Szeptember 1-jén, kétnapos szenvedés után elhunyt Csányi Vilmos kutyája, Janka. Miként az etológus Az Én Kutyámat tájékoztatta, 11 esztendős kedvence hasában nagy méretű szarkómás daganatot találtak, amely már több áttétet adott, emiatt az állatot nem lehetett megoperálni.

A szeretett társ elvesztése súlyosan érintette a professzort, aki a kutyák viselkedéskutatásának úttörőjeként vált ismertté világszerte.

A veszteség az etológus szeptember 7-i DOGZ Fesztivál és Konferencián tartandó előadását is érinti, amit a történtek következtében nem tud megtartani. 

Jankáról is könyv született
Miként az etológus valamennyi kutyájáról, úgy Jankáról is írt könyvet Édes Janka címmel. A műben többek között az is kiderül, milyen meghitt rítusok kapcsolták össze a professzort és négylábú társát.

Az egyik ismétlődő esemény, hogy mielőtt lefekszünk, én mindig elbúcsúzom Jankától, megsimítom, köszönök. Egy alkalommal megjöttek a fiamék Angliából, nagy családi élet, nyüzsgés, Manó. Janka emberszeretet-igénye tökéletesen kielégítve, aktívan vesz részt a társalgásban. Éjfél felé én elfáradok, elnézést kérek és lefekszem, de az ajtóm résnyire nyitva, sötét van. Úgy öt perc múlva puha lépteket hallok, nyílik az ajtó, Janka. Odajön az ágyamhoz, és szabályosan puszit ad, megnyalja a homlokom, azután azonnal megy vissza a többiekhez.
Ez már valami!

Egy későbbi beszélgetés során azt is megtudtuk, hogy a pumi-husky keverék nevelése kísérleti jelleggel folyt: gazdája kíváncsi volt, mi történik, ha kedvence szabad teret kap.

Amikor Janka hozzánk került, úgy döntöttem, hogy csak olyan szabályoknak kell megfelelnie, hogy a testi épsége ne kerüljön veszélybe, de azonkívül szabadon élheti az életét. Arra voltam kíváncsi, hogy ha egy kutya így nevelkedik, akkor milyen állat válik belőle. Például a séták során is arra megyünk, amerre neki kedve van. Így megyünk naponta kétszer egy órát.

A nevelési módszer lehetőséget adott arra, hogy a professzor megismerje Janka kutya elképzeléseit. Mint megtudtuk, a négylábú a budapesti séták során nagyon szeretett a Várban liftezni, ahogy a Halászbástya és a Szentháromság tér is kedvelt állomásai voltak. S bár a szabad elvek miatt Janka esetében elengedhetetlen volt a póráz, és a „marad” vezényszónak sem engedelmeskedett, ugyanakkor az etológus ezeket az alkalmakat kisfiával való közös kalandozásokhoz hasonlította.
A fiammal is így volt ez; 3-4 éves kora környékén sokat sétáltam vele, és mindig arra, amerre ő akart.