Az ukrajnai menekültek megsegítésére a kormány humanitárius tanácsot alakított, amelyet Ön vezet. Mik a szervezet első legfontosabb teendői most?

Nagyon sokan hagyják el Ukrajnát, és Lengyelország után a legtöbben hazánkat választják. Közel 150 ezren lépték át az ukrán-magyar határt, akik közül vannak, akik csak átutaznak, és a végcéljuk valamelyik nyugati ország, ők vannak a legtöbben. Elsősorban a kárpátaljai magyarok azok, akik menedékjogot nem kérnek, mert vagy van magyar állampolgárságuk, vagy jogosultak rá, és kérelmezhetik. Sok esetben vannak rokonaik, barátaik Magyarországon, ahol átmenetileg vagy akár hosszabb távon is el tudnak helyezkedni, nekik most abban kell segíteni, hogy eljussanak az adott címre. És persze vannak, akik elhelyezést kérnek. Ennek az egész humanitárius akciónak a koordinálására jött létre egy testület, ebben vesz részt a Miniszterelnökség is. A cél az, hogy hatékony legyen a humanitárius segítségnyújtás. Nagyon sok civil szervezet mutatta meg karitatív arcélét, és azt reméljük, hogy

a következő hetekben, hónapokban Magyarország újra be tudja bizonyítani, hogy nagyvonalú ország, hogy egységes nemzet, és a nemzet részeként tekint a kárpátaljai magyarság valamennyi tagjára.

Ez a hazai segítségnyújtás, de vannak, akik nem akarnak, vagy nem is tudnak eljönni Kárpátaljáról. Ne felejtsük el, a 18 és 60 év közötti férfiakat már ki sem engedik a katonakötelezettségük miatt, és ezért sok esetben a családjuk is marad. Emiatt Kárpátaljára is minél több segítséget kell eljuttatni, a civil szervezetek ebben is részt vesznek. A kormány 1 milliárd 350 millió forintnyi támogatásról döntött a legnagyobb karitatív szervezetek számára, emellett közvetlenül is támogatjuk a térséget - nem csupán a kárpátaljai magyarságot. Kapcsolatban vagyunk az ottani kormányzóval, rajta keresztül mindenkin segíteni próbálunk, aki nehéz helyzetbe került.

Milyen költségek merülnek még fel a háborúval kapcsolatban itthon, és ezeknek mi a fedezete? Mennyire befolyásolják ezek a központi költségvetést?

A Pénzügyminisztérium elérhetővé tett egy felülről nyitott alapot, ez mostantól rendelkezésre áll, és biztosítja az összegek lehívását. A segítőpontokon rengetegen dolgoznak most a kormányhivatalok, a rendőrség, a katasztrófavédelem munkatársai közül, összesen több milliárd forintról beszélünk! Nem kérdés, hogy a magyar államnál ezek a források rendelkezésre állnak, és arra is gondolnunk kell, hogy Magyarországon 80 ezer olyan álláshely van, amely nincs betöltve, különösen az építőiparban. Abban az esetben tehát, ha képesek vagyunk megfelelő gyorsasággal és jól megszervezni a segítségnyújtást, akkor az azt jelenti, hogy aki idejön, ráadásul beszél magyarul, hamar munkához és jövedelemhez is tud jutni. Magyarország mindig is támogatta a szülőföldön maradást, de természetesen ha valaki Magyarországon szeretne élni, akkor számukra hosszabb távon egzisztenciát tudunk biztosítani.

Hogyan találnak majd egymásra munkáltatók és álláskeresők? Ki mindenkire támaszkodik majd a tanács ennek megszervezésében?

A tanácsban az önkormányzatok és a civilek is részt vesznek. Az önkormányzatok mindenhol felmérték, hogy mennyi olyan bérlakásuk van, ahol kárpátaljaiakat el lehet szállásolni, és a cégek részéről is felmérjük az igényeket, amelyek a munkaerőre vonatkoznak. Ezeket kell összeegyeztetni, és ha ez jól sikerül, akkor nemcsak segélyekkel, hanem valós munkával tudunk segíteni mindazoknak, akik megélhetést keresnek.

Szombathelyen a Styl ruhagyár már jelezte, hogy 50-70 varrónőt tudna alkalmazni, ezek szerint központi koordinációval ez az ügy gyorsabban megoldódhat?

Igen, ez esetben elsők közé tesszük ezt az igényt a humanitárius szempontok között.

Sokan aggódnak most az országban amiatt, hogy az EU és a NATO tagjaként vajon a végsőkig ki tud-e tartani majd a magyar érdekek mellett a kormány? Előállhat-e olyan helyzet, hogy akarata ellenére kell képviselnie az adott szervezetek közös álláspontját?

Olyan álláspontot foglaltunk el a válság kezdetén, ami lehetetlenné teszi, hogy Magyarország ezekben az ügyekben egyedül maradjon. Azaz azt mondtuk, óvatosan kell bánnunk a szankciókkal, mert az a legfontosabb, hogy ne Magyarország, és ne Európa fizesse meg a szankciók árát, hiszen azoknak nem ez a céljuk. Ezért alaposan meg kell fontolni, hogy milyen területen kívánunk az orosz-európai, és ezen belül az orosz-magyar gazdasági kapcsolatoknak ártani. Az energetikát érdemes kivenni erről a területről, és úgy látjuk, hogy most ez a józanság érvényesül. Egyébként pedig ha az Európai Unió valamely kérdésben egységes véleményre jut, akkor Magyarország nem vétózza meg ezeket a döntéseket. Bízhatunk abban, hogy a nemzeti érdekeket tudjuk érvényesíteni.

Tudomásul kell venni, hogy Oroszországgal eddig sem szerelmi házasságban éltünk, hanem érdekkapcsolatban álltunk, de ez az érdek ma is fennáll.

Tudniillik az, hogy a lehető legolcsóbban, leggyorsabban, legbiztosabban jussunk hozzá nyersanyaghoz, és ma Magyarország földgázellátottsága döntően Oroszországból érkezik. Európában számtalan olyan ország van, amelynek kitettsége ebből a szempontból százszázalékos, vagyis kizárólag Oroszországból érkezik hozzá földgáz. Ez a realitás. A mindenkori magyar kormány az elmúlt harminc évben minden olyan törekvést támogatott, ami azt tette lehetővé, hogy több helyről is be tudjunk szerezni energiaforrást, de a helyzet az, hogy versenyképes áron egyelőre nem tudunk. Ezért ha meg akarjuk őrizni a rezsicsökkentés előnyeit - márpedig szerintem mindannyian meg akarjuk őrizni -, ha azt akarjuk, hogy a magyar gazdaságban az energiaárak ne szökjenek olyan magasba, ami inflációt, áremelkedést okoz, és az exportképességet is rontja, akkor nem marad más lehetőségünk, mint ezeket a kapcsolatokat fenntartani.

Pakshoz is ragaszkodunk, és egyelőre nincs jele annak, hogy megtorpanna ez a beruházás. Előfordulhat Ön szerint, hogy mégis megtorpan?

Nagyon nehéz elviekben bármely forgatókönyvet teljes egészében kizárni, miután két ország háborúban áll egymással a szomszédságunkban.

Mi azt szeretnénk, ha a béke minél előbb helyreállna, és a felek a vitás kérdéseket nem emberéleteket kioltva, hanem tárgyalóasztalnál rendeznék, ezért a magyar diplomácia amit tud, megtesz. Természetesen a befolyásunknak korlátja az ország lélekszáma és gazdasági ereje. Az biztos, hogy minél előbb vége lesz a háborúnak, annál nagyobb az esélye annak, hogy az európai-orosz gazdasági kapcsolatok nem sérülnek annál nagyobb mértékben, mint amit most a szankciók okoznak. Ilyen az atomenergia ügye is. Bárki kiszámíthatja: ha azt az energiamennyiséget, amit ma Paks előállít, nekünk a piacon meg kell venni, akkor ez minden egyes magyar háztartásnak havi 22 ezer forint rezsiköltség-emelkedést jelent. A mostani paksi blokkok 2036-ig működhetnek, abban nincs egyetértés a szakmában, hogy ez meghosszabbítható-e, vagy sem, de amikor ezeknek az élettartama lejár, akkor

vagy lesz új paksi blokk, ami áramot termel, vagy pedig Magyarországon radikálisan meg fog nőni az energia ára.

Utóbbit szeretnénk elkerülni, ezért fontos, hogy az atomerőmű megépülhessen.

Visszatérve a közösségi tagságunkra, biztosítottnak látja, hogy ki tudunk maradni a háborúból, ameddig a kormány is úgy akarja? Hozhat-e bennünket bármilyen kényszerhelyzetbe egy NATO-döntés?

A legnagyobb veszélyt nem mások döntése jelenti, hanem a sajátunk. Amikor a magyar ellenzék miniszterelnök-jelöltje azt mondja, küldjünk katonákat és fegyvereket Ukrajnába, akkor látni kell, hogy olyan felelőtlen állításokat tesz, amelyekkel belesodródnánk ebbe a háborúba, hiszen részt vevő féllé válnánk. Még az amerikai elnök is egyértelművé tette, hogy Amerika nem küld katonákat, senki nem akar világháborút, és azt sem akarjuk, hogy részt vevő fél legyünk egy olyan háborúban, amelyből minden körülmények között ki kell maradnunk. A NATO-ban pedig konszenzussal születnek a döntések, bármilyen műveletben felajánlással vesznek részt az országok, nem pedig parancsra.

Általában véve fel volt készülve Magyarország egy ilyen helyzetre, amiben most vagyunk? Rendelkeztünk a kellő apparátussal, infrastruktúrával?

Amennyire fel lehetett készülni, annyira igen, fel voltunk készülve szerintem. A 2010 utáni kormányokat, és benne dr. Hende Csaba korábbi honvédelmi minisztert dicséri, hogy felfogtuk annak a jelentőségét, hogy Európában a biztonsági viszonyok megváltoztak, és a haderőt meg kell erősíteni. Idetartozik az önkéntes katonai szolgálattól kezdve a legkomolyabb haderőfejlesztésig sok minden. Sok milliárd forintot költünk erre, de volt olyan ellenzéki képviselő, aki azt mondta: a hadsereg az új stadion. Most azt látjuk, hogy Európában azok az országok, amelyek már-már pacifistának tűntek, különösen Németország, újra felfegyverkezik, és majdnem nyolc évtizeddel a második világháború után komoly haderőfejlesztés lesz Európában. Ez hosszú távon az amerikaiakhoz való katonai kapcsolódást is megváltoztathatja, hiszen Amerikára ma elsősorban azért van szüksége Európának, mert utóbbi lemondott arról, hogy komolyabban felfegyverkezzen, és komoly hadseregei legyenek. A rosszban lehet valami jó:

Európa önvédelmi képessége a jelenlegi orosz-ukrán konfliktus következtében vélhetően meg fog erősödni.

Ami Szombathelyt illeti, egy fontos helyi ügy végére kerülhetne pont azzal, ha a kormány garanciát vállalna a Markusovszky utcai parkolók megépítésére, és ahogy dr. Hende Csaba kérte, központi forrásból jutna pénz a telek visszavásárlásának fedezetére is. Tud ebben segíteni a kormány?

Igen, hiszen Szombathely országgyűlési képviselője, Hende Csaba több alkalommal intézkedett ez ügyben, bennünket is megkeresett. Így aztán állami költségvetésből fedezzük a volt városi strand területén létesítendő parkoló teljes költségét.

Képviselő úr kérése az volt, hogy az állami kötelezettségvállalás terjedjen ki a telek eredeti áron történő visszavásárlására is, ne csak a kivitelezésre,

természetesen ennek a kérésnek megfelelően járunk majd el. A szombathelyi önkormányzattól ugyanakkor együttműködést kérünk, vásárolják vissza az eredeti áron a hozzájuk befolyt vételárból az ingatlant, terveztessék meg a parkolót, és ha a feltételes közbeszerzést lefolytatják, akkor a kivitelezés költségei is ismertté válnak. Ezt követően kerül a kormány abba a helyzetbe, hogy ezeket a költségeket át tudja vállalni.

Egy peremkerületi, ám az ott élőknek nem kevésbé fontos fejlesztésben is segíteni tud a kormány.

Így van, szintén Hende Csaba kérésére meg tudom ígérni, hogy négy zanati utca felújításához nyújt összesen 35 millió forintos támogatást a kormány, ezek a Fenyő, az Áfonya, az Eper és a Korpás utcák, és az összeg pedig a lakók 50 százalékos önrészét váltja ki. Ugyanezen a városrészen további 5 millió forintot biztosítunk a temetőhöz vezető út felújítására is.

A Vas megyei 1. számú választókörzetben vélhetően Hende Csaba és Czeglédy Csaba között dől el a mandátum sorsa. Hogyan látja Ön a Fidesz itteni esélyeit?

Maximálisan optimista vagyok. A két ember között óriási a különbség, és a két jelölt eredménye közötti különbség is óriási lesz, azt remélem. Önmagában egy furcsa jelenség a magyar politikában, hogy miközben a baloldal a legdurvább vádakat fogalmazza meg - többnyire alap nélkül - kormányzati politikusokkal szemben, addig valaki jogerősen elítéltként indulhat egyéni választókerületben. Szimbolikus kérdés, ezért azt, akit elítéltek, valamint most is büntetőeljárás folyik ellene, és egyébként gyermekek munkáját használta fel arra, hogy jogellenesen gazdagodjon, morálisan kell elutasítanunk, függetlenül attól, hogy jobb- vagy baloldali.

Kell hogy legyen egy morális minimum!

Ha pedig valaki megnézi, hogy az elmúlt években Szombathely mennyit fejlődött - és ez a fejlődés szervesen kapcsolódik Hende Csaba tevékenységéhez -, akkor nem lehet senkinek kétsége, hogy az országgyűlésben ő képviselheti a legjobban Szombathelyt és a választókerülethez tartozó falvakat.

A szomszédban zajló háború most itthon is rengeteg erőforrást leköt. Jut elég figyelem a kampányra az országban?

A legfontosabb, hogy amit az ország biztonságáért megtehetünk, azt tegyük meg.

A választás nagyon fontos, de az ország biztonsága még annál is fontosabb.

Természetesen minden megmaradt energiánkat mozgósítani fogjuk azért, hogy az embereknek elmondjuk a választás tétjét, és ez a tét nagyobb, mint bármikor máskor.

Az EBESZ komoly erőkkel készül megfigyelni a magyar országgyűlési választást. Mit vesz belőlük észre majd a választópolgár?

Semmit. Az EBESZ mindig küld megfigyelő missziót, hol kisebbet, hol nagyobbat. Már látjuk a résztvevők névsorát is, nem biztos, hogy objektivitásra törekvést várhatunk tőlük. Nincs nagy jelentősége, majd megköszönjük a véleményüket a választások után.

Mi lesz a legnagyobb kihívás, amivel az újonnan felálló kormánynak szembe kell néznie, függetlenül attól, hogy ki nyer?

Ha tart még a háború, akkor az, hogy kimaradjunk belőle, a békét és a biztonságot szavatolni tudjuk. Mindeközben pedig fontos feladat lesz elérni, hogy a magyar gazdaság fejlődése arról az emelkedő pályáról semmiképpen ne legyen letaszítható, amelynek köszönhetően az elmúlt évben 7 százalékos gazdasági növekedést értünk el, a rendszerváltozatás óta ilyen nem volt. Ezt kell tartani!