Bizonyára sok olvasónk jól emlékszik arra, hogy május elseje a XX. század folyamán a legnagyobb nemzetközi munkásünnep volt. Kirendelt munkástömegek lepték el az utcákat, a hangszórókból pedig bömbölve adták tudtul, először az 1950-es években hogy:

„Köszönjük néked Rákosi elvtárs,
Kiért a hálánk tiszta lángja ég.
Reád ha nézünk, büszke az arcunk,
Virágot hintünk amerre mész.”
A hetvenes években inkább már ez dívott:
„Itt van május elseje,
Énekszó és tánc köszöntse!
Zeng és dalol az élet,
Szállj csak, zeneszó, ének,
Ébresszed a magyar népet!”

S a nép kénytelen volt ébredni, először csak a Szovjetunióban, majd a II. világháború után létrejött keleti blokk szocialista országaiban szintén.

Hivatalos állami ünnep és munkaszüneti nap lett, amelyen nagyszabású, látványos – s tegyük hozzá, sok munkahelyen kötelező - felvonulásokkal a „gazdasági és szociális vívmányokat" ünnepelték. A kommunista rendszerek bukása után május elseje a munkavállalók szolidaritási napjává vált,

a külsőségek – így a kultikus és elvárt sör-virsli fogyasztás és a felvonulások háttérbe szorulásával számos helyen ma már majálisokat rendeznek ilyenkor. ( Ez a nap amúgy katolikus ünnep is, mégpedig Szent József, a munkások védőszentje tiszteletére. Az ünnepet XII. Pius pápa 1955. május 1-jén rendelte el Jézus nevelőapjára emlékezve.)

A hogyan bevezetőnkben említettük, megkérdeztük Szombathelyen az utca emberét május elsejei emlékeiről illetve arról, hogy megünnepli-e? 

Molnár Kevin (17)

-    Nem nagyon került eddig szóban otthon a családban május 1-je, inkább az iskolából tudok róla. Május első vasárnapja Anyák napja is, amit sokkal fontosabb és bensőségesebb ünnepnek tartok.

Szabó Kornélia (16)

-    Arról vannak ismereteim, hogy május 1. a munka ünnepe, de szinte semmi mást nem tudok róla. Nem téma sem a családban, sem a baráti társaságomban. Ugyan majálisozni már voltam, de nem az ünnep okán, hanem a szórakozás miatt.

Rozmán Zoltán (53)

-    Május 1-jéről elsőként az jut eszembe, hogy vívóként ilyenkor vívófelszerelésben kellett kötelező jelleggel felvonulnunk. Az útvonal a Jókai parktól az emlékmű előtti dísztribün volt. Akkor jó bulinak tartottam, miután a kötelező felvonulás utána barátokkal jókat szórakoztunk, mindenféle politikai felhang nélkül. Ami a jelent illeti, úgy látom, hogy teljesen kisajátította magának az ünnepet a baloldal, a jelentősége így mára nullával egyenlő lett.

Hódosi-Gyarmati Cintia (22)

-     Hallottam arról otthon, hogy régebben a dolgozóknak kötelező volt felvonulni, szerencsére ma már nem és ez így van jól. Május elsejében engem az ünnepnek a politikai jellege egyáltalán nem érdekel. Ilyenkor általában családi programokat szervezünk. Elmegyünk majálisozni a családdal, barátokkal, gyerekekkel és igyekszünk jól érezni magunkat.

Békei Vilmos (74)

-    Régen május elsején mindig nagy felvonulások voltak. Előbb az iskolából, majd a munkahelyről vonultunk k transzparensekkel és feliratokkal az emlékműhöz. Miután 1956-ban kezdtem el iskolába járni, minket abba a tanárok abba az irányba tereltek, hogy az ilyen kötelező jellegű dolgok természetesnek tűnjenek. Egyszerűen ez volt a szokás, mait tudomásul kellett venni. Úgy gondolom egyébként, ha magánakla munkának a fogalmát nézzük, akkor annak joggal lehet ünnepe. Azt, hogy az emberek ezt mennyire tekintik szívügyüknek vagy éppen ellenzik, az felfogás kérdése. Én magam egyik megközelítést sem tudom és akarom elítélni.

Nyitókép: Szombathelyi felvonulás az 1970-es években- BDMK