Tóth Géza 1932.január 25-én született Sorokpolányban. Szülőfalujában az általános iskolai évek alatt, ahogyan a többi gyerek ő is focizott. Az ott élő báróék kisebbik fia is a foci szerelmese volt, s rúgták is a labdát minden szabadidejükben. A Tóth szülők nem voltak odahaza, amikor egy borjú áttaposott a kis Gézán, akit így a bárónő vitte orvoshoz, Gyanógeregyére. A sérülés nyomait egy életre megőrizte, akárcsak a szép emlékeket. Fizikai erejével korán kitűnt társai közül, aratott, csépléskor zsákolt. Tizenöt évesen százkilós, búzával teli zsákot is lehozott a padlásról. Polgári iskolába a szombathelyi Zrínyibe jelentkezett, ekkor két évig Szőlősben lakott a nagyszüleinél. Mivel a háború miatt tanulmányai félbeszakadtak, Budapestre, kollégiumba került, és a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban érettségizett. 1954-ben a TF hallgatója lett, testnevelő tanárnak készült. Eleinte ott is focizgatott, tagja volt Csanádi Árpád csapatának.
Focistából súlyemelő
Miután túl nagy futballtehetséget nem érzett magában, de remek fizikai adottságai voltak, ezért átpártolt a Magyarországon akkor meghonosodó súlyemeléshez. TF-s évfolyamtársa, Détár László vitte le a vasak közé. Gere Sándor – aki akkor már a magyar bajnokságokon vitézkedett – pedig lehetővé tette, hogy a nyári időszakban Tatabányán edzőtáborozhassanak. Négy óra munka, négy óra edzés volt ott a program, a fejlődés pedig kézzel fogható. Ennek következményeként 1955-ben már bekerült a válogatottba, ahol a Veres Győző, Földi Imre, Huszka Mihály alkotta fanatikus kör tagja lett.
1958-ban két választása volt, 3.600 forintért az MTK sportállású emelője lesz, vagy itthon, Szombathelyen 1.200 forintért testnevelő. Engedett az oktatási osztály vezetője, Magyar Gyula invitálásának, aki a Savaria Gimnáziumba irányította testnevelőnek. Szombathelyen is megalakult a súlyemelő-szakosztály, a bemutató edzésekre lejöttek Veres Győző és társai is. Edzettek a 2-es Posta melletti tekepályán, a Szalézi templom pincéjében, a Savaria öltözőjében, majd a Haladás-pálya lelátója alatti teremben, ez már sajátjuk volt. Tóth Géza tanított, edzett, utazott a válogatottal, így teltek az itthoni honalapítás napjai.
Aranyérmébe került a hideg kóla
Az 1960-as római olimpiára is kijutott, ahol – még az MTK színeiben – a dicséretes 4. helyen végzett. 1962-ben és 1963-ban a világbajnokságon már a bronzérem jutott Tóth Gézának. Az 1964.évi, tokiói olimpia előtt megnyerte az Európa-bajnokságot, így nagy reményekkel várta az ötkarikás viadalt. Ám négy nappal a verseny előtt beütött a krach! Csakúgy, mint a többi magyar olimpikon, ő is előszeretettel fogyasztotta a mieink számárak számára újdonságnak számító Coca-Colát. Igen ám, de a sok és túl hideg kóla fogyasztása miatt belázasodott. Súlycsoportjában így a szovjet színekben versenyző Pljukfelder nyert, a gyengélkedő Tóth Géza pedig meg kellett, hogy elégedjen az ezüstéremmel!
Hatszor szólt a magyar himnusz!
1966-ban a berlini vb-EB-n hatszor játszották el tiszteletére himnuszunkat! Ez úgy volt lehetséges, hogy mindegyik fogásnemet és az összetett versenyt is megnyerte, s mindegyikért ját a világbajnoki és az Európa-bajnoki aranyérem is. 1968-ban a mexikóvárosi olimpiára élete legjobb formájában érkezett ugyan, de elvették a nyomásgyakorlatát, és kiesett. 1970-ben a súlyemelő EB házigazdája Szombathely volt. A Sportházban összetettben elérte az 500 kilót, amivel az 5. helyen végzett, majd ugyanebben az évben, a colombusi vb-n bronzérmes. A következő évben Meissenben volt utolsó válogatottsága, ott, ahol az első is.
Mérlege a világversenyeken lenyűgöző: összesen 22 érem, 3 világcsúcs, 1 olimpiai és 157 országos rekord.
Az edző és tanár
1972 és 1987 között főfoglalkozású vezetőedzőként dolgozott a Haladásban. Rehus Uzor György, Antalovits Ferenc, Sándor István és Wöller Tamás voltak a leghíresebb tanítványai. Közben felépült a Rohonci úti edzőterem is. Huszonkét éven át tanított a TF-en, 1987-ben négy hónapig Dél-Amerikában az ottani válogatottak felkészítésében segített. Az ausztriai Podersdorf következett, ahol az edzőség mellett hivatalos munkavállalási engedéllyel az építőiparban dolgozott egészen 1993-ig. 2001-ben Vas megyében az évszázad legeredményesebb sportolójának választották, 2002-ben – a hetvenedik születésnapjára – a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség becsületrendjét ítélték neki, egy évre rá a sportminisztertől Csík Ferenc-életműdíjat kapott.
Tóth Géza 2011. október 4-én hunyt el, halála előtt néhány nappal kapta meg a Szombathely díszpolgára címet. Éppen tíz éve, 2012.márciusa óta az egykori lakóhelye előtti tér az ő nevét viseli.
