Bokányi Péter – Garas Kálmán: …végtére hazatérek… - Vas megye irodalmi emlékei
A kötet célja, hogy a szélesebb közönséget megszólítva, képekkel illusztrálva mutassa be egy régió, Vas megye irodalmi múltját. Alapvetően két komponensre épül: Bokányi Péter irodalomtörténész ismeretterjesztő írásaira a téma kapcsán, illetve Garas Kálmán fotóművész alkotásaira.
Bedécs Gyula: Első világháborús katonatemetők - Az Isonzó Baráti Kör története és a "guruló továbbképzések"
"Ami még megmaradt, és ami még ránk vár" mottó alatt jelentek meg a 30 éves Isonzó Baráti Kör kiadványai. Ami megmaradt és beépült az emberek tudatába, az nagyon kevés, és ami még ránk vár, az hatalmas feladat. De ha nem kezdjük el, akkor az a kevés is semmivé lesz.
Egy térben és időben is hosszú út során összegyűjtött emlékek adják könyvünk lényegét. A Kocsis Tibor – az Isonzó Baráti Kör tagja – által készített fotók arra figyelmeztetnek bennünket, hogy ha már a temetőkben nyugvóknak az életét követelte a hadba hívó Osztrák–Magyar Monarchia, legalább az emléküket mentsük meg az utókor számára. Nemcsak tiszteletet parancsolnak, hanem az emlékek megőrzését és széles körben való híresztelését követelik az emlékhelyek. Erre vállalkozott összegzésünk.
Török László Dafti: betű rendben
A cím állítása szerint a több ezer éves emberi gesztus, a betűvetés, az írás köszöni szépen, megvan, rendben van, működik, létezik, amíg viseljük Nagy László-i emberi arcunkat. Hogy a betűk által ábrázolt világ(ok) rendben van(nak)-e, ez naponta felhorgadó kérdése írástudóknak, gondolkodóknak. Korszakos halhatatlanokat életszakaszokra, tematizálható fejlődési ívekre oszt az utókor. A világuk peremén bóklászó egyszerű teremtés egy egyszerű szerkesztési módot választott közlendőinek közreadásakor. A betűrendet. Az itt-ott megtalálható, kikövetkeztethető időrendiség persze jelent(het)i a tapasztalások, felismerések bővülését, egy magasabb lépcsőfokra érkezést, de, remélhetően e karcsú számvetés – akár mátrixszerű – olvasata egyben látható világképet ad ki. „kételkedek és rajongok őszes mégis-gyerek lassan szótagokra bontom összes fétisemet” (úton)
TÖRÖK LÁSZLÓ DAFTI 1987-ben végzett a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola magyar–népművelés szakán. Azóta Szabadszálláson él, és tanít a környező településeken is. Pályakezdése első éveitől foglalkozik a drámapedagógiával és a gyerek-színjátszással. A Pannon Egyetem tanári mesterképzésén fő kutatási területe a vers és a dráma kapcsolata volt. A Lajtorja csoporttal végzett közel negyedszázados rendezői munkájáért Csokonai-díjban részesült.
„…Merő álom” - Történetek a Soltis Lajos Színház 40 évéből (szerk. Sirató Ildikó)
A kötet összefoglalja a celldömölki Soltis Lajos Színház történetét a színházi és közösségi előzményektől máig, a 40. születésnapot követő évad végéig. A színház és az egyesület művészi története, a „Soltis-identitás” a legszorosabban összefügg a Sitkén, majd Celldömölkön tagnak szegődött lelkes és elszánt színházcsinálók személyes és közös históriájával. Sajátos históriát tart kezében a tisztelt Olvasó. Egy színház történeti krónikáját, ám nem a szokott, adatokat, hivatalos értékeléseket és tudományos perspektívát tartalmazó színháztörténeti monográfiát, hanem egy különös és különleges közösség emlékezésekből összeépülő saját könyvét. (Az ismertetők forrása: https://savariauniversitypress.wordpress.com/)
A szerzőkkel Fűzfa Balázs irodalomtörténész, projektvezető beszélget.
