Az amúgy szikrázó napsütéssel induló nap rémisztő eseményeit Dallos Imre kispap naplójában így írta le:
„Életem legborzalmasabb napját éltem át. Szörnyű bombázást kapott Szombathely. Reggel 10 órakor püspöki mise volt a székesegyházban s ünnepélyes Te Deum a pápa koronázási évfordulójára. Hatalmas embertömeg szorongott a templomban. Különféle küldöttségek foglaltak helyet a stallumokban. Semmi baj. Délben riadó. Lemegyünk a pincébe. Rossz előérzetem van, pincénk tele van. Önképzőköri ülést tartunk. Egyszer csak megkezdődött a szőnyeg, s a villany kialszik. Hatalmas csapások döngetik a földet. A föld fölemelkedik, hullámzik minden. Hatalmas csattanás és hatalmas megrázkódás. Vészkijáratunkat valami baj érte. Tele van porral a pincénk. Puskaporszag. A hullám véget ért. Fellélegzünk. Kimennek egyesek. Mi imádkozunk. Ki érettünk vérrel verejtékezett! Egyszer csak ismét elkezdődött a szőnyeg. Ripeg-ropog minden. A halál torkában érezzük magunkat. Szent Márton könyörögj érettünk, most már mindenki zokog. Vége a hullámnak. Kívülről jönnek azzal a szörnyű hírrel, hogy a székesegyház telitalálatot kapott, s mellettünk egy bomba. Kiss kanonok úr háza szintén telitalálatot kapott. Pintér kanonok úr meghalt.[…]”
Hatalmas károk – sok halott
A mintegy 20-25 percig tartó légitámadás során 118 B-24-es bombázó, öt hullámban összesen 259,6 tonna bombát dobott a városra. Az egyik legfőbb célpont a pályaudvar volt. Az egyik hullám teljesen tönkretette a személypályaudvar és a fűtőház teljes vágányzatát, emellett találat érte a Járműjavítót és az ott lévő vasúti síneket is. Egy másik bombasor a Nádasdy és Vörösmarty utcák között lévő, és attól délre eső csíkot érte, de hullottak a bombák a Wesselényi és Hunyadi útra is, ismét eltalálták a Szent Márton utcai elemi iskolát is, miként a városi Kultúrmúzeumot, a víztorony pedig telitalálatot kapott. Áldozatul esett a székesegyház, a városháza és a megyeháza, valamint a püspökvár is. A bombák szörnyű veszteséget okoztak a Mátyás király, a Kisfaludy és a Szent Márton utcákban. A hatalmas pusztítást igazolja, hogy
Szombathely 4471 lakóházából 3575 sérült meg, ebből 1028 súlyosan megrongálódott. A bombázásoknak összesen 423 halálos polgári áldozata volt.
Elhibázott manőver?
A közelmúltban Fred Crenshaw amerikai kutató megállapította, hogy a bombázás nem tekinthető az amerikai csapatok megtorló terrortámadásának, hanem egy elhibázott katonai manőver következménye. A támadó egységekben ugyanis csak a vezérgépnek volt megfelelő navigációs rendszere, s mikor ez kiadta a bombázás megkezdésére vonatkozó utasítást, az összes pilótának ki kellett oldania bombáját. Külön tragédia, hogy
az olaszországi rossz időjárási viszonyok miatt több gép lemaradt egységétől, s azok nem a vasútállomás, hanem tévedésből a székesegyház felett oldották ki gyilkos eszközeiket…
Öt légitámadás Szombathely ellen
Ritkán esik róla szó, hogy az első, világháborús légicsapást a város nem ekkor, hanem jóval korábban, 1944. július 26-án szenvedte el, amikor is a reptér volt a célpont. A második támadás október 21-én (Fő tér, kórház, Oncsa-házak, Pick-telep, Szőlős), a harmadik december 6-án volt. Tehát a március 4-i a negyedik, ám lepusztítóbb volt. S a szörnyűségeknek ezzel még nem volt vége, hiszen március 26-án Szombathely pályaudvarát bombázták. Mint utóbb kiderült, ez volt az utolsó magyarországi bombatámadás.
Szombathely a magyar városok közül az ötödik legromosabb város volt. Az akkori emberek mély hite, élni akarása tette lehetővé azt, hogy óriási összefogással a város romjaiból újjáépülhessen.
Jellemző a lakosok elhivatottságára, hogy az emblematikus - hatalmas összefogással újjáépített - székesegyházat alig két évvel a támadást követően, 1947. szeptember 7-én Mindszenty József bíboros hercegprímás szentelte fel.
Források: martinus.hu, Magyarország elleni utolsó bombatámadás 1945. március 26. (arcanum.hu)
