Pintér László segített Suhajda Szilárd feleségének abban, hogy az expedíció során a kommunikáció a lehető legemberibb és legszakszerűbb módon történjen. Pintér elmondta, hogy a mentőexpedíció indulásától számítva 17 órán át semmilyen információjuk nem volt a serpák helyzetéről.
A szakíró leszögezte, hogy a keresés során elmentek addig, ameddig tudtak, de tudták azt is, hogy kicsi az esély. „Lesz még egy helikopteres repülés, a kettes tábor fölött, a Mount Everest délnyugati falát végigpásztázza egy pilóta. Ha fönt nincs, az azt jelenti hogy azért nincs, mert valahová lejjebb csúszott. Hogy mennyire, azt nem tudjuk.”
Pintér szerint Suhajda Szilárd valószínűleg egy lejtősebb sziklás terepnél fáradt el, ahol nem volt kötélbiztosítás. Sokan értetlenül álltak az előtt, hogy ha valaki látta Suhajdát, akkor miért nem segített neki. Pintér leszögezte, hogy itt mindenki a saját életéért felel, főleg ha serpa nélkül vág neki a hegynek. Ha látnak valakit, akkor sem feltétlenül tudnak segíteni. Ha a mászó járásképtelen, az különösen megnehezíti a mentés esélyét. „Járásképtelen mászót 8700 méteren tízből tíz ember ott hagy”– jelentette ki Pintér.
Suhajda a biztosítókötelektől kicsit távolabb feküdt, és a serpánál nem volt biztosítókötél, ezért életveszélyes művelet lett volna megközelíteni is. Pintér hozzáteszi, hogy óriási energia kell egy magatehetetlen test mozgatásához, így ehhez külön mentőcsapat kell szinte minden esetben.
8795 méteren Suhajda biztosan járt, ez a legnagyobb magasság, ahol magyar mászó valaha az Everesten palack nélkül járt.
A teljes beszélgetés a nemzetisport.hu oldalán e cikk végén hallgatható meg.
