Valószínűleg hatalmi ambíciója, erőteljes fellépése idegenkedést válthatott ki a főurak körében. Egy olyan korban, amikor a királynék szerepe az utódok világrahozatalából, a király támogatásából, vallásos áhítatból és némi kézimunkából állt, bizonyára nem nézték jó szemmel, hogy II. András távollétében

egy nőre bízza az országot. Ráadásul egy idegenre.

Az is igaz, hogy Gertrúd igencsak „nagyvonalúan” osztogatta adományait pártfogoltjainak. A korszakban példátlan módon öccse a kalocsai érsekség mellé még világi címet is kapott, az erdélyi vajdaságot. Valószínűleg az Aranybulla megszületésében is szerepe volt a külföldiek térnyerésének Gertrúd jóvoltából. Ottó csábítása azonban már inkább tartozik a művészet világába. Ahogy valószínűleg a merénylő sem Bánk nádor lehetett, hiszen pályafutása a királyné halála után jó ideig töretlen volt. A gyanú árnyéka IV. Béla idején vetült Bánra, akitől a király Gertudis meggyilkolására hivatkozva vette el birtokait.

Ezért egyes történészek úgy vélik, hogy csak megpróbálták befeketíteni.

A legvalószínűbb gyanúsított Péter ispán, aki a drámában Petur bánként szerepel.

1213-ban palotaforradalom robbant ki a „hon meráni zsarnoka” ellen. Ekkortájt II. András az éves halicsi hadjáratán vett részt, Gertrúd emiatt valamelyest „védtelenebb” volt. A merénylet feltételezett helyszíne a pilisi erdő, hiszen a királynét ott temették el. A főurak egy csoportja rárontott, és kíméletlenül lekaszabolta a királynét - méghozzá a gyermekei szeme láttára.

A merénylet barbársága mögött régóta lappangó szenvedélyek bújhattak meg.