Először mutatta be szűk körben új szerzeményét a Savaria Múzeum. Egy kuriózumszámba menő dokumentumot, egy szombathelyi holokauszt-túlélő kézzel írt visszaemlékezését vásárolták meg nemrég - nem is akárhogyan: egy mecénás támogatásával. Blau Márta egy kockás füzetben vetette papírra memoárját, miután 1945-ben visszatért a koncentrációs táborból.
Kesztyűs kézzel bánt Csapláros Andrea igazgató az intézmény hétfői sajtótájékoztatóján azzal a borítékkal, amelyben legújabb szerzeményük lapult. Blau Márta kockás füzetének létezéséről egy pécsi antikvárius jelzése nyomán szerzett tudomást a szombathelyi múzeum, ő volt az, aki Kelbert Krisztina történészt felhívta a hírrel. Így körvonalazódott végül az az összefogás, amelyben Hubay Pál, a Castrum Sec Kft. ügyvezetője anyagi támogatásával - tehát gyakorlatilag adományként - végül meg is vásárolták a dokumentumot.
Az alig 15 éves Blau Mártát 1944-ben deportálták Szombathelyről, de a háború után hazatért, és egy füzetet teleírt a visszaemlékezéseivel. Ez még a szakavatott történészeknek is meglepetés volt, hiszen úgy tudjuk, Blau Márta soha nem említette, hogy írt ilyet. A lapokról feltáruló események 1944. július elsejével kezdődnek, tárgyalja a deportálást megelőző helyi eseményeket, az Auschwitz–Birkenauban átélt szörnyűségeket, valamint az Allendorf–Münchmühle munkatáborban töltött időszakot s az 1945-ös szombathelyi visszatérést. Blau Márta személyes visszaemlékezése több szempontból is különös fontossággal bír. - A még publikálatlan füzet csaknem 80 évvel a holokausztot követően bukkant fel, és különösen szerencsés, hogy abban a városban kerülhet a múzeum közgyűjteményébe, ahol az író élt - hangzott el, és kiderült: a tudományos munkatársak majd csak most kezdik feldolgozni annak tartalmát.
Blau Márta a szombathelyi ortodox izraelita Blau családból származott, 1929. március 29-én született. Szülei mintája nyomán fogorvosi pályára készült, ám kitűnő bizonyítványa ellenére, az 1930-as évek végén zsidó származása miatt már nem vették fel a leánygimnáziumba. Így a polgári leányiskola elvégzését követően fogtechnikus-tanoncként dolgozott a vészkorszakig szülei laborjában. 1944 júliusában, 15 évesen deportálták Szombathelyről édesanyjával, Blau Józsefné Lukács Ilonával együtt. Auschwitz–Birkenau, Allendorf–Münchmühle táborokat megjárva, Blau Márta 1945-ben édesanyjával együtt visszatért Szombathelyre, s később Pécsett éltek.
Elemzése, feldolgozása után a dokumentum a történettudományi osztály gyűjteményét gyarapítja majd.