Mi a normális?

Manapság a normális fogalma igencsak megváltozott. Míg korábban kétség sem fért ahhoz, hogy minden nap be kell járni az irodába a munkavégzéshez, addig ez ma már nem így van. Hiszen rengeteg dolgot képesek voltunk úgy megoldani, ahogy azt eddig nem is feltételeztük. Sok változáson mentünk keresztül, ami nem biztos, hogy rossz.

Éppen ezért alaposan át kell gondolni, hogy hogyan is kellene csinálni a továbbiakban, mind gazdasági, mind folyamatbeli, mind pedig szervezeti oldalról megközelítve a kérdést. Hiszen a gazdasági vonatkozást figyelembe véve vannak fix költségek, mint amilyen az irodabérlet, az infrastruktúra vagy éppen az üzemeltetés. Emellett a folyamatbeli megközelítés szempontjából meg kell vizsgálni, hogyan tartható fenn az együttműködés bizonyos esetekben, például az információmegosztás, a különböző hozzáférések, a mérhetőség és persze az adatvédelem tekintetében. A munkatársak jelentős része pedig a szociális, közösségi részét hiányolja a lehetőségeknek. De persze az elsődleges, hogy a vállalat szempontjából hogyan lehet megoldani a közösség állapotára vonatkozó méréseket, a motivációt, a tehetséggondozást, a különböző esetekben történő mentorálást, az onboardingot, valamint számba kell venni, hogy ezek milyen hatással lesznek a cégkultúrára. 

Csak ez számít?

Ez egy nagyon jó kérdés, hiszen a cégvezetők elsődlegesen ezek alapján tudnak kalkulálni, kitalálni, hogy hogyan is folytatódjanak a dolgok a jövőben. Persze van még valami, amit mindenképp figyelembe kell venni a változtatások kidolgozásakor, ez pedig a szervezet maga. 

Bár folyamatosan szembesülünk azzal, hogy naponta hány és hány ember válik munkanélkülivé, az a mai napig nem változott, hogy a legjobb munkaerő az elégedett és szakképzett munkatárs. Éppen ezért mindenképp javasoljuk, hogy igenis vitassák meg együtt a továbbiakat, és olyan megoldást keressenek, amiben mindkét fél érdeke szem előtt van tartva. Ezzel mindenki megtarthatja az előnyt, ami elengedhetetlen az ideális munkavégzéshez. 

Mivel mindenki szereti kimondani azt, hogy ő hogyan érez bizonyos változásokkal kapcsolatban, így nem csak hasznos kikérni a munkatársak véleményét, de törődő és emberséges vezetés képét alakítja ki. Ezt pedig nem érdemes kihagyni, hiszen a legjobb, ha megtartjuk a szakképzett és lojális munkatársakat, mivel ez a kulcs a jelenlegi helyzetben a versenyképességhez.

Ne csak meghallgassuk őket, hanem alakítsuk úgy a visszatérést, hogy az mindenkinek megfeleljen!