- A járvány ideje alatt sem állt meg Szombathelyen az élet. Milyen eredményekről tud  beszámolni az elmúlt időszak alapján?
- Az elmúlt két hónapban Szombathely jelentős költségvetési és pályázati forrásokhoz jutott a kormány döntései alapján. Így például hulladékkezelésre mintegy 960 millió forintot nyertünk, ebből új kukásautót, ún. csurgalékvízkezelő berendezést és egy a szemetet összebálázó, préselő gépet lehet beszerezni. Mintegy 1 milliárd 100 millió forint áll rendelkezésre a városi kerékpárosbarát fejlesztésekre. Mindkét projekt az előző városvezetés által benyújtott pályázatoknak az eredménye. A kerékpáros fejlesztéssel kapcsolatban a kormány a múlt héten 86 millió forint pótlólagos forrással tette elérhetővé az 1 milliárdos nagyságrendű pénzeszközöket. A Szombathely - Sé közötti kerékpárút építése folyamatban van, ez egy 73 millió forint összértékű beruházás, a Szombathely - Vép, illetve Szombathely - Balogunyom közötti kerékpárút kivitelezésére 245 millió forintot nyertünk. Továbbá egy 150 négyzetméteres sportpark is megvalósulhat 20,4 millió forintból, és külön említést érdemel az a 298 millió forintnyi támogatás, amelyet a Haladás VSE kapott a kormánytól a sportkomplexum működtetésére. Említhetem még továbbá a piac és a Víztorony felújítását, nemrégiben adtak át számos megújult szociális bérlakást, amelyre sajnálatos módon a körzet képviselőjét, Sátory Károlyt elfelejtették meghívni, pedig az erről szóló pályázatot is az előző városvezetés nyerte el. A most futó fejlesztések listáján ezek a legfontosabbak, ezeken kívül több kisebb tétel is szerepel.

Két dolog látszik: egyrészt valóban nem állt le az élet, másrészt a kormánynak fontos Szombathely, hiszen mindazokat a forrásokat biztosítja a város számára, amelyeket az előző városvezetés kiharcolt. Ez egyben cáfolja is azokat az állításokat, miszerint az ellenzéki vezetésű városok hátrányban lennének, ez nem így van. Egy bicikliútnak nincs párthovatartozása, ugyanígy a kukásautónak sincsen és a sportparkot is mindenki igénybe tudja venni függetlenül attól, hogy kire szokott szavazni.

A politika a választási kampány lezárultával háttérbe szorul, az összefogás és a közös jövőnket építő fejlesztések kerülnek előtérbe. Azt szoktam mondani: minket a választók együttműködésre ítéltek. Polgármester úrral kötött megállapodás minden betűjét és annak szellemiségét megtartva igyekszem maximálisan eleget tenni és megfelelni Szombathely érdekeinek. Bár törvényhozóként és az Országgyűlés alelnökeként nagyon sokat kell foglalkoznom az országos ügyekkel, arra mindig ügyelek, hogy egy pillanatra se tévesszem szem elől azt, hogy Szombathelyért mindent, Szombathelyt semmiért! - ahogy Éhen Gyula mondta. Már 61 éve vagyok szombathelyi lakos, semmi sem számít nekem annyit, mint az, hogy városom ügyét előrelendíthessem, hogy az itt élők életét szebbé, jobbá, könnyebbé tehessem.

- Több fejlesztést is említett alelnök úr. Ezek közül a hulladékgazdálkodással kapcsolatban merül fel az a kérdés, hogy mire való egy csurgalékvízkezelő?
- Ennek óriási környezetvédelmi jelentősége van, ugyanis egy-egy szeméttelepen, ahogy az esővíz mossa a hulladékot, abból ún. csurgalékvíz keletkezik, amely kioldja a sok esetben veszélyes vagy - a környezetre nézve is - mérgező anyagokat és ezért ezt a csurgalékvizet össze kell gyűjteni és meg kell tisztítani, hogy ne szennyezze a talajvizet, és legféltettebb kincsünket, az ivóvizet. A kompaktor meg azért fontos, mert bálákba tömöríti a hulladékot, ezáltal kisebb helyen tudunk nagy mennyiségű szemetet tárolni. Az új kukásautók beszerzését pedig azt gondolom nem kell külön magyarázni, nagy szükség van rájuk.

- Nagyon aktívan töltötte a mögöttünk hagyott időszakot, ha tehette, ételt is osztott az időseknek.
- Fontosnak tartottam ezt demonstrálni ebben a rettenetesen nehéz helyzetben, amit hál'Istennek lassan magunk mögött tudunk, legalább átmenetileg. Az, hogy ősszel mi lesz, nem tudjuk, hogy érkezik-e a második hullám és ha igen, mekkora lesz, ezt élő ember most meg nem tudja mondani. Nem vehettük biztosra, hogy ilyen könnyen megússzuk ezt a járványt, az pedig, hogy Vas megye a maga 16 ismertté vált megbetegedésével az ország legkevésbé fertőzött területe, egy kisebbfajta csoda pláne annak tudatában, hogy határmenti megye lévén itt jelentős a napi ingázók száma. Nemcsak a járvány idején, hanem most is rendkívül fontos az idősek védelme és megfelelő ellátása. Sokféle kezdeményezés alakult ki az elmúlt hónapokban, én egy olyanban vettem részt helyi fideszes képviselőkkel és aktivistákkal közösen, amelynek keretében szombathelyi vendéglősök adományainak köszönhetően naponta 15 menüt - ebédet - juttatunk el a város különböző pontjain lévő rászorulóknak, akik ezt jelezték nekünk. Nagyon jó érzés segíteni, sokkal nagyobb örömet okoz adni, mint kapni. Nagy örömmel vettem részt ebben a kezdeményezésben, remélem, hogy ez a lelkület, ami kialakult és szépen megmutatkozott számtalan formában ebben a városban és az egész országban, ez töretlenül fennmarad a járvány utáni időszakban is. Szent Márton városában a segítés szellemisége különösen fontos, hogy folyamatosan jelen legyen és pártállásra, vagyoni helyzetre, vallásra, nemre, fajra való tekintet nélkül érvényesüljön.    

- Mi lehet az oka annak, hogy ezt a járványt ilyen szépen átvészeltük itt nyugaton?
- Biztos, hogy több tényező is szerepet játszott ebben. Nagyon fontos volt az emberek fegyelmezettsége, hogy az operatív törzs kéréseit - mint az otthonmaradást, a távolságtartást, a vásárlási idősávok betartását - zokszó nélkül követték. Én semmilyen elégedetlenséget vagy ellenszegülést szóban és tettben sem tapasztaltam. A világ számos pontján tüntettek a karanténszabályok ellen, köztük az USA-ban és Európa több államában is. Úgy látszik a magyarok fegyelmezettebbek és jobban átérezték a szabályok betartását. A hozzánk hasonló népességű Belgiumban például 20-szor több halálos áldozata volt a járványnak. Tévedés ne essék, egy is sok! Az a közel 500 ember, aki eddig eltávozott közülünk, egyenként és összességében is nagyon hiányzik. Ugyanakkor pedig sok ezer honfitársunkat sikerült megmenteni azzal, hogy fegyelmezettek voltunk. A feladat és a helyzet magaslatán állt az egészségügy.

Az az egészségügy, amelyre oly sok rosszat, kígyót, békát mondtak az elmúlt években. Azt láttuk, hogy az egészségügyi dolgozók halált megvető bátorsággal helytálltak, kifogástalanul ellátták a betegeket, az illetékes ombudsman el is mondta, hogy az elmúlt hónapokban semmiféle betegjogi panaszt nem kapott. Ez azt jelenti, hogy a magyar emberek döntő többségében meg voltak elégedve az egészségügyi ellátással, nem emeltek ellene panaszt.

Az intézkedések világosak és egyértelműek voltak és ezeket az egészségügyiek, a rendvédelmi szervek, a hivatalnokok pontosan végrehajtották. Az, hogy az oktatást napok alatt digitális térben is meg tudtuk valósítani, a magyar pedagógusok hatalmas sikere és óriási elismerés illeti őket, nem veszett kárba a tanév. Mindenfajta zökkenő nélkül sikerült precízen, hibátlanul lebonyolítani az érettségit. Tehát az egészségügy mellett az oktatásügy is jelesre vizsgázott. Mindemellett azt gondolom, a kormányzati munka is megfelelő színvonalú volt, ha megnézzük az európai példákat, hetekkel megelőztük időarányosan a hozzánk hasonló országokat, hamarabb hoztuk meg az intézkedéseket és ennek köszönhető, hogy más államokhoz képest sokkal kedvezőbb eredményeket sikerült produkálnunk. Lassan-lassan visszatérhetünk a normális életünkhöz, de a távolságtartás továbbra sem árt, ahogy a maszk viselése sem, sőt a szájvédők használata ezután is kötelező marad a boltokban, hiszen ez nem minket véd, hanem másokat véd a mi orrváladékunktól és a köhögés útján kiszabaduló kórokozóktól. Én szerencse helyett a Jó Isten kegyelmét és segítségét szoktam emlegetni, amiért hálásak lehetünk a kedvező eredményekért, amelyeket még március elején remélni sem mertünk.        

- A védekezésből az idősek is kivették részüket, hiszen hallgattak a jó szóra, betartották a szabályokat.
- Most már én is 60 felett járok, azt gondolom kellőképpen megijedtünk. Láttuk az Olaszországból, Franciaországból, Spanyolországból érkező képeket, hallhattuk a beszámolókat, miszerint az olaszoknál több helyütt az orvosoknak Istent kellett játszaniuk, ki az akinek jut lélegeztető gép és ki az, akit rá sem tesznek. Az olasz egészségügy erre nem volt felkészülve. Mi a lehető legrosszabbra készültünk, azért építettünk mobil járványkórházat Kiskunhalason, százmilliós nagyságrendben szereztünk be védőeszközöket, maszkokat, lélegeztetőgépeket, mert az az alapszabály ilyenkor, hogy reménykedünk a legjobbak bekövetkeztében, de felkészülünk a legrosszabb eshetőségre is. Ehhez szabtuk a kórházi ágykapacitásokat is. Ezért volt szükség arra, hogy egy nagyon szigorú, feszes katonai rendet alakítsunk ki az egészségügyben, ezért kerültek kórházparancsnokok az intézmények élére, hogy az eszközgazdálkodást katonai precizitással meg lehessen szervezni. Ezzel együtt ismét kiderült az is, hogy a katonák önfeláldozó bátorsága, szakértelme, odaadása, és legfőképpen szervezettsége, parancs iránti hűsége az, ami a legnehezebb helyzeteken is átsegítheti az országot.