Főleg távkonzultáció formájában és a védőnői tanácsadóban folyt a munka, így végig tartottam a kapcsolatot a gondozottaimmal, a várandósokkal, újszülöttek, hét év alatti gyermekek szüleivel egyaránt. Volt új várandósom is a járvány idején, és hogy elkerüljük a hosszú ideig tartó személyes adatfelvételt, új módszerhez folyamodtunk. Telefonon kerestük fel egymást, a hölgy bediktálta az adatait, és lefényképezte a személyi igazolványát, egészségügyi dokumentációját, majd a fotót elküldte, ez alapján töltöttem ki a papírjait, és a még felmerülő kérdéseket telefonon újra átbeszéltük. 

Vannak helyzetek, amikor elkerülhetetlen a személyes találkozás. Ezt hogyan oldotta meg?

Maszkban, kesztyűben közlekedtem, és lehetőség szerint az udvaron találkoztunk a családlátogatások alkalmával. Így adtam oda ennek a hölgynek a várandósgondozási könyvét is. Amikor szükséges volt a tanácsadás a várandósoknak és a csecsemőknek,  az anyukák is védőmaszkban, kesztyűben jelentek meg.  Egyetlen védőoltás sem maradt el a veszélyhelyzet miatt. Kis körzet vagyunk, a háziorvossal együtt végezzük a védőoltásokat, ő is maszkban, kesztyűben dolgozott természetesen. Félórás időközönként adtam időpontot az anyukáknak, nem volt torlódás, és folyamatos volt a fertőtlenítés, szellőztetés. Vönöck településen, ahol élek, részt vettem az önkormányzat által biztosított maszkok osztásában is, ezzel is segítettem a lakosság személyes védelmének a mielőbbi megoldását.  

A koronavírussal kapcsolatban is voltak kérdéseik a kismamáknak, anyukáknak? Védőnőként nyilván erre is fel kellett készülnie.

Három kis faluban dolgozom, és egyáltalán nem volt jellemző, hogy az édesanyák féltek volna a koronavírus-fertőzéstől. Biztosan egy nagyvárosban más volt megfigyelhető, de nálunk nyugalom volt. Mindennap megnéztem az interneten, hogy Vas megyében mik az adatok. Sokáig 14 fertőzöttet tartottak nyilván, azután 17 lett, tehát figyelemmel kísértem, és nem aggódtam. Hála istennek, a mi megyénkben megnyugtató volt a helyzet. Bevallom, azért az elején tartottam a vírustól, miután láttam az olaszországi képeket, és hallottam az ottani híreket, de sokat beszélgettem erről a háziorvossal is, és megnyugtattuk a családokat. A szülőket arra biztattam, hogy tartsák be az óvintézkedéseket, és abban reménykedtünk, hogy így nem lesz nagyobb gond.

Az utóbbi években, évtizedben a legtöbb anyuka már az internetről - vagy onnan is - informálódik a terhességgel, gyerekneveléssel kapcsolatban. Ritkább a többgenerációs család is, ahol az édesanyák, nagymamák adták a tanácsokat. Mennyiben változtatott ez a védőnők feladatain?

Azt tapasztalom, hogy megmaradt a bizalom a védőnő felé, nálunk legalábbis ez a helyzet. A körzetemben maximálisan igénylik a jelenlétemet.

Folyamatosan kérem a családokat, hogy beszéljük meg a felmerülő problémákat, mondják el kétségeiket. Ezt természetesen fokozza az internet adta sok-sok információ. Érvekkel és a szakmai tudásommal elérem azt, hogy elfogadják a tanácsaimat.

Természetesen az interneten is vannak hasznos oldalak, információk. Megfelelő honlapok elérhetőségének megadásával is segítem a szülőket, várandósokat.

Visszatért a munka a rendes kerékvágásba?

Félig-meddig. Még maszkban érkeznek a szülők, én is rendszeresen használom. Előfordult viszont, hogy egy hároméves kisfiút hozott hozzám az anyukája státuszvizsgálatra, akivel rendszeres, nagyon jó volt a kapcsolatom.  

A vizsgálat során azonban maszkban voltam, és bármit kérdeztem a kisgyermektől, semmire nem akart válaszolni.

Egyszer csak megszólalt, hogy „Csilla néni, vedd le a maszkot, mert nem ismerlek meg”. Megtettem, és onnantól kezdve teljesen együttműködő volt a kisfiú, meg tudtam csinálni az előírt vizsgálatokat. Ezek az átmenet napjai, lassan talán tényleg visszatérünk a járvány előtti normális életünkhöz.