Idézzük fel, milyen helyzetben volt Szombathely a mostani ciklus legelején!

2010-ben úgy vette át a város kasszáját a fideszes vezetés, hogy 18 milliárd forintos mínusz volt a költségvetésben. Ezt kormányzati segítséggel sikerült is lefaragni, később pedig a büdzsét egy nagyon konzekvens gazdálkodással kordában is tartottuk. 2019-ben már úgy adtuk át a várost, hogy 12 milliárd forintos pozitívumban volt a gazdálkodás, melynek egy része szabadon felhasználható fejlesztési forrás volt. Ennél is fontosabbnak tartom azonban, hogy

2019-ben több folyamatban lévő - előkészítés alatt álló, leszerződött vagy már a kivitelezés fázisában járó - projektet hagytunk az utódainkra, amelyek ugyan megvalósultak, befejeződtek, de ezenkívül nemigen fejlődött a város.

Említhetném a vásárcsarnok beruházását, a Ferenczy utca folytatását, vagyis a Szent Quirinus utcát - ez utóbbi pénzmaradványából újították fel a Károly Róbert és a Szőlős utcát. Ezek mind a korábbi városvezetés érdemei. Ami új beruházás volt a mostani ciklusban, az a Hende Csaba országgyűlési képviselő által hozott 1 milliárd 205 millió forintos kormányzati forrásnak köszönhető. Ebből újult meg a Paragvári, a Nádasdy, a Magyar László és a Dozmat utca, a Vásárcsarnok melletti parkoló, a Víztorony környéke és a KRESZ-park, sőt részben a szentkirályi Gyöngyös-híd is.

Mit hiányol pontosan?

A jelenlegi városvezetés részéről nem látszik az az érték, amit hozzátennének Szombathelyhez. Rendben van, felújítottak néhány veszélyes járdaszakaszt, amit nagyon szépen kommunikálnak. Felhívom rá a figyelmet, hogy egy városüzemeltetési szempontból teljesen természetes dolgról van szó, ezt nem nevezném fejlesztésnek, és építettek két új körforgalmat.

Azt, hogy ezek sikeresek voltak-e, vagy sem, döntse el a lakosság.

A magam részéről nem feltétlenül tartom annak egyiket sem, hiszen a tapasztalatom az, hogy nem oldották meg az eredeti problémát.

Mit gondol, tud-e élni a városvezetés a mozgásterével? Egyáltalán volt-e?

Azt látjuk, hogy szinte csak kommunikál a jelenlegi városvezetés, miközben a munka hiányzik.

Egy valamit fontos hangsúlyozni: szükség lenne rá, hogy a város és a kormány között jó kapcsolat alakuljon ki, mert az látszik, hogy nem találták meg a közös hangot.

A mozgásteret az biztosítaná, ha a városvezetés maga is harcolna a forrásokért, küzdene, dolgozna, hiszen akkor sokkal több lehetőségük lett volna, és sokkal jelentősebb fejlesztéseket hajthattak volna végre. Nem csupán én gondolom úgy, hogy

Szombathely kissé elszigetelődött az utóbbi években a régión belül.

A foglalkoztatottsági adatok országos viszonylatban csúcsokat döntenek, de városunkban emelkedett a munkanélküliség. Az iparfejlesztés területén óriási elmaradások vannak, és itt vissza kell utalnom a Schaeffler északi iparterületen végrehajtott fejlesztésére. Ezt a lépést megelőzte az iparterület fejlesztése, amely európai uniós forrásból valósult meg - ugyanez igaz a Sárdi-ér utcai iparterületre is

Ezek a Puskás Tivadar vezette városvezetés ideje alatt váltak alkalmassá a vállalkozások fogadására.

És nemcsak a terület fejlesztése, hanem egy nagyjából másfél éves tárgyalássorozat is megelőzte a beruházást, tehát az új ciklus úgy kezdődött 2019-ben, hogy már csak le kellett szerződni a megállapodást. Azóta két logisztikai cég is megjelent ezen a területen. Ezenkívül azonban nincs komolyabb fejlődés. Ez nagyon szomorú.

Azóta pedig a BYD is elkötelezte magát Magyarország mellett, Szegeden építkeznek. Nagy baj, hogy nem Szombathelyen?

Tudjuk jól, hogy korábban Nemény András tárgyalt kínai autóipari céggel, ezt ő maga kommunikálta. Hivatalosan nincs tudomásunk róla, hogy ez a BYD volt-e, vagy sem, mert nem kaptunk erről tájékoztatást, ez csak egy feltételezés. Egy biztos: a szükséges feltételeknek nem tudott a város megfelelni, hiszen nem zajlik ilyen jellegű beruházás.

Óriási hibának tartom ezt Szombathely hosszú távú fejlődése szempontjából, mert rendkívül fontos lenne új adóbevételekről gondoskodni.

Alpolgármesterként korábban Ön bonyolította az ilyen előkészítő tárgyalásokat. Hogy látja, mi a városvezetés felelőssége egy olyan helyzetben, amikor a közhangulat ellene dolgozik az ilyen megállapodásoknak?

Volt egyfajta hiszti a városvezetés részéről ebben a kérdésben. Az alap az, hogy jó kapcsolatot kell ápolni a kormánnyal és a kormányzati szervekkel, jelen esetben a Külgazdasági és Külügyminisztériummal, valamint a Nemzeti Befektetési Ügynökséggel (HIPA). Nemény András két lábbal szállt bele Szijjártó Péterbe, nehéz elképzelni, hogy ez jót tesz a város és az adott tárca alá tartozó cég kapcsolatának, ez óriási hiba volt. Ami az akkumulátorgyártás kérdését illeti, egy hatalmas műbalhé alakult ki. Nem volt tudomásunk róla, hogy bárki akkumulátorgyártást szeretett volna ide telepíteni. Utólag a városvezetés elárulta, hogy volt megkeresés, de erről frakciónkat nem tájékoztatták.

Soha nem állítottuk tehát, hogy támogatnánk bármilyen akkumulátorgyártást, és soha nem is vetődött fel ilyen kérdés.

Megjegyzem, nem szabad elhamarkodott döntéseket hozni, és az is biztos, hogy elsősorban a szombathelyi emberek érdekeit kell figyelembe venni.

Az egyértelmű, hogy további ipari beruházásokra lenne szükség, ez a város érdeke.

A térség gazdaságának gerincét jelenleg az autóiparhoz kapcsolódó cégek alkotják, ezt érdemes figyelembe venni.

Szabad-e annyira kategorikusnak lenni, mint amilyen a közgyűlés volt az egy évvel ezelőtt elfogadott nyilatkozottal? Tudniillik hogy elutasított minden jövőbeni, akkumulátorgyártáshoz kapcsolódó beruházást.

Úgy vélem, nem, a mai világban nem lehet megtenni, hogy elhatárolódunk olyasvalamitől, aminek a feltételeit nem ismerjük. Mindig minden konkrét esetet meg kell vizsgálni, környezetvédelmi szempontból is. Az akkumulátorgyártáshoz többféle beruházás kapcsolódhat, és minderre az elektromosautó-gyártás miatt van világszerte szükség. Szombathelyi gyárakban most is folyik termelés az elektromosautó-ipar számára, és újabb van a küszöbön.

Az ágazatban zajló folyamatokat nézve nem szerencsés, hogy úgy nagy általánosságban elutasítunk valamit.

Vessük össze: a város legnagyobb adófizetője, a Schaeffler ebben az ágazatban fejleszt, és a TDK is ebbe az irányba bővül éppen. Ugyanakkor a másik oldalon a városvezetés kijelenti, hogy az ebben az ágazatban nélkülözhetetlen tevékenység befogadásától teljes mértékben elhatárolódik.

Ilyen lépések miatt van olyan érzése az embernek, hogy Szombathely elszigetelődött.

Látható, hogy Zalaegerszegen milyen fejlesztések történtek, de említhetném Győrt is. Szombathely mindeközben egy helyben maradt. Sőt, nem csupán helyben topogunk, talán vissza is léptünk. A beruházások értéke tavaly rekordokat döntött országos szinten, szemben Szombathellyel, ahol ez nem kimutatható.

Ha a város pénzügyeiről beszélünk, vissza is kell tekintenünk. Cipel a város egy örökséget, a SZOVA-kötvények terhét.

Tavaly év végén döntött arról a közgyűlés, hogy a SZOVA eredménytartalékát használják fel törlesztésre. Megjegyzem, ebből jó esetben fejlesztéseket lehetne végrehajtani. A kötvénykibocsátás az Ipkovich-érában történt, és a későbbi devizaválság következménye az, hogy még ma is hatalmas a város anyagi kötelezettsége ebben a tekintetben. Valljuk be,

a kötvénytörlesztés nélkül is veszteséges a SZOVA, a céget gyakorlatilag a város költségvetéséből finanszírozzák.

És ne felejtsük el, hogy a kötvénykibocsátás és az átváltás idején a mai polgármester kabinetfőnöke vezette a céget.

2023-ban már a cég sorsa is kérdésessé vált.

Nem tudtuk, hogy a hulladékgazdálkodás átalakítása után milyen bevétellel számolhat a cég, de utóbb kiderült, a rémisztgetés alaptalan volt. Végül jobban járt a SZOVA most, mint az előző struktúrában. Biztosabb, kiszámíthatóbb és nagyobb a bevétele, mint volt. Emlékeztetnék, hogy a parkolási díj emelését közlekedésszabályozási célokkal indokolta a városvezetés, ez azonban csak a látszat. Valójában - és ezt a SZOVA vezetése meg is fogalmazta a cég üzleti tervében - a parkolási díjakból más tevékenységeket finanszíroz,

gyakorlatilag a szombathelyi polgárok által fizetett parkolási díjból igyekszik eredményt elérni.

Egy kérdés mindig felvetődik bennünk: ebben a helyzetben miért van a cégnek olyan stratégiai igazgatója Kopcsándi József személyében, aki nem tett le semmit az asztalra? Látnunk kellene, hogy mi a cég hosszú távú stratégiája, merre mozdul el a működés, de ez nem látszik.

Mit gondol azokról az ingatlaneladásokról, amelyektől hangosak voltak az elmúlt évek?

2010 és 2019 között az akkori városvezetésnek határozott elvei voltak a városi vagyonnal kapcsolatban, amit aztán egy rendeletben is megfogalmaztunk. A célunk az volt, hogy a vagyont inkább megtartsuk, mintsem értékesítsük. Utóbbira csak olyan esetben kerülhetett sor, ha az városfejlesztési szempontból indokolt volt, általa újabb vagyon keletkezett.

A mostani ciklus másról szól: olyan vagyonelemeket értékesített a városvezetés, amelyek pótolhatatlanok, az eladásuk pedig indokolatlan volt.

Emlékezetes az a 800 millió forintos ingatlancsomag, amelyben a Homok utcai telek is szerepelt. Ott azóta a fákat letarolták, de semmi más nem történt. Említhetném a volt városi strand területét is. Ezek véleményünk szerint jóval a piaci ár alatt kerültek magánkézbe.

Nem állja meg tehát a helyét Ön szerint a magyarázat, miszerint kényszerhelyzetben volt a város, amikor eladta ezeket? Talán az aktuális pénzügyi helyzet rendezése felülírta a vagyon megőrzésének fontosságát.

Úgy gondolom, ezeket a magasabbrendű célokat nem lehet mindig alárendelni a pillanatnyi érdekeknek.

A költségvetés és a zárszámadás bizonyítja, hogy 2 milliárd forinttal tervezték alul adott évben a bevételeket. Tehát arra hivatkozva, hogy ekkora kiesést nem él túl a város, lebonyolították az értékesítést, ami ehhez képest csupán 800 millió forintnyi bevételt hozott. Majd végül kiderült, befolyt az a 2 milliárd forint is. Aztán a városvezetés ügyetlenkedését ügyes kommunikációval fedték el: mondván, mindenért a kormány a hibás. Ezzel szemben én úgy gondolom,

Szombathely sokat köszönhet a kormánynak, hiszen komoly fejlesztési források érkeztek ide,

de nem is csak a város kasszájába, hanem a városban működő cégekhez is. Most részesült támogatásban a Schaeffler és a TDK is, ez szintén Szombathely javára válik. Magasabb adóbevételek keletkeznek, illetve további munkahelyek létesülnek a városban.
De térjünk vissza az ingatlanértékesítésekhez! A város eladta a huszárlaktanya 10 hektáros területét, ami ellen ugyancsak tiltakoztunk, hiába. Létezett egyébként egy olyan beépítési terv, amely az egész környéket érintette,

most ezt lesöpörték az asztalról.

A helyzet az, hogy a tulajdonos itt most azt épít, amit akar. Előrevetíthető, hogy ez a városrész élhetetlen lesz. Az épületeket elbontották, de semmi más nem történt még.

Nemrég a Termálfürdő területéből is magánkézbe került egy darab.

Nem volt indokolt, ráadásul egy hosszú távú fejlesztés elé is akadályt gördít. Ha az uszodát később fejleszteni, bővíteni szeretné a város - ahogy ebbe az irányba korábban már történtek lépések -, akkor erre a területre szükség lenne napozásra alkalmas zöldterületként. Tény, hogy az eladó ebben az esetben a Vasivíz Zrt., de az is tény, hogy

a cég irányításában városi delegáltak ülnek, tehát a felelősség a városvezetésé.

Térjünk vissza a gazdaságfejlesztéshez! Mi a helyzet akkor, ha az esetlegesen letelepedő cégek csak jelentős számú vendégmunkással képesek működni, van-e ennek veszélye?

Egy nagyon összetett dologról van szó, és válasszuk is rögtön ketté a migráció és a vendégmunkások kérdését. Úgy gondolom, most már tisztán és jól szabályozza a magyar kormány a folyamatot, amely lehetővé teszi, hogy a fejlesztésekhez, illetve a nagyobb adóbevételek eléréséhez szükséges munkaerőt távoli országokból biztosítsák a cégek. Ne felejtsük el, hogy

sokszor azért van rájuk szükség, hogy a hazai munkaerőt megtarthassa egy adott vállalkozás, hiszen előfordul, hogy így válik versenyképessé, ami a megmaradásának záloga.

Fontos hangsúlyozni, hogy nem a magyar munkaerő kárára nyílik meg ez a lehetőség, csak akkor adható az állás vendégmunkásnak, ha az magyar munkavállalóval már nem betölthető. Ezek az emberek konkrét szerződéssel, határozott időre érkeznek, amelynek letelte után hazatérnek, és nem hozhatják magukkal a családjukat. Azt gondolom, a vendégmunkásokra hivatkozva nem szabadna elzárkóznia egy városnak újabb beruházásoktól. Tudomásul kell venni, hogy

ha nem lesznek további fejlesztések, akkor a jelenlegi cégstruktúra mellett a város adóbevételei csökkenni fognak.

Ha Szombathely növelni szeretné a bevételeit, ahhoz új beruházásokra van szükség, ehhez pedig munkaerő kell.

Milyen a város költségvetési helyzete, normalizálódtak-e a Covid-járvány körüli nehézségek, ami a tervezhetőséget illeti?

A város adóbevételei stabilak, ma már meghaladják a 2019-es mértéket. Persze tudomásul kell venni, hogy a költségek emelkedtek közben. Egyet azonban érdemes tisztázni: amikor a városvezetés arról beszél, hogy a kormány elvon bizonyos forrásokat, elfelejti hozzátenni, hogy

közben számos olyan feladatot át is vállalt, amely emiatt nem jár már kiadással.

A kettőt együtt kell vizsgálni. Ami például az egészségügyi ellátást illeti, eddig kötelező városi feladat volt az orvosi ügyelet biztosítása, már nem az. Állami feladat lett, amire Szombathelynek nem kell költenie. És ez csak egy példa, korábban az oktatásban is zajlott hasonló átalakítás.

Milyen lehetőségei lesznek a 2024-ben megalakuló új városvezetésnek?

Alapvető fontosságú, hogy Szombathely megtalálja a kormánnyal a hangot, szükség van egy jobboldali, konzervatív városvezetésre. Emlékeztetnék arra, hogy abban a kilenc évben, amikor Puskás Tivadar volt a polgármester, hatalmas fejlődésen ment keresztül a város, ezzel szemben az elmúlt éveket a fejlesztés helyett a vagyonfelélés jellemezte. Ez egyébként nem meglepő, a korábbi szocialista városvezetések idején is ez történt.

Égető szüksége van Szombathelynek egy új városvezetésre, hogy forrásokat szerezhessünk, és ismét fejlődésnek indulhasson a város.

Még egy ilyen  ciklus után behozhatatlan hátrányba kerülne Szombathely.