Aki figyelt történelemórán, biztosan emlékszik rá, hogy az uralkodónő a Ptolemaiosz-dinasztából származott. A Ptolemaiosz pedig egy ősi nigériai uralkodói ház. Ja, nem.
Lehet, hogy az én történelemkönyvemben volt annak idején a hiba, de akkor nézzük meg, mit mond erről egy egyiptológus. Prof. Corinna Rossi olasz régész szerint az ókori egyiptomiak, akárcsak a maiak, erős identitással rendelkeztek, megkülönböztették magukat mind a líbiaiaktól, mind a szíriaiaktól. Egyszerre érzik magukat afrikainak és mediterránnak, de legfőképp egyiptominak. Azonban ami Kleopátrát illeti, ő nem volt egyiptomi. A macedón Ptolemaiosz-dinasztia leszármazottja volt, amely Ptolemaiosz Szótér, Nagy Sándor hadvezére után kapta a nevét, akit az uralkodó Egyiptom satrapájává nevezett ki. Az egyiptológus szerint nem zárhatjuk ki, hogy Ptolemaiosz Szótér leszármazottai más uralkodóházakkal, más etnikumokkal keveredtek, de az biztos, hogy ők maguk görögül beszéltek. Tehát Kleopátra nem volt se afrikai, se egyiptomi, hanem görög-macedón háttérrel rendelkezett. Valószínűleg a bőre se lehetett sokkal sötétebb, mint bármelyik görög nőnek, hiába állítják a történészek ennek az ellenkezőjét a sorozatban. Ráadásul a dinasztia tagjai egymás között házasodtak, ami miatt pedig nehezen elképzelhető, hogy Kleopátrának lett volna akárcsak egy afrikai nagymamája is. Az előzetes ennek ellenére egy afrikai harcos királynőt ígér, de azt legalább kimondják benne, hogy nem volt egyiptomi.
Az persze vitathatatlan, hogy a történelem fontos identitásképző. Nőként felemelő látni egy tehetséges és nagy hatalmú királynőt, és hogy egy magyar példát is hozzak, tényleg itt az ideje, hogy a tutyimutyi II. András képe helyett megismerjük az uralkodó sikereit is, csak nem úgy, hogy közben átírják a valóságot! (Mert igenis voltak sikerei.) De a történelem propagandaeszközként való alkalmazása és meghamisítása mindig is jelen volt. (Például még Napóleon is megparancsolta az újságíróknak, hogy azt írják, Trafalgarnál a franciák győztek.) A dokumentumfilmben megszólaló történészeket pedig annyira lehet komolyan venni, mintha azt állítanák, hogy Wu császárnő egy eltévedt germán hercegnőből lett Kína uralkodónője. Bármilyen tehetséges, művelt és végzetes volt is Kleopátra, nem csinálhatunk belőle mai woke-ikont, 21. századi feministát, sem pedig afrikai királynőt, csak mert épp ez a trend.
Különben is, miért lenne szükségük az afrikaiaknak Kleopátrára, ha egyszer voltak saját királyaik, királynőik és hadvezéreik, akik nagy tetteket hajtottak végre? Mi van az észak-afrikai királyság, Numidia uralkodójával, Jugurthával, akitől rettegett Róma? Vagy egy másik berber királlyal, Massinissával, akinek hadvezérként komoly szerepe volt a második pun háborúban? Vagy,ha afrikai harcosnő kell, ott van mindjárt a 16-17. században élt Nzinga királynő, aki sikeresen ellenállt a portugál gyarmatosításnak. Teljesen felesleges Kleopátrát afrikaivá alakítani, bőven vannak valódi afrikai történelmi személyek, akik szerepelhetnének egy dokumentumfilmben. A történelmet egy ideológia szolgálatába kényszeríteni épp annyira veszélyes, hazug és ostoba dolog, mint az a felfogás, hogy a történelem csakis a fehér férfi története (vagy az, hogy a magyar diákokkal szóról szóra bemagoltatják a vesztes csatákat, míg a győzelmekről csak apró betűkkel írnak, a képek alá).
Nem írhatok véleményt a sorozatról úgy, hogy még nem elérhető, de azért remélem, hogy rácáfol az előzetesre, és kicsit mélyebb tartalma lesz, mint egy kilencedikes történelemkönyvnek. Bár én mindenkit lebeszélnék arról, hogy a Netflixtől vegyen töriórákat.
(A szerző történészhallgató.)
