A magas kamatlábak, valamint a tőke kontrollja miatt a rubel értéke visszatért a háború előtti szintre, és úgy látszik, hogy Oroszország tartja a lépést devizakötvényei kifizetésével.

Április 29-én az orosz jegybank három százalékponttal csökkentette az alapkamatot 17 százalékról 14 százalékra, ami szintén annak a jele, hogy a februári pénzügyi pánik kezd elmúlni. Mindez történik annak ellenére, hogy több nyugati ország együttesen úgy döntött, az orosz jegybank nemzetközi tartalékainak 60 százalékát befagyasztják.

Az orosz részvények referenciaindexe ugyan harmadával zuhant márciusban, de azóta stabilizálódott, és az orosz bankok ügyfelei is visszakapták a pénzüket azután, hogy megközelítőleg 3000 milliárd rubelt (kb. 31 milliárd dollár) vontak be korábban.

AZ OROSZ MAKROGAZDASÁGI POLITIKA LEGFŐBB CÉLJA AZ ELMÚLT ÉVEKBEN NEM A GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS GYORSÍTÁSA VOLT, HANEM AZ, HOGY EGY OLYAN GAZDASÁGI ERŐDÍTMÉNYT ÉPÍTSEN, AMELY ELLENÁLL A SZANKCIÓK OKOZTA VÁLSÁGNAK.

2017-ben például egy olyan fiskális szabályt hoztak, amely megkövetelte, hogy a költségvetés 40 dollár fölötti hordónkénti olajárnál egyensúlyba kerüljön.

Oroszország ennek a politikának is köszönhetően szegényebb, mint amilyennek lennie kellene. 2014 óta a gazdaság átlagos növekedési üteme 0,6 százalék, ami a világátlagnak mindössze az ötöde. A kis- és középvállalkozások bevételei csökkentek, azonban az államhoz közel álló nagyvállalatok növekedtek.

A jóléti intézkedések ráadásul meglehetősen visszafogottak. A kormányzat a gyermekvállalási támogatást ötezer rubellel (63 dollárral) emeli havi szinten, míg a munkanélküli segélyt harmadával emelte havi 12 ezer rubelre (184 dollár). A nemzeti költségvetést ért ütés ellensúlyozására pedig Vlagyimir Putyin 2 százalékról 15 százalékra emelte az offshore részesedésekből származó osztalék adóját, amellyel gyakorlatilag új adót vetett ki a gazdagokra.

Túlzás lenne tehát azt állítani, hogy Oroszország gazdaságával, és az emberek életszínvonalával minden rendben lenne. Az erős állami kontrollt tápláló új szabályozások, valamint a háború több nyugati céget is arra kényszerített, hogy kivonuljanak az országból. A Reuters összeállítása szerint az egyes szektorokban az alábbi nagy vállalatok távoztak Oroszországból:

Autóipar:

• Inchape
• Renault

Bankszektor:

• Societe Generale

Elektronikai tartozékok és berendezések:

• Schneider Electric

Energiaszektor:

• Shell

Élelmiszer és ital:

• AB InBev
• Fazer
• Paulig
• Raisio
• Valio

Bányászat:

• Amur Minerals Corporation
• Kinross

Étterem:

• McDonald's

Egyéb:

• Authentic Brands Group
• Brunel International
• Flugger Group
• Imperial Brands
• Maersk
• Stora Enso
• YIT Sverige AB

Bár ez elvágja az egyes szolgáltatások és termékek kínálati piacát, emellett a szankciók és a gyengébb valuta az importot drágábbá teszi, ez azonban sok esetben nem érinti az árat, elsősorban azoknál a termékeknél vagy szolgáltatásoknál, amelyeket nagymértékben állít elő Oroszország.

Ilyen például a vodka, amelynek ára csupán minimálisan emelkedett a háború kitörése óta, de ami sokkal fontosabb, hogy a benzin és a gázolaj ára nagyjából ugyanazon a szinten maradt. Egy, az OECD szervezetéhez közel álló think-tank kutatása szerint például a március 26-i hét adatai szerint

AZ OROSZ GDP ÖT SZÁZALÉKKAL MAGASABB VOLT, MINT EGY ÉVVEL KORÁBBAN.

A márciusi visszaesés után úgy tűnik, hogy az oroszok meglehetősen sokat költenek kávézókban, bárokban és éttermekben, legalábbis ez derül ki a Sberbank, Oroszország legnagyobb bankja által működtetett költéskövetőből.

Hogyan lehetséges mindez a háború és a gazdasági szankciók árnyékában?

Ahogy azt már korábban említettük, Oroszország a Krím 2014-es annektálása, valamint az azt követő nyugati szankciók hatására egy önellátó gazdaság kiépítése felé indult el, amelynek alapját a fosszilis energiahordozók jelentik. Ezekből a háborúk óta legalább 65 milliárd dollár értékű bevételre tett szert.

Mindez értékes devizaforrásokat kínál az oroszoknak, amellyel különböző termékeket tudnak vásárolni a semleges és a baráti országokból. Emellett

A RUBEL GYENGÜLÉSE VISSZAFOGTA AZ OLAJÁRAK CSÖKKENÉSE MIATTI BEVÉTELKIESÉSEKET IS, ÍGY A NYUGATI SZANKCIÓK SOK ESETBEN IRRELEVÁNSSÁ TETTÉK AZT IS, HOGY A KÜLFÖLDI ÁRUK MA MÁR RUBELBEN DRÁGÁBBAK.

Szintén fontos kiemelni, hogy a nemzetközi tőkepiacoktól elvágva az orosz cégeknek a tőkeáttételen kívül nem maradt más választásuk. Miközben a nyugati vállalatok az alacsony kamatlábakat kihasználva hitelekkel töltötték föl magukat, addig Oroszország vállalati hitelállománya GDP-arányosan 50 százalék alá süllyedt, míg az állam esetében ez az arány már 20 százalék alatt van.

Az orosz ellenszankciók elsősorban az uniós élelmiszerpiacot érintették, ez pedig növekedésnek indította a hazai mezőgazdaságot. Az elmúlt öt évben Oroszország élelmiszer-behozatala harmadával csökkent, arányosan 24 százalékra.

Ezekhez még mindenképpen hozzá kell tenni azt is, hogy

OROSZORSZÁG JELENLEG A VILÁG EGYIK LEGNAGYOBB ARANY- ÉS DEVIZATARTALÉKÁVAL RENDELKEZIK, KÖZEL 570 MILLIÁRD DOLLÁR ÉRTÉKBEN,

amely elsősorban a fiskális politika intézkedéseinek köszönhető. Vagyis nem csoda, hogy az orosz vezetés szerint minden adott ahhoz, hogy nyugodtan ellenálljanak a Nyugat szankcióinak.

(Borítókép: Bezárt McDonald's étterem Moszkvában 2022. március 18-án. Fotó:  picture alliance / Getty Images)