Ahogy 1950 óta Herény nem különálló település már, úgy a háború után a herényi falusi focipálya sem maradhatott úgy, ahogy volt, az államosítás az Arborétumhoz csatolta, és ezzel el is rendezte a sorsát. De rendesen. A focicsapat sem volt örökéletű, elhalt, ám nem végleg. 1996-ban újjászületett – kiválva a helyi kulturális egyesületből –, és Arborétum Herény SE néven vált ismét a városperem közösségformáló erejévé. A szervezet vállalta a terület gondozását, fenntartását, aztán időtlen időkig a szokásjog alakította a pálya használatát, ahol hosszú ideig a megyei harmadosztálybeli csapat focistái játszották hazai meccseiket. A festői környezet, a jó levegő sok környékbelit vonzott a vasárnapi mérkőzésekre, az egyesület a falusi meccsek hangulatát teremtette meg a nyolcvanezres megyeszékhelyen, és az infrastruktúra is éppen ilyen volt: két kapu, korlát a pálya szélén, és a csomagtartóból árult szotyi, meg sör.

A városrész pár tucat lelkes aktivistája és a csapat szurkolói a magukénak érezték az egészet. Sok kisgyerek rúgta a labdát a herényi ősgyepen, amíg lehetett. A sportegyesület vezetése aztán 2008-ban megállapodásban rögzítette a terület fenntartójával, az Arborétummal a területhasználatot, és sokáig az öltözést is megoldották itt-ott: a Prenor személyzeti öltözőjében, vagy épp a Herényiek Házában, de a városligeti sportpályán is többször voltak albérletben, sőt volt idő, amikor a Saághy István telepítette fák között átsétálva a Farkas Károly utcai telep helyiségeit használhatták, ezzel biztosítva a bemelegítésnek is beillő túrát meccsek előtt, no és a megyei másodosztályban való szereplést 2011-től.

A világ változott, és az igények nőttek. Nem nagyon, csak annyira, hogy kulturált körülmények között öltözködhessenek, tisztálkodhassanak a fiúk. Álmodoztak róla, hogy saját öltözőt építenek. Amíg majd’ húsz évvel korábban a vezetőség a pálya létesítésének korabeli dokumentumaival és pályavisszavételi szándékával egészen Torgyán József vidékfejlesztési miniszterig ment, hiába, addig utódaik - a legutóbbi vezetés – az Erdészeti Tudományos Intézetet ostromolta öltözőépítési szándékával. Ám az építkezés, legyen szó bármily apró öltözőről, jogilag lehetetlen volt. Az egyesület időt és pénzt nem kímélve küzdött a fejlesztésért, de a vezetés is, és a korszerűtlen körülmények között sportoló fiúk is belefáradtak ebbe.

Azóta csak a nosztalgia visz időnként arra néhány sportszerető herényit, és viszi ki Horváth Gábort is, a körzet önkormányzati képviselőjét, aki szerint nincs vége a falu tömegsportjának. – Ez a pálya már az enyészeté, de információim szerint az állam hasznosítani fogja tudományos célokra. Még örülhetünk, hogy nem épül be, mint a Farkas Károly utcai telep, ahol a területet a közgyűlés átminősíttette, és az elővásárlási jogáról is lemondott, mindössze két ellenszavazat mellett, szinte egységesen. Ott most száz lakás épül – mondta lapunknak a körzet képviselője. – Nem adjuk fel, a herényi városrész tömegsportjára vonatkozóan számos elképzelésem van. Fejleszteni szeretném a Hóvirág, a Bertalanffy és a Németh utca által határolt területet, amely kellő nagyságú, és futballozásra is alkalmas lehet. Bővülhetne futópályával és más funkciókkal – tette hozzá. Horváth Gábor szerint a herényiekben megvan az igény arra, hogy saját városrészükön sportolhassanak, játszhassanak. Épp ezért tervezi fejlesztetni a Maros utcai óvodával szemben lévő területet is, amely egykor játszótér volt, ám a leszerelt elavult játékokat soha nem pótolta senki. – Egyre több kisgyermekes család él a Minerva-lakótelepen is, ők sem a Stromfeldre, hanem inkább a kámoni részre járnak át sétálni, így biztosan nagy lenne a környék zöldterületein a kihasználtság – jegyezte meg a képviselő. Hozzátette, hogy a környéken sok családi ház épült, társasház jellegűek is, valamint a Szabadnép utcában a kanyar után szintén 30-40 lakás van, de közösségi tér és vendégjárda nincs.

Megkerestük az Arborétum vezetését is, hogy mi a terve a régi pálya területével. Németh Gábor igazgatótól megtudtuk, hogy tudományos célra használják. – Egy klímakutatási programot indítunk, amelyben tölgyfákat vizsgálunk. A nálunk őshonos tölgyfa fajták, a kocsányos, a kocsánytalan és a cser, már nem érzik jól magukat a hazai éghajlaton, ezért a melegebb klímaövekből származó fajtákkal végzünk kísérletet – mondta az igazgató. Elmondta még, hogy folyamatban van mintegy 40-50 faj és fajtahibrid megrendelése egy belga faiskolából, ezekből telepítenek majd fajtánként 3-5 egyedet a pálya területére, amely ideális helyszín lesz a vizsgálathoz. A járvány miatt most ugyan csúszik a beszerzés, de ha megvalósul, akkor hosszú évtizedekre vonatkozóan tudnak majd tudományos következtetéseket levonni.

A pálya tehát nem vész el, csak átalakul – ha a sporté nem lehet, hát a tudományt szolgálja ezután.

Fotó: Puskás Enikő, Facebook