Gyakran ragadtatom el magam főzésre és egy ideje már azt is tudom, hogy a kaja attól nem lesz finomabb, hogy a lakásban található összes fűszerből szórók bele valamennyit. Sőt arra is kezdek rájönni, hogy a mértéktelen sózást remekül lehet helyettesíteni jól megválasztott aromás zöldekkel – ez talán egy másik cikk témája lehet. Mindig irigyeltem a főzős műsorok sztárséfjeit, amint frissen aratott fűszernövényeket aprítanak az ételekbe. Többször is elhatároztam már, hogy követem példájukat. Igen ám, de egy rendszertelen életet élő ember számára (fűszer-)növényt tartani a belvárosi polgári lakásban komoly kihívásokat jelent. Jobban mondva nem nekem, hanem a növénynek. Ezeket a papírforma szerint rendre el is buktam. Többnyire az öntözés hiánya és a nem megfelelő környezet kiválasztása miatt. A kihívást most külön gondossággal újra vállalom.
Mindent megtudunk (fotó: Cseh Gábor)
Az egyik szombathelyi kertészetben érdeklődöm a dolgok megfelelő menete iránt. Virág Dezsőtől megtudom, hogy ezeknek a lágyszárúaknak két- legfeljebb háromnaponta szükségük van vízre. Persze nem sokra, nehogy a vízben álló gyökerek elrohadjanak. Felülről kell öntözni – teszi hozzá, és én pedig nem merem megkérdezni, hogy ez mit jelent, mert már így is elég bénának látszom. Ha mégis alulról kap vizet – folytatja – akkor, amit fél óra múlva nem szívott fel, ki kell önteni, elvégre nem rizsföldet tervezek. (Ekkor pedig hirtelen értelmet nyert a felülről-öntözés szakkifejezés is… valami rémisztően bonyolult dologra számítottam.)
A napos nyugati oldalon kezdünk
A két ablak között jelentősen romlanak a túlélési esélyek, de nem lehetetlen ott zöldeket nevelgetni. Nálam a reggeli kevés, a délutáni erős napsütés illetve a napmentes északi nyílászáró között lehet választani.
Kérem a szakembert, hogy ajánljon nekem megfelelő kísérleti alanyt. Sokáig beszélgetünk az egyedekről, amíg lassan kialakul a mezőny: bazsalikom, kakukkfű, metélőhagyma, rozmaring. A snidling szárazságtűrő, ritkán támadják kártevők. A bazsalikomnak napos helyre van szüksége, állandóan nedves talajban. (Ugyanakkor óvni érdemes a déli erős napsütéstől.) Fény imádatban szerencsére a kakukkfűvel jó barátságban vannak. Utóbbinak is fontos a sok napfény. A rozmaring megtűri a szegény száraz talajt, a túl sok víztől elhal. (Ennyi tudnivaló… azt hiszem, ezt a részt pár napig rendszeresen újraolvasom majd, mert kizárt, hogy megjegyezzem.)
A kísérlet egyik alanya (fotó: Cseh Gábor)
Bevallom eredetileg jobban szerettem volna, ha magról nevelhetem a növényeket, ám végül mégis a palánta mellett döntöttem. Könnyebben hozzáférhető és gyorsabb megoldás, akár már ma használhatnék róla leveleket. Nem beszélve arról, hogy az ablakkertészetet – akárcsak a matematikát – az alapoktól érdemes kezdeni. Előbb éljenek túl két hetet a palánták, aztán próbálkozom a magvetéssel.
A fehér gyökér és a lyukak
Miről ismerhetem fel, hogy egészséges a palántám? – szegezem a kérdést Virág úrnak, aki türelmesen felvilágosít a gyökerekről. Arra bíztat, hogy vegyem ki cserepéből a földlabdát. A fehér gyökerek, amelyeken akár a hajszálvékony mellékágak is láthatók az egészségre utaló nyomok. Ha barnák, akkor érdemes otthagyni, a büdös szag pedig riasszon el mindenkit. Ha az egészségesen fehér szálak kitekerednek az edény alján lévő lyukakon, akkor lehet aktuális az átültetés.
A diagnózis: egészséges (fotó: Cseh Gábor)
A vegeta és a lestyán
Szándékomban áll felhasználni a növendékeimet – már ha megélik a júliust. Szerintem a snidlinget nem kell bemutatni senkinek. Házi zsír már van itthon és nem félünk a koleszterintől. Nagyon szeretjük a mediterrán ételeket is, a bazsalikom tehát biztosan nem éri meg a szüretet. Nem csak a tepsiben sült oldalas vagy más vöröshús-ínyencség könyörög a rozmaringért, próbálja ki hozzá egy másik tepsiben a közepes darabokra vágott burgonyát. Alatta kevés víz, rajta néhány szelet sütőmargarin, és rozmaring, alufólia alatt párolva, majd nélküle pirítva. (Sóból kevés elég rá.)
Tudta, hogy a nyolcvanas években népszerűvé vált vegeta nagyrészt a lestyán meggyőző erejére támaszkodik? Horvátország nagyot kaszált vele akkoriban… – zárul beszélgetésem a növényszakértő Virág úrral.
Ami biztos, hogy most a konvektor tetején vajas dobozban várják sorsuk beteljesülését növénykéim. (Ha szereztem mutatósabb alátétet, elkezdem fényképezni az eseményeket.) Rövid idő alatt a bazsalikom illata uralkodóvá válik. Az első este mindegyik kapott egy kis vizet. A folytatással pedig hamarosan jelentkezem itt a frisss.hu-n.
