1. „A magyarok a besenyő támadás elől menekültek a Kárpát-medencébe, így került sor a honfoglalásra.”
Nincs olyan magyar, aki ezt az állítást ne hallotta volna, azonban a régészeti és történészeti kutatások rendre megcáfolják. Ugyanis ha őseink valóban egy besenyő támadás elől menekültek volna, akkor kizárólag a férfiak érkeztek volna a Kárpát-medencébe. Mégis honfoglaláskori temetőkben egyenlő arányban találtak női és férfisírokat. Az antropológiai vizsgálatok során pedig az is kiderült, hogy ezek a nők magyarok voltak, és nem úgy rabolták el őket a honfoglalók. Emellett a besenyő támadás okozta honfoglalás tézisét már az a puszta tény is cáfolja, hogy több mint ezer év után is magyarul beszélünk. Ha őseink elrabolt lányokkal házasodtak volna, mi valószínűleg valamilyen szláv nyelvet beszélnénk. Dr. Hidán Csaba hadtörténész szerint egy területet meg lehet hódítani fegyverrel, de megtartani csak anyákkal, gyerekekkel, nagyanyákkal, nagyapákkal lehet. A honfoglalás egy tudatosan felépített, megtervezett akció volt, és nem egy ad hoc esemény.
2. „A pogány Koppány az ország szabadságáért harcolt Istvánnal szemben.”
Elnézést a rockopera rajongóitól, de az a helyzet, hogy ez sem valószínű. Koppányról nem sok mindent lehet tudni, csak annyi biztos, hogy fellázadt István ellen, valóban el akarta venni a fejedelem anyját, Saroltot, és hogy somogyi herceg volt. Fontos tudni, hogy a mindent eldöntő csatában mind István, mind Koppány oldalán döntő többségben magyarok harcoltak. Hogy tényleg pogány volt-e? Ebben sem lehetünk teljesen biztosak, hiszen az is lehet, hogy a legenda, amely őt pogánynak nevezi, pusztán be akarja feketíteni Koppányt… Ha valóban pogány volt, vajon hogyan élte túl Géza uralmát, aki leszámolt az ősi vallás híveivel? Az sem igaz, hogy István a németeket szolgálta volna, és Koppány tulajdonképpen a „szabadságért” harcolt, mint ahogy azt a rockopera legújabb átdolgozása sugallja. ( Az egyik idei előadás során István valamiért németnek öltözve jelent meg.) Hiszen Szent István harcolt a németek ellen, és le is győzte őket. Esze ágában sem volt a szolgaság igájába kényszeríteni a népét.
Koppány tehát rejtélyes figura, nem is csoda, hogy megmozgatja az emberek fantáziáját. Romantikus elképzelés, hogy egy ősei hitéhez ragaszkodó, szabadságszerető „igaz magyar” volt, de ezt inkább hagyjuk meg a regények és a színház világának.
3. „Könyves Kálmán azért lépett papi pályára, mert annyira visszataszító volt a külseje.”
Szent László mellett bizonyára tényleg nem lehetett daliás. A Képes Krónika szerint Kálmán „Testalkatára nézve hitvány (…) borzas, szőrös, vaksi, púpos, sánta volt, és selypített. Nos, ez azért lehet túlzás vagy ferdítés, mert egy ilyen torzszülöttet valószínűleg sem a püspöki székben, sem a királyi trónon nem tűrtek volna meg. (Szent László püspöknek nevezte ki Kálmánt, holott ő volt a trónörökös. A király helyette Kálmán öccsét, Álmost jelölte ki utódjául.) Persze lehetséges, hogy valóban volt valami testi hibája, de az 1095 és 1116 között uralkodó Könyves Kálmán semmiképp sem lehetett Quasimodo. Valószínű, hogy csak a krónikás festette meg őt ennyire sötét színekkel. ( Egyébként a magyar krónikák nem éppen szeretetteljes hangnemben beszélnek róla. A korabeli cseh történetíró azonban nem győzött áradozni Kálmán tehetségéről.) Bizonyára azért van ez így, mert Kálmán fia, II. István után már az öccse, Álmos leszármazottai kerültek trónra. Álmost pedig fiával, Bélával együtt Kálmán megvakítatta - ezek után nem meglepő, hogy a krónikák nem sok jót írnak Kálmánról. A krónika illusztrációin is mintha erős gerincgörbülete lenne. Egyedül az eszét méltatják: „ravasz és tanulékony”. Holott ennél jóval több volt benne.
4. „Róbert Károly”
Kissé furcsa, de az egyik legsikeresebb királyunkról elnevezett körút egy tévhit után kapta a nevét. Ez a Róbert Károly körút. Mikor Magyarországra érkezett, még Carobertónak hívták, a tankönyvek Károly Róbertnek nevezik, de valójában inkább csak a Károlyt használta. (1310-ben koronázták meg harmadszorra - végre a Szent Koronával -, és 1342-ig ült Magyarország trónján.) Hosszasan lehetne vitázni arról, hogyan is nevezzük első Anjou királyunkat. De minek, ha a szepeshelyi templom falfestményének festője egy sokkal szebb névvel ajándékozta meg? „Az ifjúság virága.” Valóban, fiatalkora trónharcokkal és az ország helyreállításáért folyó küzdelemmel telt. Bizonyára tényleg tüzes ifjú uralkodó lehetett. Uralkodása pedig valóban az ország virágzását hozta magával.
5. „Magyarország partjait három tenger mosta.”
Ez a mondat áltálában Nagy Lajos uralkodásának kapcsán szokott elhangzani. (1342-től 1382-ig Magyarország, és 1370-től 1382-ig Lengyelország királya volt.) A helyzet az, hogy a háromból egy tenger Nagy Lajos másik királyságának, Lengyelországnak partjait mosta, a két ország pedig megőrizte különállását, csak az uralkodó személye kapcsolta össze őket. Egy másik tenger a Moldavai bánsághoz tartozott, amelyet Nagy Lajos hozott létre, hogy ütközőállam legyen a tatár kánsággal szemben. Ez az állam mindössze 1356 és között 1359 állt fenn. A harmadik tenger az Adria volt, amely ténylegesen Magyarországhoz tartozott. Talán helyesebb lenne inkább arról beszélnünk, hogy Nagy Lajos országainak partjait három tenger mosta?
6. „II. Lajos annyira szerencsétlen volt, hogy még a mohácsi csata elején belefulladt az első patakba.”
A tragikus sorsú ifjú királyt halála után valóságos mártírként tisztelték, aki életét áldozta országának védelméért. Hiába próbálták meg lebeszélni róla, ő részt vett az ütközetben, és bizonyára végig is harcolta - nem a csata elején vesztette életét, mint azt egyesek vélik. A testét több súlyos seb is roncsolta. Egyes feltételezések szerint ez azért lehetséges, mert magával a szultánnal kívánt megküzdeni. A történelmi közhellyel szemben valószínűleg nem a Csele-patakban, hanem a Duna mellékágában lelte a halál – világít rá Pap Norbert professzor. Az egyetlen szemtanú, Czettritz kamarás szerint a Duna felé menekült, és Mohácstól északra, Csele falu közelében, a folyó „kicsiny ágacskáján” átkelve szenvedett balesetet. Valószínűleg nem annyira a páncél súlya, hanem inkább az alatta hordott gambeson, vagyis fegyverkabát húzhatta le, ami gyorsan megtelt vízzel. Újabb furcsaság, hogy a szombathelyi orvosok szerint a király holttestét megvizsgálva már a fulladásos halál ténye is vitatható, hiszen II. Lajos földi maradványai ahhoz túlságosan jó állapotban voltak. Elvégre, Czettritz kamarás rögtön felismerte. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy a testét a környékbeli parasztok az ütközet után megtalálták, megszabadították a páncéljától, és egy sírba helyezték. II. Lajos halálának körülményeiről számos tudományos vita zajlik, ám egy biztos: nem csak az országot érte tragédia aznap, de az ifjú királyné szíve is megszakadt. Habsburg Mária őszintén szerette II. Lajost, és sosem tudta feldolgozni az elvesztését. Nem is ment újra férjhez. A szívalakú medált, amit férje a csatában is viselt, visszaadták Máriának, aki haláláig hordta. Udvari festőivel újra és újra megfestette Lajos portréját, úgy, mintha férje vele együtt öregedne.
