Szedlár Bálint törzsőrmester, hajóvezető és Ajtai Andor törzszászlós, szolgálatirányító parancsnok a Dunai Vízirendészeti Rendőrkapitányság vízirendőrei július 16-án láttak el szolgálatot a folyón. Verőcénél kikötöttek a parton, hogy a nagy hőségben ivóvizet vegyenek magukhoz. Ekkor vettek észre egy idős férfit a vízben.

– Először azt gondoltuk, hogy elsodródott a strandtól. A feje néha lebukott a víz alá, aztán újra feltűnt. Mások is szoktak hasonlóan úszni, azonban nekem gyanús volt, hogy az egyik kezét néha erőtlenül kiemelte a vízből – meséli Ajtai Andor. – Megszólítottuk a férfit, de nem reagált. Ekkor már biztosak voltunk benne, hogy fuldoklik. A következő pillanatban újból elmerült, és már nem jött fel a víz színére. Rögtön cselekednünk kellett.

 A mentőpatkót már hiába dobtuk volna utána, nem tudott volna belekapaszkodni – veszi át a szót Szedlár Bálint. – Tudtam, hogy minden másodperc számít. Azonnal levettem a cipőt és a taktikai övet, majd a vízbe ugrottam. Pillanatok alatt elértem azt a pontot, ahol a férfit láttam elmerülni. Addigra már úgy fél-egy méterre volt a felszín alatt. Lebuktam a víz alá, elkaptam a vállát, és felhúztam a felszínre.

A törzsőrmester ekkor újraélte azt, hogy ő is fuldoklott már a vízben.

– Tizenhárom éve történt az eset. Engem is elragadott a víz. Fuldokoltam, ahogy most az idős férfi is. Emlékszem, hogy elfogyott minden erőm, nem bírtam magam tovább a felszínen tartani. Feladtam, beletörődtem abba, hogy nincs tovább. Egy fiatalember utánam ugrott, hogy megmentsen, de végül egy arra járó horgásznak sikerült kihúznia a hajójával. Újraélesztettek, és egy mentőhelikopter szállított kórházba. Én túléltem, sajnos azonban az, aki azért ugrott utánam, hogy engem kihúzzon, megfulladt. Őt nem sikerült megmenteni. Ezért lettem rendőr, majd vízirendőr, hogy másokon tudjak segíteni. Életet menteni, ahogy egykor az enyémet mentették meg. Ezúttal minden erőmre szükség volt ahhoz, hogy az eszméletlen férfit a víz felett tartsam. Volt olyan pillanat, amikor azt hittem, nem bírom tovább, és mindketten elmerülünk. De nem adhattam fel, mert otthon vár a családom, és meg kellett mentenem a férfit is. A kollégám bedobta a mentőmellényt és a mentőpatkót, összeszedtem minden erőmet, elkaptam a kötelet, és odahúztam magamhoz a mentőpatkót. Így sikerült odaúszni a hajó oldalához, ahol a társam már elérte a férfit.

Néhány perc is elég ahhoz, hogy a folyó magával ragadja az embert. Egy idős férfi az életét a szerencsének és a vízirendőrök elszántságának köszönheti, akik azonnal a segítségére siettek, amint észrevették, hogy bajba került.

Szedlár Bálint törzsőrmester, hajóvezető és Ajtai Andor törzszászlós, szolgálatirányító parancsnok a Dunai Vízirendészeti Rendőrkapitányság vízirendőrei július 16-án láttak el szolgálatot a folyón. Verőcénél kikötöttek a parton, hogy a nagy hőségben ivóvizet vegyenek magukhoz. Ekkor vettek észre egy idős férfit a vízben.

– Először azt gondoltuk, hogy elsodródott a strandtól. A feje néha lebukott a víz alá, aztán újra feltűnt. Mások is szoktak hasonlóan úszni, azonban nekem gyanús volt, hogy az egyik kezét néha erőtlenül kiemelte a vízből – meséli Ajtai Andor. – Megszólítottuk a férfit, de nem reagált. Ekkor már biztosak voltunk benne, hogy fuldoklik. A következő pillanatban újból elmerült, és már nem jött fel a víz színére. Rögtön cselekednünk kellett.

Ajtai Andor törzszászlós

– A mentőpatkót már hiába dobtuk volna utána, nem tudott volna belekapaszkodni – veszi át a szót Szedlár Bálint. – Tudtam, hogy minden másodperc számít. Azonnal levettem a cipőt és a taktikai övet, majd a vízbe ugrottam. Pillanatok alatt elértem azt a pontot, ahol a férfit láttam elmerülni. Addigra már úgy fél-egy méterre volt a felszín alatt. Lebuktam a víz alá, elkaptam a vállát, és felhúztam a felszínre.

A törzsőrmester ekkor újraélte azt, hogy ő is fuldoklott már a vízben.

– Tizenhárom éve történt az eset. Engem is elragadott a víz. Fuldokoltam, ahogy most az idős férfi is. Emlékszem, hogy elfogyott minden erőm, nem bírtam magam tovább a felszínen tartani. Feladtam, beletörődtem abba, hogy nincs tovább. Egy fiatalember utánam ugrott, hogy megmentsen, de végül egy arra járó horgásznak sikerült kihúznia a hajójával. Újraélesztettek, és egy mentőhelikopter szállított kórházba. Én túléltem, sajnos azonban az, aki azért ugrott utánam, hogy engem kihúzzon, megfulladt. Őt nem sikerült megmenteni. Ezért lettem rendőr, majd vízirendőr, hogy másokon tudjak segíteni. Életet menteni, ahogy egykor az enyémet mentették meg. Ezúttal minden erőmre szükség volt ahhoz, hogy az eszméletlen férfit a víz felett tartsam. Volt olyan pillanat, amikor azt hittem, nem bírom tovább, és mindketten elmerülünk. De nem adhattam fel, mert otthon vár a családom, és meg kellett mentenem a férfit is. A kollégám bedobta a mentőmellényt és a mentőpatkót, összeszedtem minden erőmet, elkaptam a kötelet, és odahúztam magamhoz a mentőpatkót. Így sikerült odaúszni a hajó oldalához, ahol a társam már elérte a férfit.

Szedlár Bálint törzsőrmester

– Amikor felhúztam a bajba jutott embert a hajóra, már nem lélegzett, pulzusa sem volt – emlékszik vissza a szolgálatirányító parancsnok. – A hátára fektettem, és elkezdtem az újraélesztést. Bíztam benne, hogy még nincs késő, megmenthetjük. Pumpáltam a mellkasát, amikor egyszer csak felköhögött. Oldalára fordítottam, és kezdte felköhögni a vizet, majd vett egy nagy levegőt. Ekkor már tudtam, sikerült megmenteni. Lassan elkezdett lélegezni, és magához tért. A férfi később elmondta, hogy csak annyira emlékszik, hogy bement a folyóba térdig, hogy kicsit lehűtse magát, a következő pillanatban pedig már a hajón ébredt. A mentősök is hamarosan megérkeztek, és kórházba vitték a hetven év körüli férfit.

Forrás: police.hu, RÁDI MÓNIKA

FOTÓ: RENDŐRSÉG