Amióta a digitális tanrendre állt át az ország, a legtöbb gyerekre most az egyik szülő vigyáz otthon, ha megteheti. Vannak azonban, akik most is kénytelenek munkába járni, így sok helyen a kiskamasz gyerekek naphosszat egyedül vannak a lakásban. Ennek veszélyeire hívja fel a figyelmet a rendőrség. „Jó eséllyel nem vagy Kevin” – szól a Reszkessetek, betörők! című film főszereplőjére utaló kezdés a felhívásban, ezért azt kérik a fiataloktól, hogy ne nyissanak ajtót idegeneknek, ha ismeretlen számról hívják telefonon őket, ne vegyék fel, és ne chateljenek idegennel.

Telefon nélkül ma már egyikünk sem hagyná otthon a gyermekét, de nem volt ez mindig így. Amikor háztömbönként egyetlen utcai fülke állt rendelkezésre, a lakásokban pedig egyáltalán nem volt készülék, mást jelentett a felelős szülő fogalma is. Ha a felnőttek nem akartak beleőrülni a féltésbe, el kellett fogadniuk, hogy amíg haza nem érnek a munkából, bizony nem fognak tudni minden lépésünkről, bízniuk kellett bennünk, hogy képesek vagyunk bizonyos fokig gondoskodni magunkról, kisebb testvérünkről, fel tudjuk mérni, hogy mikor van baj, és akkor pedig segítséget is tudunk kérni. És mi is elhittük magunkról. Valahogy így kell most bízniuk a gyermekeikben azoknak a szülőknek is, akik dolgozni járnak nap mint nap, a könnyítés csupán annyi, hogy a telefon is kéznél van. A rendőrség azt kéri, a gyerekek időnként hívják fel szüleiket napközben, és figyeljenek rá, hogy ők is elérhetőek legyenek. Az ajtó legyen zárva, ismeretlent ne engedjenek be. Internetezés közben senkinek ne adjanak meg adatot magukról, otthonukról, és ne árulják el senkinek, hogy egyedül vannak. Baj esetén hívják fel a szüleiket, vagy vészhelyzetben tárcsázzák a 112-t.