1. Barkaszedés
Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának ünnepe a húsvét előtti vásárnap. A 7. században kialakult a pálmaszedés hagyománya, melyet hazánkban a barkaszedés helyettesített. A gyerekek gyakran a tanítójuk vezetésével, párosával, nótázva mentek ágakat vágni. Göcsejben az iskolás fiúk süveggel a fejükön, oldalukon fakardal, a lányok fehér koszorúval a fejükön gyülekeztek, visszafelé pedig egyházi éneketek énekeltek, majd a templomot háromszor megkerülve vitték be az ágakat.
A barkaszentelés egyházi eredetű néphagyomány, ám a szentelt barka a néphit szerint gyógyításra és villámelhárításra is használatos volt, illetve torokfájást meg előzendő le is nyelték. A szentelt barkának az állattartásban is jósló, varázsló erőt tulajdonítottak, például úgy tartották, hogy ha a gazdasszony megszámolja a barkát, megtudhatja, hány kislibája lesz a következő tavasszal. Rontás ellen pedig szintén szentelt barkával füstölték ki az ólakat.
A húsvéti ünnepkörben, így virágvasárnap is, szokás volt, hogy a lányok és fiúk virágzó ágakkal, énekelve vonulnak az utcán. Kalotaszegen pedig máig élő hagyomány, hogy a fiatalok közösen mennek virágot szedni, este pedig egyikük házánál táncolnak.
2. Kiszejárás
Jellegzetes virágvasárnapi szokás volt még a kiszejárás. A kisze, vagy kice egy menyecskének öltöztetett szalmabáb volt, mely a telet, a betegséget és a böjtöt jelképezte. A kiszét végighordozták a falun, majd levetkőztették, és szertartásosan vízbe dobták vagy elégették, és táncot jártak a tűz körül. A hajadon lányok úgy hitték, a kiszéből kitépett szalmadarabok megjósolják, ki lesz a férjük. Honton, Felsőszentendrén, Tompán, Horvátiban a lányok vizes szalmacsomókkal dörzsölték az arcukat, hogy ne legyenek szeplősek.
3. Pilátus-verés
A nagyhéten gyakorolt kereplőzésnek mágikus, gonoszt elűző erőt tulajdonítottak. De nagycsütörtökön a templomban sem volt tilos zajongani. A nagyhét egyik napján, szerdán, csütörtökön vagy pénteken a gyerekek irdatlan ricsajt csaptak a templomban, a padokat verték, egyes helyeken a templom előtt felhalmozott ládákat, padokat, s ezeknek roncsaiból rakták a máglyát a nagyszombati tűzhöz. Tolna megyében egy Pilátust ábrázoló deszkabábuk vertek. El is terjedt a szólás: „Verik mint Pilátust.” Szőrényen a gyerekek egy pancilusnak nevezett gyékényből font ütővel verték a fűszálakat, és így kiáltoztak: „Pancilus Pilátus, miért vered mög a Jézust?”
4. Húsvétvasárnap tilos söpörni!
Mint más ünnepekkor, húsvétvasárnap sem főztek, nem hordták ki a trágyát az istállóból, és nem hajtották ki a csordákat. A söprés azért volt tilalmas, mert attól tartottak, hogy a porral együtt a locsolókat is kisöpörnék.
5. Húsvéti határjárás
Húsvétvasárnapra virradóra a falu apraja-nagyja felkerekedett, és határjárásra indult. Ez a hagyomány egyházi külsőségek között, de mágikus céllal ment végbe, mégpedig azért, hogy a tavaszi vetést megóvják a rontástól, és persze azért, hogy a gyereket megismertessék a falu határaival. A határjárást puskalövések, dobpergés, sípszó kísérte, melyekkel a gonosz erőket kívánták elhárítani. A határjárók zöld hajtásokkal borítva tértek vissza, így jelképesen „hazahozták” a tavaszt.
6. Húsvéti didergés
A határjárás után a közösség tagjai a húsvéti didergésre gyűltek össze. Ez egy megszégyenítő, fegyelmező szertartás volt. A megesett lányoknak bölcsőt, a részeges kántornak pálinkát, a hanyag papnak keresztelnivalót, a tolvajnak börtönt ajánlottak. A házaknál megállva tojást kértek.
7. Vízbevető hétfő
A húsvéthétfőt eleink még vízbevető, vízbehányó hétfőnek nevezték. Ezen a napon a lányokat a kúthoz, vályúhoz hurcolták, és ott vödörszámra hordták rájuk a vizet. A magyarázatot természetesen a víz megtisztító, termékenységhozó erejébe vetett hitben kell keresnünk.
8. Vesszőzés
A locsolás mellett a vesszőzésnek is termékenységhozó erőt tulajdonítottak. Az Észak-Dunántúl szlovák telepítésű falvaiban ma is élő szokás szerint fűzfavesszőkből font, sibának nevezett korbáccsal vesszőztek. A hozzá tartozó rigmust szlovákul és magyarul is elmondták:
Keléses ne légy!
„Bolhásos ne légy!
Esztendőre még frissebb légy!”
A vesszőzés vagy a locsolás jutalma országszerte mindenütt étellel-itallal való kínálás volt.
9. A visszalocsolás ideje
Húsvétkedden már a lányok fogadták vízzel teli vödörrel a fiúkat. Előfordult, hogy ezen a napon a legények nem mertek végigmenni a falu utcáin, ugyanis két oldalt lányok álltak, vödörrel a kezükben. Ha férfi vagy fiú ment végig az utcán kocsin, bizony ráfizetett.
10. A barátságkötés napja
Az ünnepkör záró epizódja, a fehérvasárnap hagyományosan a barátságkötés napja volt, ezt nevezték komálásnak. A komatálra sütemény, bor, gyümölcs, hímestojás, piros tojás került, melyet a nagyobb lányok a kisebbekkel küldtek el választott barátnőjüknek, egy versikével beköszöntve:
Komatálat hoztam,
Fel is aranyoztam,
Koma küldte komának,
Hogy váltsa ki magának.
Ha nem váltja magának,
Küldje vissza komának.
