Először is szögezzük le, hogy a jövő alakulása egyáltalán nem biztos, bármelyik digitális próféta bármennyire hihetően hirdeti is - írja a g7.hu. Nagy mértékben rajtunk múlik, akik létrehozzák ezt a jövőt, hogy milyenné alakul, bár kétségtelen, hogy a nem szándékolt következmények miatt az egyéni szinten racionálisnak tűnő cselekedetek rendszerszinten nem várt negatív hatásokkal járhatnak. Ahogy Kurt Vonnegut írta, az ember az a faj, amelyik azért halhat ki, mert egész egyszerűen lusta ahhoz, hogy megmentse magát, vagy másképpen fogalmazva, a kapitalista logika miatt nem éri meg megmenteni a bolygót, amin élünk. Szóval nem beletörődni kell a jövőbe, hanem formálni azt. Az ugyanakkor kézenfekvőnek tűnik, hogy a mesterséges intelligencia egyre fejlettebb, egyre több feladatot el tud látni, így aki most fiatal, feltehetően olyan munkaerőpiacon fog 40-50 évet dolgozni, ahol az MI is jelen lesz valamilyen formában.

Az elmúlt öt évben rendszeresen szoktam „Elveszik-e a gépek a munkánkat” címmel előadásokat tartani konferenciákon, céges rendezvényeken és pályaorientációs iskolai napokon. Egyrészt a hallgatóság ritkán szokott tartani attól, hogy nekik maguknak új munka után kellene nézniük az MI miatt, másrészt az sokakat aggaszt, hogy vajon a következő generációknak, a saját gyerekeiknek hogyan tudnak segíteni a jövőtálló szakmák kiválasztásában, amikor arra kerül sor. Ezzel kapcsolatban ajánlanék megfontolásra négy szempontot az alábbiakban:

1. Ne szakmát válasszunk, hanem iparágat!

Egy-egy szakmát ugyanis lehet automatizálni – lámpaoltogatók sincsenek már, pedig egykoron milyen fontos munkát végeztek –, de komplett iparágak nem olyan könnyen tűnnek el, például kamionsofőr vs. logisztika vagy szövegíró vs. marketing. Lehet, hogy kamionsofőr vagy szövegíró nem lesz, de a logisztika és a marketing sokkal kisebb eséllyel tűnik el, mivel több ezer éve szállítunk árukat és igyekszünk az eladásukhoz megszólítani a lehetséges vevőket.

2. Olyan munkát keressünk, ami a megélhetésen túl flow élményt is képes adni!

Csíkszentmihályi Mihály magyar származású világhírű pszichológus szerint az a tevékenység helyez minket flow-ba, ami kis mértékben meghaladja a képességeinket – tehát kihívást jelent –, amit élvezünk, amiben képesek vagyunk elveszni, ahol elveszítjük az időérzékünket. Persze nem minden munka flow, mégis, próbáljunk olyan munkát találni, aminek legalább egy részét élvezzük, hogy ne utáljuk a hétfő reggeleket, és ne a péntek délutánt várjuk egész életünkben.

3. A képességek elsajátítására koncentráljunk!

A 3R (reading, ‘riting, ‘rithmetic – írás, olvasás, számolás) mellett a 4+2C a jövő szuperképességei (collaboration, critical thinking, creativity, communication + curiosity, complexity – együttműködés, kritikus gondolkodás, kreativitás, kommunikáció + a kíváncsiság megőrzése és a komplexitás kezelésének megtanulása). Ha ezeket tudjuk, akkor bárhol megélünk a jég hátán is, és olyan szakmákban is helyt fogunk tudni állni, amik most még egyáltalán nem is léteznek, így meg sem taníthat rájuk az iskola. Tehát elsősorban nem a lexikális tudás a fontos, hanem a megfelelő képességek – ez nem jelenti azt, hogy nincs szükség lexikális tudásra, csupán azt, hogy mindössze azzal egyáltalán nem lehetünk már sikeresek a jövőben.

4. Ne versenyezni akarjunk a gépekkel, hanem tanuljunk meg együttműködni velük!

Ahogy az autóversenyzés is technikai sport, és nem akarunk gyorsabban futni az autóknál (viszont mi vezetjük őket), úgy a gépeket a munkaerőpiacon sem legyőzni kell, hanem együttműködni velük. A gépekkel való együttműködés tehát a kulcs, a jövőben kentaur / co-pilot módban fogunk együtt dolgozni az egyre intelligensebb gépekkel, az ehhez szükséges tudást kell megtanulni (például hogyan promptoljuk jól a ChatGPT-t, hogy megfelelő, számunkra hasznos választ adjon).

Ha ezt a négy szempontot figyelembe tudjuk venni a pályaválasztásban, vagy akár felnőttek esetében a pályamódosításban, akkor egyrészt jobban felkészülünk arra a sok változásra, ami feltehetően a jövőben is körbe fog venni minket, másrészt segíthet kiválasztani azt a területet, amiben huzamosabb időt el tudunk tölteni a munkaerőpiacon.

Meglehet, hogy ez a négy szempont utópisztikus, hogy a lexikális tudás legalább annyira fontos marad, mint a 4C, hogy a realitás egy vidéki, mélyszegénységtől sújtott zsákfaluban egyáltalán nem ez, hanem a megélhetés miatt a most jól fizető szakmák felé való törekvés. Ezért befejezés helyett a fentebb leírt gondolatokról szóló beszélgetést ajánlanék az olvasók figyelmébe. A Pátria Rádió PosztmodeM című műsorában 2023. május 19-én ugyanis a fentebbi négy pályaválasztási tanácsról beszélgettünk, ahol több hasonló kritika is megfogalmazódott. Egy biztos, muszáj ezekről a dolgokról társadalmi, iskolai, családi szinten is beszélni, hogy kiderüljön, milyen jövőt szeretnénk, és hogyan tudjuk ezt elérni, mit kell ezért most tenni. Az említett műsor meghallgatható a Spotify-on és a YouTube-on is.