Találgatások Szent Imre halála körül

Szent Imre herceg a szűziesség és az engedelmesség mintaképe volt. Kiváló oktatásban részesült, a források emellett beszámolnak „kemény tisztaságáról” és férfiasságáról is. A legenda szerint egy éjjel a kápolnában virrasztva azon töprengett, hogy vajon mit adhatna Istennek? Akkor hirtelen eldöntötte: a szüzességét fogja felajánlani! Ez meglehetősen szokatlan egy trónörököstől, hiszen a dinasztia jövője múlik azon, hogy megnősül-e. (Imre pedig jegyességet kötött egy ismeretlen nevű bizánci hercegnővel.) Épp ezért nem kizárt, hogy szüzességi fogadalma már a legendaíró fantáziájának szüleménye. Mindenesetre halála után nem sokkal már a szüzesség védőszentjeként tartották számon.  A trónörökös haláláról a Hildesheimi Évkönyvek számolnak be, miszerint

Imrét vadászbaleset érte: egy felbőszült vadkan halálra sebezte. Azonban akadnak, akik kételkednek ebben.

A magyar krónikák különös módon hallgatnak a liliomos herceg halálának okát illetően. Ellenben Anonymus beszámol egy Tonuzoba, vagyis Vadkan nevű besenyő vezérről, akit István király elevenen temetett el. Egyes vélekedések szerint a külföldi évkönyvben szereplő vadkan nem más, mint Tonzuba, aki abban volt érdekelt, hogy egy Vazul-leszármazott legyen király Imre helyett. Érdekes, hogy a Képes Krónikában egy képen szerepel Vazul megvakítása és Imre temetése.

De nem ez az egyetlen teória a liliomos herceg halálát illetően. Chronica Hungarorum mixta Polonorum című korabeli forrás szerint Imre herceg

„súlyos betegségbe esve nyolcnapi haldoklás után a kilencedik napon 9 órakor a lelkét kilehelte.”

Ezt a leírást sokan mérgezésként értelmezik, „a vádlottak padjára” pedig II. Konrád császárt és kíséretét ültetnék, aki Imre halálakor az országban tartózkodott, hogy Istvántól békét kérjen. Mindkét forgatókönyv izgalmasan hangzik (és nem is elképzelhetetlen a korban), de a szakemberek egyik elméletet sem fogadják el széles körben.