Apafi a korabeli leírások szerint akár „hajnalokig is eljátszadozik, hogy kiismerje az időmérő szerkezeteket”. Alakja valódi hóbortos szobatudósként jelenik meg előttünk, aki helyett erőskezű hitvese, Bornemissza Anna irányítja Erdélyt. Azonban az órabolond uralkodó mentségére szóljon, hogy mikor a fejedelmi székbe került, Erdély aranykorának már leáldozott.  Apafit szó szerint a török helyezte Erdély élére, a pasa katonái 1661-ben szülő felesége mellől vitték el a beiktatására. Az új fejedelem nem volt kimondottan népszerű, nem is csoda, hogy a nemesek egy része Kemény Jánost támogatta vele szemben. 1662-ben azonban a törökök győzelmet arattak Kemény felett, így biztosítva az „órás fejedelem” uralmát.

Apafi Mihályt talán gyengekezűnek tartották, a valóságban mégsem volt akkora tragédia, hogy egy ilyen művelt ember került Erdély élére. A Magyarországról menekült tudósoknak örömmel nyújtott menedéket, iskolákat alapított, vallási toleranciát hirdetett, helyrehozatta a manufaktúrákat.  Ami pedig az órák iránti szenvedélyét illeti, a fejedelem nem csak gyűjtötte őket, de kedvelt időtöltése volt szétszerelni, majd újra összerakni őket, tanulmányozni a működésüket.

Az uralkodó különösen utolsó éveiben menekült könyvtárába és a hatalmas óragyűjteményébe, a Habsburgokkal és a törökkel folytatott politikai játszmáktól megfáradva. Uralkodása alatt leginkább felesége, Bornemissza Anna és gróf Teleki Mihály befolyása alatt állt. Cserei beszámolója alapján úgy lehetett elérni, hogy az órás fejedelem bármit aláírjon, amit az orra alá dugnak, ha előtte jól leitatták. Kortársai megvetéssel beszéltek az órákért rajongó, könyvmoly fejedelemről, egyes vélekedések szerint mindenki jobban járt volna, ha Apafi inkább papnak áll.