A szabadságharc kifejezés egy fennkölt szó, amelyet csak akkor használunk, ha valóban indokolt. Az Ön előadásnak a címe: Szabadságharcaink egykor és most. A XXI. század harmadához közeledve miért, és ki ellen kell szabadságharcot vívni?
Amikor felkértek a konferencián való részvételre, akkor még nem tudtunk erről a szomszédunkban kirobbant háborúról. Így abszolút aktuális az az üzenet, amit előadásomban is megfogalmazok. Világosan látható, hogy azokat az országokat fenyegeti veszély a mai világban, amelyek feladják identitásukat, nem harcolnak meg saját szabadságukért, függetlenségükért. Ha valamiben következetes Orbán Viktor és kormánya immár hosszú ideje, az éppen szuverenitásunk minden áron való megőrzése és a függetlenségre való törekvés. Bizonyára sokan emlékeznek még rá, hogy 1989-ben Nagy Imre és mártírtársai újratemetésén Orbán Viktor - sokak megrökönyödésére – gyakorlatilag hazaküldte az orosz csapatokat. Most pedig az a helyzet, hogy – szerintem és a magyarok többsége szerint is helyesen – elítéljük az agressziót, és nem akarunk belekeveredni a háborúba. De Orbán Viktor nem csak az oroszokat küldte haza, hanem első kormányzása idején az IMF-t is. Úgy vélem, hogy ez is a szuverenitás visszaszerzéséről szólt. 2010 után, amikor ismét haza kellett küldeni a Horn-kormány alatt visszatért IMF-t, meg kellett szabadítani az országot Gyurcsány Ferenc éppen Putyinnal kötött előnytelen üzleteitől, valamint a nyugati irányba történt kiárusításoktól. Nos, ezek azok a tények, amik a mai kor szabadságharcait jelentik.
Ön szerint ez is lehet a nemzeti kormány immáron tartós sikerének egyik alapja?
Igen, ebben biztos vagyok. A nemzeti mentalitásunk, nevezetesen, hogy nem hódolunk be senkinek és igyekszünk egyforma távolságot tartani a nagyhatalmaktól az megtestesül a kormány politikájában.
Utalt a rendszerváltozás idejére. Ha valaki 30 éve azt mondta volna, hogy 2022-ben szabadságunk és szuverenitásunk megőrzésért nem Moszkvával, hanem Brüsszellel kell megküzdeni, akkor azt aligha hittük volna el…
Sajnos ez a mostani háború is megkavarja a dolgokat. Egyfajta jó értelemben vett és helyesen felismert függetlenedés az Unió bürokráciájától éppen a Visegrádi Négyekkel megindult és reményekkel kecsegtet. Az első békemenet jelmondatára jól emlékszem. Így szólt: Nem leszünk gyarmat! Ez is egyfajta függetlenedésre utalt az európai-atlanti-amerikai fősodorhoz képest. Most ez – a háború okán – nehéz helyzetet teremt e téren. Láthatjuk, hogy a magyar ellenzék, még ebben a szituációban sem veszi figyelembe a nemzeti érdekeket. Gátlás nélkül szolgálna ki mindenkit, akitől azután politikai hasznot remél. Most, amikor nagyon is össze kellene fogni, ez súlyos hiba, sőt bűn. Magyarországnak- megértve az ukrán nép függetlenségi harcát és elítélve az orosz agressziót – ki kell maradnia ebből a háborúból!
Sokan úgy vélik, hogy e sajnálatos konfliktus mögött nagyhatalmi játszma áll.
S így is van. Ezt a háborút az Egyesült Államok provokált ki, többek közt a korábbi ukrán bábkormányokon keresztül. Sajnos azt kell mondanom, hogy sikerült neki, aminek igazából Európa issza meg a levét. Alighanem hosszú időre egy demarkációs vonal fog létrejönni, Közép-Európa határán. Ez pedig majd megnehezíti nemcsak az együttélést, hanem az eddig meglévő sokszínű együttműködést. Tehát ez a háború a lehető legrosszabb forgatókönyv, ami Európának nem volt az érdeke.
A hazai ellenzék egy része fegyvert és katonákat is küldene Ukrajnába.
Sajnos Márki-Zay Péter, Fekete-Győr András és még néhányan felelőtlenül valóban ezt szorgalmazzák, miközben Orbán Viktor józanul és kimérten igyekszik az országot megvédeni ettől a borzalmas háborútól. A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a lakosság elsöprő része is osztja a kormány álláspontját. Egyszerűen nem akarunk háborút és olyan kormányt akarunk, amely az ország érdekeit tartja szem előtt. Természetesen a humanitárius segítséget megadjuk a kárpátaljai magyaroknak és ukrán menekülteknek egyaránt. Az is eléggé beszédes, hogy a baloldalhoz köthető Medián közvélemény-kutató igazgatója, Hann Endre is úgy látja, hogy a háborús konfliktus kezeléséből a kormány jön ki jobban az ellenzékkel szemben.
A politikusok higgadtsága most különösen fontos lenne. Egy-egy szó vagy gesztus sokat árthat az országnak. Sőt, az újságíróknak is patikamérlegre kell kimérniük minden szót vagy leírt mondatot. Egyáltalán nem mindegy, hogy mit és hogyan tálalnak. Ön szerint milyen szerepet kell vállalnia a sajtónak ebben a kényes témában?
Nincs könnyű helyzetben a média sem. Itt vannak a közösségi oldalak, amelyek tele vannak „fotel-forradalmárokkal, és katonai szakértőkkel”.Tényleg sok az álhír, a háborúzó felek pedig különböző csúsztatásokkal, dezinformációkkal nehezítik a tájékozódást. Nagy körültekintésre van tehát szükség. A jobboldali média ugyan körültekintő, baloldalról mégis sokan támadják, hogy orosz- párti. Az már csak hab a tortán, hogy egyes álliberális, baloldali politikusok és véleményvezérek már egyenesen követelik – ráadásul Brüsszelben – a jobboldali politikusok és közösségek korlátozását először a közösségi oldalakon, majd magán az interneten. Ez egészen egyszerűen vérlázító. Én sem a Hír Tv-ben, sem a Magyar Televízióban, sem nálunk a Pesti Tv-ben nem engedélyezek olyan tartalmat, amely az ukránok ellen uszított volna. Tartjuk a nézőket annyira felnőttnek, hogy ha objektíven megmutatjuk nekik, hogy az orosz kormányzat hogyan kommunikál a saját népe felé, akkor ők el tudják dönteni, hogy abból mit hisznek el.
A sajtószabadság kérdése nálunk mindig kiemelt szerepet kapott.
Felelősséggel állítom, hogy ma Magyarországon a sajtószabadság szempontjából kivételes helyzet van. Gyakorlatilag mindenféle információhoz akadálytalanul hozzáférhetnek az emberek. Őrizzük is meg, ne hagyjuk, hogy ellehetetlenítsék ezt.
Miközben a magára oly’ büszke nyugaton sok szempontból csorbul a sajtó szabadsága. Megrendelt lejárató cikkekről, elhallgatott migránsbűnözésről, keresztényeket gúnyoló orgánumokról és sok egyébről lehet olvasni. Magyarország befeketítése – bizonyos NGO-k megrendelésére és nyomására is gőzerővel zajlik...
Bizony és ez egy gigantikus botrány, még akkor is, ha a hazai baloldali sajtó ezt igyekszik ezt elhallgatni. Ám ettől még tény, hogy korábbi magas rangú NGO vezetők a közelmúltban kitálaltak. Az ő elmondásukból feketén-fehéren kiderül, hogy a Soros György-féle hálózat rendelte meg, arra kapható, jól megfizetett újságíróknál ezeket a botrányos írásokat, riportokat. A civil szervezeteket – amelyeket inkább neveznék álcivilnek ugyanígy befolyásolják. Sorosék célja egyértelmű: egy legyengített Európa, amely adott esetben megvédeni sem képes magát. Ezért is van szükség erős, patrióta kormányokra, szemben a globalizmust feltétel nélkül kiszolgáló baloldallal. Ezért is fontos, hogy április 3-a után is Orbán Viktor kormányozza az országot.
