Úgy beszélt a tudatos médiamagatartásról a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) kutatásvezetője, hogy az embert egyszerre kerítette hatalmába a döbbenetes felismerés és a kontroll megszerzésének élménye. Aki pedig attól félt, hogy az MI átveszi az uralmat a hétköznapjaink felett, azt lehűtötte: a büfében még mindig sorba kell állni, és a zoknit is nekünk kell összepárosítani mosás után.
Rögtön néhány olyan adattal kezdte a X. Savaria Filmszemléhez kapcsolódó konferenciára hozott előadását, ami sok mindent megmagyaráz: 2000-ben a magyar háztartásoknak alig 9 százalékában volt internet, 22 évvel később már 93 százalékában.
És egy korunk társadalmát jól jellemző szám: 2617 alkalommal érünk a telefonunkhoz naponta, főleg a közösségimédia-oldalak miatt,
nyilván átlagosan, de azért akkor is... De ez is beszédes: egy népszerű oldal eredetileg azért jött létre 2016-ban, hogy különböző hobbitartalmakhoz előfizetőket szerezzen, azonban mára mindebből szinte csak a pornó maradt (a tartalom 91 százaléka). Összesítve pedig a "virtuális valósággal kapcsolatos készülékek" eladását a csomagküldő szolgálatokon keresztül, kiderült, hogy tavaly 15 millió darab ilyet adtak postára világszerte. Az már csak hab a tortán, hogy elhangzott ez is:
a munkatípusok 23 millió fajtájában jelen lesz 2030-ra az MI
- ez ugyan csak jóslat, de elég valószínű, hogy így is lesz.
Aczél Petra szerint eredetileg - pontosabban a '90-es években, amikor a web1.0-val ismerkedtünk - a Gutenberg-galaxisra épült a gondolkodásunk: a szövegre, a tartalomra koncentráltunk, tudni akartuk, hogy ki írta, mit akart vele elérni, és hogyan tudjuk felhasználni. A web2.0 már a közösségi média megjelenéséről szólt: nemcsak információt gyűjtöttünk, hanem kapcsolatba is léptünk másokkal. Ma pedig, a web3.0 korában egy olyan új közegről beszélünk, amelyben reggeltől estig élünk. Egy a lényeg: tudjuk kontrollálni! Tudjuk eldönteni, hogy mi fontos, és mi nem az!
S hogy miben nagyon más ez, mint régebben?
Nem nézők vagyunk, hanem benne vagyunk az arénában.
Szabálykövetőből kreatív internethasználókká váltunk. Itt teremtődnek a problémáink, ebben a közegben - piszkálnak az osztálytársak, kiderül valakiről, hogy troll -, vagy beszélgetünk az MI-vel, válaszol nekünk, akárcsak egy ember.
A régimódi médiatudatosság meg akart bennünket védeni, most viszont már be kellene felelősen avatnia
- ez egy kulcsmondat volt az NMHH kutatásvezetőjének előadásában. Hozzátette: nincs kiút, benne vagyunk, ez azonban nem ok rá, hogy elkeseredjünk.
Csak kérdéseket tehetünk fel magunknak: mindig tudom-e, hogy miért nyúlok a telefonomért, miért internetezek? Ne felejtsük el, nagyjából napi 5 teljes óráról beszélünk! Mégis mi ösztönöz erre? Ugye nem csupán az unalom? Mi lesz ott a szerepem, és mit teszek ebben a térben, amit már úgy hívunk, hogy metaverzum? Kellenek a válaszok. S hogy mi ez? Virtuális valóságok összessége, egy alternatív valóság, amelynek
nem árt ismerni a "paramétereit", magát a teret, mintha csak egy terembe lépnénk be,
amelyről körbenézve egyből levesszük, hogy hány négyzetméteres. A metaverzumban ugyanez a feladat - szóltak Aczél Petra tanácsai.
Nem létezik multitasking - állította az előadó, aki szerint bár sokat beszélünk a munka és magánélet egyensúlyáról, de vajon mikor fogunk eleget beszélni az online és offline élet egyensúlyáról? Addig is: miért hagyjuk, hogy felnőjön egy generáció, amely "multitasker"? Miért, ha egyszer az agy nem képes egyszerre több dologra figyelni? - az előadás valahol itt ért véget, és itt kezdődött a Frisss.hu interjúja, nemsokára ezzel folytatjuk.
Illusztráció: kozossegikalandozasok.hu, pcworld.hu
