I. Géza és Szent László azok közé a magyar uralkodók közé tartoznak, akik a rokonukat fosztották meg a tróntól. Ez a testvérviszály, mondhatni, a vérükben volt: apjuk, Bajnok Béla Salamon apjával, I. Andrással szemben lázadt fel.

Habár a külső ellenség, a besenyők és a görögök ellen Géza és Salamon együttesen léptek fel, a testvérháború elkerülhetetlen volt.

A döntő ütközetet 1074-ben Mogyoródnál vívták, ahol

Géza és László győzelmet arattak Salamon felett, és megfosztották a tróntól a törvényes királyt. Géza azonban nem sokáig viselhette a koronát: az unokaöccse legyőzése után három évvel elhunyt. (Épp ennyi ideig uralkodott az ő apja, Bajnok Béla is, aki a bátyja, András trónját foglalta el.) Salamon 1081-ben lemondott a hatalomról László javára. László azonban 1082-ben összeesküvés vádjával letartóztatta, és Visegrádon börtönbe záratta Salamont.

A hagyomány úgy tartja, hogy a torony ajtaját és ablakát befalazták, és az őrség töklámpásokkal világított, hogy lássák, ha bármi mozgás történik.

Innen ered a „fénylik, mint a Salamon töke” szólás. Egy másik változat szerint pedig Salamon maga vájta ki a tököket, hogy a Dunán hajózóknak világítson. Ez lehetett a töklámpás középkori magyar verziója (természetesen nem abból a tökből, amit ma használnak a lámpásokhoz.)

Géza és László testvéri egyetértése és hűsége szinte egyedülálló volt az Árpádok családjában, de végül Salamonnak is jutott némi könyörület. Szent László ugyanis egy remetenőtől, Caritas nővértől azt a próféciát kapta, hogy addig nem nyithatja fel Szent István sírját, amíg az unokaöccsét szabadon nem engedi, így végül egy időre helyreállt a béke a királyi családban.

Képek: 1. Mogyoródi csata, Képes Krónika
2. Salamon király, wikipédia