Belső körökből származó információink szerint komoly ellenérdek bontakozik ki gyártó és a kereskedő között a kötelező akciózás nyomán. A néhány nap múlva (június 1.) induló rendszer 20 élelmiszertermék-kategóriát jelöl, ebből kell a kereskedőnek minimum egy-egy terméket (összesen húszat) kiválasztania, amelyet 10 százalékkal olcsóbban kell a vásárlónak felkínálnia egy héten keresztül. (A termék árát az elmúlt 30 napban alkalmazott legalacsonyabb bruttó kiskereskedelmi árhoz képest legalább tíz százalékkal kell csökkenteni.) - írja a Világgazdaság.

A rendelet világos és érthető, ráadásul a szakmai is támogatta, sőt kizárólag kedvező visszajelzések érkeztek ezzel kapcsolatban, tekintettel arra, hogy a kialakított jogszabály kapcsán a Gazdaságfejlesztési Minisztérium szorosan együttműködött a szakmával. 

Sőt a július elsejével induló árfigyelő adatbázis létrehozását is erősen támogatja a szakma. Nem egészen érdektelenül.

Akció, akció hátán

A kiskereskedők heti akciós rendszerben dolgoznak, és hetenként a legtöbb élelmiszer és nem élelmiszer jellegű termék esetében bőven több mint 20-at értékelnek le kisebb, nagyobb értékben. Vagyis a kötelező akciózás passzol a kereskedői szemléletbe. Tehát a kormányzati szigor inkább csak politikai kommunikáció, amelybe a kereskedők úgy kapcsolódnak be, hogy az elvártnál nagyobb mennyiséget és az elvártnál nagyobb árengedményeket kívánnak adni. A Lidl tegnap adott ki közleményt, amely szerint az előírt 10 százalékos árcsökkentés helyett nagyobb, 20- 50 százalék kedvezményt ad a kötelező akciók esetében. Ez azonban olyan jelentős árengedmény, hogy nem lehet beszerzési ár alatti értékesítés nélkül megúszni. 

Emlékezetes, hogy annak idején az állam azért avatkozott be a piaci folyamatokba és tiltotta meg ezt a kereskedői praxist, mert jelentős károkat okozott vele (hosszú távon) a gyártónak, a gyártó termékének, miközben meglehetősen olcsón jutott marketingeszközhöz. Az árkommunikáció ugyanis az egyik legerősebb reklám-marketing eszköz a kiskereskedelemben. A jelenleg is érvényben levő szabály ezt többek között tisztességtelen forgalmazói magatartásnak minősíti. Ugyanakkor a kötelező akciózási rendelet felmentés ad ez alól így: az akciótartási szabályoknak való megfelelés érdekében a kormányrendelet rögzíti, hogy – a hatályban lévő főszabállyal ellentétben – a beszállító által számlázott átadási ár (vagy saját előállítású termék esetén az önköltségi ár) alatti értékesítés nem minősül tisztességtelen forgalmazói magatartásnak, ennek folytán a kereskedők nem számíthatnak elmarasztalásra abban az esetben, ha a beszerzési ár alatt értékesítik a fogyasztók felé a szóban forgó termékeiket. 

Az ebből fakadó feszültséget a rendelet úgy próbálja feloldani, hogy a kereskedőknek továbbra is kellő körültekintéssel kell eljárniuk, hiszen az akciótartási kötelezettséggel összefüggésben a részükről a beszállítói szerződés módosítását, megszüntetését vagy újrakötését már tisztességtelen forgalmazói magatartásnak minősíti a szabály. 

Tehát a kereskedő elvileg nem háríthatja át az akciózási többletköltségeit a gyártóra.

Ugyanakkor a piacon a verseny éles, pláne most, amikor vissza kell valahogy csábítani a vevőket a boltba, tehát ha valaki elkezdni a kiugróan nagy kedvezmények kialakítását, nyilvánvaló, hogy mások is élnek vele, és a közép-, illetve rövid távú szerződések kialakításánál már ezek a kritériumok is közrejátszanak. Tehát ha egy gyártó jelen szeretne lenne termékével egy-egy preferált kereskedelmi láncban, kénytelen lesz ezt a „békát” lenyelni, tételesen azt, hogy a kereskedő minden további nélkül beszerzési ár alatt értékesítheti a termékét és azt, hogy ehhez valamilyen módon hozzá kell járulnia.

Az pedig a kereskedők közötti fesztültséget erősítheti, hogy a beszállító más-más kondíciókkal lesz/van jelen az egyes kereskedelmi láncokban, így lesz aki meg tudja csinálni a legkelendőbb termékeknél (olcsóbban) a nagy arányú leértékelést és lesz, aki nem, vagy csak komoly veszteségek árán. Ezt kompenzálva ugyanazt a gyártót más termék esetében a kereskedő nyomás alá helyezi majd. 

Vagyis egy „össznépi játék” kezd majd kialakulni a kötelező akciózás nyomán.

Mindez persze jótékony hatással lehet az infláció enyhülésére, de egyes termékkategória, illetve termék piaca kiszámíthatatlanná válik. A reakció ilyen esetekben az, hogy a gyártó és kereskedő csak olyan termékeket kínál vagy gyárt, amelyen előre számolható stabil haszon van. Ez pedig a kínálatot gyengíti. Hozzá kell tenni persze, hogy a kötelező akciózás szeptemberig tart.

Beindul az árfigyelés

Nem úgy az árfigyelő rendszer. A szabály szerint a kereskedőknek kell majd a megadott termékkörben szereplő termékek árát eljuttatni az árfigyelő adatbázist kezelő GVH-nak, láncra és kiskereskedelmi egységre lebontva. Ezzel a fogyasztó képbe kerül, hogy a hozzá legközelebb eső élelmiszerboltokban milyen ellenértékekre készülhet. A rendszer első körben nem lesz alkalmas az árszintek összehasonlítására, de arra igen, hogy egy-egy fontosabb élelmiszerterméket hol vásárolhat meg olcsóbban a vevő. Erre a rendszerre sem érkezett panasz a kiskereskedelem részéről. Leginkább azért, mert komoly terhet vesz le a vállukról az adatbázis. 

A kereskedők folyamatosan monitorozzák a konkurencia árait. 

Az adatbázis első és legnagyobb fogyasztói így vélhetően ők lesznek, hiszen a segítségével több kategóriában napi szinten képbe kerülnek a versenytárs árképzésével. Ráadásul a gyártóknak is jól jön a rendszer, hiszen gyorsabban kapnak pontos képet arról, hogy egy-egy kereskedő milyen árképzési ritmust alakít ki a termékeinél. Ez például az ártárgyalásokban lehet előny.

Ennek megfelelően a szakma üdvözölte a rendszer felállítását, és mindenki úgy véli, hogy hosszabb távon kifejezetten jól működhet.

Forrás: vg.hu
Fotó: Kallus György / Világgazdaság