Tesztelés, tesztelés, tesztelés, mindenkit tesztelni kell - napokon keresztül mást sem hallottunk a balos „virológus szakértőktől”, és a médiájuktól, hogy mi is lenne a leghatékonyabb módszer a koronavírus-védekezésben. Aztán e „pandémiaszakértők” épp a WHO budapesti irodavezetőjétől kaptak egy nagy pofont, aki azt közölte, a teszteket csak azoknál kell elvégezni, akik tüneteket mutatnak, vagy találkoztak koronavírusos fertőzöttel.
Ez a „látványos” ellenzéki szakértelem vezetett arra, hogy eljátsszak a gondolattal: mi lenne, ha most is ezek a figurák lennének kormányon. 2010 előtt éles helyzetben, kormányzásuk idején már bizonyították, hogy mire is számíthatunk, ha ők vezetik az országot.
Szögezzük le: a baloldal az egészségügyi alapellátást fizetőssé tette. A mostanában szinte már virológusként fellépő, és Facebook-haknizó Gyurcsány Ferenc kormányzása idején bevezette a 300 forintos vizitdíjat - ezt minden háziorvos-beteg találkozó esetén, tehát egy egyszerű receptfelírás esetén is meg kellett fizetni -, és a kórházi napidíjat (ez ugyancsak 300 forint volt, és az ellátás igénybevétele után kellett kipengetni). Ezek szépséghibája abban rejlett, hogy az aktív munkavállalók fizetéséből továbbra is vonták az egészségügyi hozzájárulást, tehát a balos kormány kétszer is kifizettette ugyanazt az ellátást. A 2008-as, Fidesz által kezdeményezett népszavazás eredménye mindkét díjat elsöpörte, és betett az egészségügyi átalakítási terveknek is.
Pedig Gyurcsány fel akarta forgatni az egészségbiztosítási rendszert is. Az állami OEP-et megszüntették volna, - és kisebbségi tulajdonosként, maximum 49 százalék erejéig - megjelenhettek volna az egészségügyi ellátásban az üzleti biztosítók. (A MSZP-SZDSZ koalíció kisebb, de kétségkívül erősebb érdekérvényesítő potenciállal rendelkező pártja, az SZDSZ a menedzsmentjogokat is a befektetőknek adta volna, sőt, egy idő után biztosította volna számukra a többségi tulajdonszerzés lehetőségét is.) Mindezzel tulajdonképp az üzleti befektetők vették volna át az irányítást a magyar egészségügy finanszírozása fölött is.
És persze ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a Gyurcsány-korszakban (a több-biztosítós egészségbiztosítási modell egyik szoros kapcsolódási pontjaként) indult el a kórház-privatizáció folyamata is, ennek következményeként magánkézbe került több kórház is.
Ne legyenek illúzióink, mindezzel létrejött volna a gazdag-szegény felosztás az egészségügyi rendszerben, tehát aki kevesebb járulékot lett volna képes a fizetéséből a magánpénztárába becsengetni, ez nem kaphatott volna ugyanolyan ellátást, mint gazdagabb polgártársa. Létrejöttek volna a „gazdag” magánkézbe adott kórházak, és a „szegény” állami fennhatóság alatt maradt intézmények.
Hogy ez nem épp szociáldemokrata, baloldali politika? Ezekre a társadalmi igazságossági humbugokra a baloldal csak ellenzékben szeret hivatkozni, kormányon egyáltalán nem volt fontos nekik.
Az egészségügy átalakítása azért lett volna Gyurcsányéknak nagyon fontos, mert nagy volt a nyugati befektetők nyomása, ki akarták elégíteni igényeiket, profitéhségüket.
De ezekben az években az egészségügy állami finanszírozásának mértékét is visszavágták, hiszen az állami szerepvállalásra szerintük ezen a területen sem volt akkora mértékben szükség, mint addig. (Ezt egyébként a liberális felfogás alapján szinte minden állami tulajdon vonatkozásában így gondolták, az állam szerintük ugyanis nem jó tulajdonos.)
Abban biztosak lehetünk: egy külföldi irányítás alatt álló egészségügy bizonyosan nem úgy reagálna a mostani válsághelyzetben, mint az állami egészségügy.
És az sem mellékes, hogy a pácienseknek most mennyibe is kerülne az ellátás, még akár egy koronavírusteszt is.
Köszönjük, mi már mindnyájan átestünk egy teszten: 2002 és 2010 között a balosok az egészségügyben is bizonyítottak, ez az időszak koronavírus nélkül is rémálom volt.
Ennyire vegyük most komolyan bármilyen „szakértői” megnyilatkozásukat.
Illusztráció: singularityhub.com
