Van abban tényleg valami gyönyörű, amikor az ember látja beérni a munkája gyümölcsét. Mindez vonatkozik edzőre és játékosra egyaránt. Az edző – Horkai György és segítői, élükön Varga Zsolttal – habitusához híven kőkemény kézzel fogta a srácokat, iszonyatosan meghajtotta őket, olykor reggel héttől zajlottak a gyakorlások, hogy a suli se sérüljön. Védekezés, fór-hátrány, és persze fizikum-építés. Plusz az ötlet: induljon a csapat önállóan az ob I-ben. Ez hozta meg az igazi előrelépést. Hétről hétre meccs a felnőttekkel. Acélossá edződött a társaság.
Itt, Szombathelyen egyértelműen látszott, immáron készek a nagy feladatra. Ahogy az olaszok ellen visszajöttek a végén, amilyen magabiztosan legyőzték a gyengébb együtteseket – és amilyen simán legyőzték az év legfontosabb meccsén a spanyolokat. Mert a negyeddöntő valóban az volt: itt dőlt el, hogy a nagy cél, ami korábban sohasem sikerült, a négy közé jutást sikerül-e elérni.
Sikerült. Az első negyedben még kissé döcögött a támadójáték, hiszen két gólt is úgy lőttünk, hogy a kipattanó labdát gyűjtöttük be, illetve akadt egy labdanélküli kiállításból, az üresen maradt centernek bepasszolt labda után elért találat.
A második részben viszont igazi, magyaros vízilabda folyt a vízben, Sedlmayer Tamás átlövésből, Jansik Szilárd emberelőnyből, Bedő Krisztitán centerből volt eredményes, majd a negyed végén Lőrincz Bálint húzott a falból fórban – egyik szebb volt, mint a másik. Ha Bendes Viktor, alias Jimmy nem véd be egy labdát, még simábbnak tűnt volt az életünk – bár a félidő így is 7-4-es vezetéssel zárult.
A harmadik részben már egyértelműen a védekezés dominált, Bendes Jimmy lehúzta a redőnyt, ha ekkor kicsit figyelmesebbek vagyunk emberelőnyben, simán eldöntjük a meccset. Berta József még belőtt egyet az elején, utána viszont elkezdtek kimaradozni a fórok. Ugyanakkor Jansik Szilárd irdatlan gólja nyolc méterről megnyugtatólag hatott, mutatta, nincs olyan nehéz helyzet, amelyből ne lelnénk meg a kiutat.
Mivel az utolsó negyedre 9-5-ös előnnyel fordultunk, az valahol egyértelműnek tűnt, hogy izgalom tán lehet még, de klasszikus fordulat aligha. Igaz, ekkorra már eléggé lelassultunk elöl – innen nagyon fel kell pörögni a horvátok elleni elődöntőre. Szóval, a spanyolok ugyan összehoztak két gólt, ám tovább nem tudtak jönni, biztos kézzel őriztük az előnyünket.
A meccs végén a kissé felhergelődött spanyolok szívesen verekedtek volna egy jót, a mieink azonban nem kívántak pofozkodásba bonyolódni – okos döntés volt, ha véletlenül elszabadul a pokol, mindkét gárdát automatikusan kizárták volna... Ehelyett megindult a hatalmas ünneplés, több mint ezer ember tapsolt a fiataloknak
Folytatás szombat 18.00-kor a horvátok ellen, a másik ágon az olaszok a szerbekkel meccselnek. Hű, ez aztán igazi szombat lesz Szombathelyen!
Jegyzőkönyv
Magyarország–Spanyolország 9-7 (3-2, 4-2, 2-1, 0-2)
Játékvezetők: Paoletti (olasz), Putnikovics (szerb)
Magyarország: Bendes – Telegdy, Jansik Sz. 2, Bedő 2, Berta 2, Sedlmayer 1, Gyárfás, Csapó, Lőrincz 1, Szabó B., Manhercz, Német 1. Szövetségi kapitány: Horkai György
Spanyolország: Lorrio – Munarriz 2, Montpeat 1, Cabanas, De Toro 1, Larumbe, Barroso, Matoso, Reixach 1, A. Bustos, Gorria 2, J. Bustos 1. Szövetségi kapitány: Emilio Bautista
Emberelőnyök: 12/4, ill. 13/3
További eredmények
Negyeddöntők
Olaszország–Egyesült Államok 10-6
Szerbia–Ausztrália 12-5
Horvátország–Brazília 10-5
A 9-12. helyért
Japán–Üzbegisztán 13-11
Oroszország–Kanada 13-7
A 13. helyért
Szlovákia–Dél-Afrika 22-10
A 15. helyért
Kazahsztán–Kolumbia 10-9
