy nem a Brodarics szerinti Földvárnak, hanem Nagymajsának hívták. Jelen helyzetben emiatt csak véleményt lehet megfogalmazni, így hát én is azt teszem:

egy helységnév eltévesztése áll szemben a helyszínre jól illeszthető földrajzi leírással,

valamint kézzelfogható tárgyi és egyéb régészeti bizonyítékokkal. Brodarics esetében jobban el tudom képzelni ezt a tárgyi tévedést, mint azt, hogy rosszul írja le a helyszínt, és jól adja meg a falu nevét.

Azaz a korabeli Földvárt valószínűleg máshol – talán a mai Horvátország területén kell keresnünk, és ehhez fel is vettük a kapcsolatot az Eszéki Régészeti Múzeummal: a már megkezdett közös kutatás még hozhat meglepetéseket, de mi a mohácsi csata helyszínét keressük és nem Földvárt, utóbbi csupán egy részkérdés a nagy egészben. A régészeti, történeti és geográfiai kutatások eredményeinek együttes vizsgálatával jó esély lesz Földvár detektálására, ami tovább vihet bennünket a csata jobb megismerése felé, de látnunk kell a fától az erdőt, a csatatér a lényeg, aminek több, régészeti eszközzel is megfogható gócpontja lehetett a síkon. Mindezt a Földvárral kapcsolatban zajló vita miatt is hangsúlyoznom kell.

A hadileletek szóródási képe (2016–2019) (Forrás: Eke mentén, csata nyomában)

2021 novemberében talált puskacső töredéke restaurálás után (Fotó: JPM)

Nemrég Pap Norbert bejelentette, hogy az általa megtalált Földvár révén jól meghatározhatóvá válhat a mohácsi csata helyszíne. Az ő teóriája azonban ütközik az önével. Öntsünk tiszta vizet a pohárba: mi okozza az eltérést az elméletek és helyszínek között?

Pap Norbert ezt, és más, a csatával kapcsolatos szenzációit éves rendszerességgel bejelenti, érdemes visszanézni az elmúlt évek hasonló híreit. 2019-ben még Sátorhely volt a helyszín, és élesen elutasította, hogy Majs vagy éppen Udvar irányában feltételezze bárki Földvárt. Eltelt két év, és itt az új szenzáció, ami egyébként minden előző állításukkal szembe megy. Elég ehhez megnézni a Rubicon folyóirat 2020/1. számában megjelent írásukat, ahol egy hosszú táblázat olvasható annak bizonyítására, hogy Udvar és Bezedek felé nem állhatott Földvár. Lám, most már itt „találták meg”. Véleményem szerint ez így hiteltelen, csupán arra jó, hogy a csoportvezető neve a mohácsi csata kutatójaként forogjon a médiában és a döntéshozók előtt. Számunkra viszont felveti a kérdést: mennyire érte meg a 120 millió forintos akadémiai pályázatuk rájuk eső, földrajzi kutatásokra elköltött része, amelynek segítségével egyszer már „megoldotta” ezt a problémát. Ez szemmel láthatóan kudarc, melynek oka nem véletlen:

elméleti okfejtéssel, terepmunka, régészet, és történettudomány nélkül eddig lehet eljutni.

Korábban is felmerült már Pap Norberték új „helyszíne”, mint lehetőség?

Ha a legutóbbi bejelentést nézzük, ezt a Borza-patak melletti területet már kutattuk fémkereső műszerekkel, és ütközetnek semmilyen nyomát nem találtuk. Papp László 1960-as években folytatott kutatásai során ezen a most hirtelen újra megtalált falunyomon már végzett kisebb feltárást, de ő ezt Árpád-koriként azonosította. Tehát még arra sincs bizonyíték, hogy ez a település, melyhez hasonló egyébként számos van a környéken, egyáltalán létezett 1526-ban. Mindenki döntse el magának, miről is szól egy ilyen bejelentés az egyik vezető hírportálon. A Mohácsi Nemzeti Emlékhelyen folytatott tömegsírfeltárásunk látogatóinak kérdéseiből világosan látszik, hogy az ilyen szenzációhajhászás csak zavart okoz a közvéleményben, és tovább rombolja a társadalomnak a tudományba vetett bizalmát.

Bertók Gábor munka közben

A fémdetektoros csatatérkutatás pillanatai (fotó: Dr. Szabó Máté)

Miben más az önök megközelítése? Mi lehet a megoldás a probléma tisztázására?

Mi más úton járunk. Van egy adott terület, és megvannak a megfelelő régészeti módszerek a csatatér azonosításához, melyeket több éve alkalmazunk. Csupán idő, pénz és befektetett munka kérdése, hogy átvizsgáljuk a szóba jöhető helyszíneket, megvizsgáljuk a leletanyagot, összevessük az így nyert adatokat a történeti források adataival, és meglesz a csatatér. A Janus Pannonius Múzeum és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem együttműködése alapján létrejött kutatócsoportban természetesen mi is tanulmányozzuk a forrásokat, földrajzi viszonyokat, ám ezzel párhuzamosan évek óta gyűjtünk régészeti bizonyítékokat.

Mindezt minimális költségvetéssel, jórészt önkéntes munkán alapuló kutatással, amelynek azonban mindenki számára szó szerint is kézzel fogható eredményei vannak. Tizenkét négyzetkilométer átvizsgálása után nem vagyunk az út végén,

nem tudunk mindent, de gyűlnek a puzzle darabjai.

A mi „szenzációink” kézzel foghatók: egy korabeli puskacső a faluból, lövedék a tömegsírból, számtalan kisebb nagyobb fémlelet, a csata „szemete”, és az ezekből levonható következtetések.

Mi lesz a kutatások fő iránya a következő hónapokban? Várhatóak további jelentős leletek a közeljövőben?

Mint már említettem, megvan a módszertan és a „haditerv”, amit végre kell hajtani, és a tudományosan alátámasztott eredmény garantált. Hogy jelentős leletek várhatók-e? Épp az elmúlt novemberi fémkeresős kutatás mutatta meg, igenis várhatók, hiszen az említett, és az egyik legfontosabb bizonyítékként is említhető puskacső is egy korábban már vizsgált helyszínen, fémkeresős kutatásaink hatodik évében került elő. Jó lenne, ha biztos anyagi háttérrel és az elérhető legjobb technikai háttérrel tudnánk folytatni a munkát, mert ez esélyt adna a sokak által döntő bizonyítékként elfogadott, a csatához köthető további tömegsírok azonosításában is.

A „határidő” is közeleg...

Így van, az 500. évfordulóra (2026) jó lenne biztosat mondanunk: komoly és fizikai értelemben is fáradságos munka van még előttünk. Mást nem is említek, mint a maradék 50 km2 terepi kutatását, amit bizony végig kell gyalogolni munkatársainknak. Jó lenne, ha az eddigiektől eltérően az ebben résztvevők nem saját költségen tennék mindezt. De szükség lenne még természettudományos vizsgálatokra, illetve a szóba jöhető helyszínek műszeres lelőhelyfelderítő módszerekkel történő vizsgálatára is.

A mohácsi csata 500. évfordulója nemzeti ügy: jó lenne, ha az Agrárminisztérium és a Duna Dráva Nemzeti Park elkötelezett hozzáállása pozitív példa lenne minden politikai szereplő számára. A munka sikere tehát nagyban függ a Mohács 500 program megvalósulásától. Látni kell, hogy

van egy esély, amit gólra kell váltani, ám a mérkőzés már zajlik,

és nem szeretnénk 2026 augusztusában az elszalasztott lehetőségen keseregni. Mi – és itt most egy nagyon széles szakmai összefogásról beszélek – készen állunk.

2021 novemberében talált puskacső töredéke restaurálás után (Fotó: JPM)

A fémkeresőműszeres leletfelderítések során előkerült fémtárgyak szóródási képe (2016–2019) (Forrás: Eke mentén, csata nyomában)

A fémdetektoros csatatérkutatás pillanatai (fotó: Dr. Szabó Máté)

Nyitókép: A mohácsi csata (török miniatúra részlete)