2024-ben Derkovits Gyula (1894–1934) születésének 130. évfordulóját ünnepeljük. Derkovits képzőművészeti és társadalmi szerepvállalása, szociális gondolkodása eltért kortársai szemléletétől, és – ahogy ezt első monográfusa, Oltványi-Ártinger Imre írta – „önmagával szemben is igazságtalan volt”. Konoksága családi vonás lehetett, műbútorasztalos édesapja is az igényes munkát helyezte mindenek elé, a család és a megélhetés háttérbe szorult. Derkovitsot erős akarata és életösztöne mentette meg a háborúban, szétroncsolódott bal karját később sem engedte amputálni, mondván, jó lesz majd az ecsetet tartani. Saját útját járta egész életében, elutasította a Római Magyar Akadémia ösztöndíját, és több alkalommal is a nehéz életkörülményein enyhíteni próbáló, segítő kezeket. Makacs, semmiféle megalkuvást el nem viselő magatartását Hamvas Béla „igazságkeresőnek” jellemezte. A személyiségét átható kérlelhetetlen őszinteségéből született alkotásai teszik Derkovitsot kiemelkedő művésszé kortársai között.
A klasszikus életmű-kiállítás tizenegy képcsoporton át mutatja be Derkovits festészetének főbb témaköreit és a korábban „proletárfestőnek” kikiáltott képzőművész életét. A Szombathelyen készült ifjúkori festményektől – amelyek még alig-alig sejtetik a későbbi, korszakos jelentőségű művészt – egészen legutolsó, Anya című képéig ível az itt látható művek sora. Hangsúlyt kapnak feleségével harmonikus kapcsolatára utaló kettős önarcképei, és Budapesten kívül most először szerepelnek együtt Halas csendéletei.
A kiállításon összesen 64 alkotás látható: 39 festmény és 25 grafika. Ezek túlnyomó része (49 mű) a Szombathelyi Képtár gyűjteményéből származik, de kölcsönöztünk munkákat a Magyar Nemzeti Galériából, a Magyar Nemzeti Múzeumtól és a pécsi Janus Pannonius Múzeumtól is. Mindezek mellett megtekinthetők a festőművész személyes dokumentumai, iratai és fotói, amelyeket intézményünk archívuma őriz. A tárlat figyelmet szentel annak is, hogy Derkovits emlékének és tehetségének szülővárosa is tisztelettel adózott: két évvel halála után, 1936-ban rendezték meg első önálló kiállítását Szombathelyen. Emléktábla jelzi Rumi úti (ma: Mátyás király utcai) szülőházát, a róla elnevezett lakótelepen szobor, a nevét viselő iskolán egy féldombormű emlékeztet rá, és a Szombathelyi Képtár alapítása is az ő életműve méltó bemutatásának szándékával történt. A most megnyíló kiállítás kettős ünnep az intézmény számára, hiszen a Szombathelyi Képtár születésnapja február 20-a (1985. február 20-án adták át hivatalosan).
A kiállítás kurátora: Cebula Anna művészettörténész
