-    Mióta is vagy itt az SZKKA-nál?

-    Először négy évvel ezelőtt igazoltam ide, majd egy évre elmentem Kozármislenybe játszani, s az idén nyáron tértem vissza.

-    Akkor mondhatjuk, hogy ismerős volt a közeg, hiszen az NB I.-es időszakban is itt voltál. Ugorjunk először egy kicsit vissza az időben. Kérlek, meséld el olvasóinknak, hogy honnan indultál, milyen állomásokon keresztül érkeztél Szombathelyre?

-    A Fejér megyei Mezőszilasról indultam. 10-11 évesen kezdtem el kézilabdázni, otthon a falumban. Igaz sok választásom a sportot illetően nem is volt, mert nálunk szinte mindenki kézilabdázott. Először én is, mint mindenki más, csak hobbiszinten játszottam. Az általános iskola után kezdtem el komolyan venni a dolgokat, miután több felől is bíztatást kaptam. Zámbó Tibor volt a nevelőedzőm, s tőle is olyan visszajelzéseket kaptam, hogy érdemes a kézilabdával komolyan foglalkoznom. Balkezes vagyok és ez a mi sportágunkban sok szempontból előnyös, mert kevesen vagyunk ilyenek.

-    Tehát a mezőszilasi egyesület volt az első klubod. Gondolom nem sokáig.

-    Igen, innen egy év múlva a székesfehérvári KÖFÉM csapatához kerültem. Itt szintén egy évet töltöttem, majd egy váltással Siófokra igazoltam. A Balaton –parti csapatnál öt évet játszottam. Ez egy meghatározó időszaka volt pályafutásomnak. Olyan edzőkkel dolgozhattam együtt és tanulhattam tőlük, mint Kiss Szilárd és Imre Vilmos.

-    Manapság öt esztendő hosszú időnek számít egy klubnál. Te is váltottal fél évtized után. Mi volt az oka? 

-    A leginkább az, hogy játszottam ugyan a csapatban, de kevésnek találtam. Miután nem számítottam meghatározó embernek úgy gondoltam, hogy a több játéklehetőség érdekében klubot váltok. Fiatal játékosként nem akartam kispadozni, ezért igazoltam az MTK-ba.

-    Ahol kis ideig a mostani női válogatott szövetségi kapitánya, Golovin Vlagyimir is az edződ volt.

-    Igen, Horváth Attilával kezdtük az idényt, majd az utolsó két-három hónapban már Vologya mester irányított minket. jól éreztem magam a kék- fehéreknél, ám az idény végén megkeresett a Kecskemét csapata, s vonzó jövőképet vázolt fel. Én pedig úgy gondoltam, hogy érdemes belevágni ebbe a kalandba.

-    Akkor a hírös város gárdája még másodosztályú volt.

-    Így van, s a vezetők azt tűzték ki célul, hogy a Kecskemét célozza meg az NB I.-et. Visszagondolva is öröm, hogy ez sikerült is. 215-től 2018-ig játszottam Kecskeméten, amikor megkerestek Szombathelyről. 

Én pedig belevágtam egy újabb kalandba, s ezt egyáltalán nem bántam meg. Szerencsére hamar sikerült beilleszkednem, mindenki segítőkész volt. Nem udvariasságból, hanem őszintén mondom megszerettem a várost, a csapattársaimat, az egész közeget, egyszóval jól érzem itt magam.

-    A rövid kozármislenyi kiruccanásod után, akkor nem véletlenül tértél vissza.

-    Nyilván a szép emlékeim is közrejátszottak ebben, de az is, hogy az U 9-es lányok vezetőedzője lehetek a játék mellett. A gyerek, a szülők nagy örömmel fogadtak, nagyon jó érzésekkel vágtam bele ismét a munkába.  

-    Játékos és edző is vagy tehát egyszerre. Melyiket tekinted a „főállásodnak”?

-    Mosta játék a legfontosabb. Amúgy már öt éve edzősködöm, licencem is van, ha majd egyszer befejezem az aktív játékot, akkor ezen a terülten szeretnék dolgozni. Nagyon közel állnak hozzám a gyermekeke, s úgy gondolom, hogy értek a nyelvükön. Azt a pár edzést, amit hetente velük tölthetek, nem érzem igazán munkának, hanem egyfajta felüdülésnek.

-    Említetted, hogy a csapattársakkal is nagyon jó a viszonyod. Ha nem titok, akkor áruld el nekünk, hogy van-e köztük olyan, akivel különösen szoros a baráti kapcsolatod?

-    Úgy érzem, hogy én egyfajta kapocs szerepet töltök be a csapatban. A fiatalabb és a rutinosabb játékosokat kötöm össze, miután vagy egy gyermekibb és egy felnőtt oldalam.  A rutinom és a tapasztalatom segítségével tudom összehoznia csapatot. Ezért nem isi tudok senkit kiemelni, mint legjobb barátnőt, mert úgy érzem, hogy mindenkivel meg tudom találni a megfelelő hangot.

-    Visszatérve a sportágra, sokan durvának tartják a kézilabdát. ha Téged valaki megkérdez, hogy mi a szép benne, akkor mit mondasz neki?

-    Szerintem abban rejlik a szépsége, hogy heteket készülünk keményen egy-egy meccsre, hónapokat pedig arra, hogy a mi estünkben megnyerjük a bajnokságot. rengeteg munka, lemondás, de ugyanakkor öröm is van ebben. Nekem azért van most a lány csapatomnál 18 gyerekem, mert a szülők hitelesnek tartanak. Minden nap az előttünk lebegő célért dolgozunk, közösségben, Csapatban játszani nagy felelősség, ugyanakkor felemelő.

-    Mint a beszélgetésünkből kiderült, elfoglaltságod van bőven, hiszen profi játékos és utánpótlás edző is vagy egyszerre. A fennmaradó kevés idődet mivel töltöd, mi az, ami pihentet és kikapcsol?

-    Nagyon szeretek zenét hallgatni, a jó filmsorozatokat is szívesen nézem, moziba is szeretek járni. Ide főleg úgy, ha közösen megyünk a csapattársaimmal, utána beülünk valahová vacsorázni. Tehát kimondott hobbim nincs,a kézilabda az életem és remélem, hogy sokáig az is marad.