A Jurisics-vár patinás lovagtermében Pócza Zoltán az intézmény igazgatója, az est házigazdája üdvözölte a megjelenteket, és köszöntötte az ünnepeltet. Az érkezőket az alkotó festményei fogadták a vár folyosógalériáján, a lovagterem hátsó részén pedig a költő publikációiból kiállított gazdag anyagot tekinthette meg a közönség. A számos meglepetéssel szolgáló műsorban minden fellépő Tóthárpád Ferenc írásaival szerepelt.

A TáF 60 című közönségtalálkozón Farkas Csaba, a Magyar Kultúra Lovagja, a Szülőföld Kiadó ügyvezetője volt a beszélgetőtárs.
Kékkovács Mara, a Budapesti Operettszínház színművésze versmondásával örvendeztette meg az szerzőt és a közönséget.
A balassagyarmati Csalogató együttes meglepetés versdalokkal is szerepelt. A kőszegi Rózsabors Műhely ugyancsak több olyan feldolgozást adott elő, amelyet még senki nem hallhatott. A művek hangzását a szintén TáF-kedvenc Kőszegi Vonósok együttese tette még teljesebbé.

A gyermekkor, a vers és a zene viszonya, a Szülőföld-Haza-Otthon fogalomhármasa, a Vadalma című dráma, és még számos témakör került „terítékre” olyan produkciókkal fűszerezve, amelyek szórakoztatóvá alakították a több mint kétórás „előadást”.
Nagy örömömre olyan emberek tiszteltek meg ezen az estén, akik valamilyen módon a pályám részévé váltak. Igazán megható, hogy sokan eljöttek. Szándékaim szerint az est célja az volt, hogy saját eszközeimmel egy keveset vissza tudjak adni az olvasóimnak – mondta az ünnepelt.

A rendhagyó születésnapi könyvbemutatóvá kerekedő estén Devecsery László szólt a januárban megjelent Dőzsöl az égen a Hold című, nemrég a boltok polcaira kerülő könyvről is. (A verseskötet mellékleteként kották és a Rózsabors Műhely versdalai is megtalálhatók CD-n). Az új versgyűjtemény, a Végtelen fragmentuma címet viseli. (Az illusztrációkat, egy rézkarcsorozatot, S. Horváth Ildikó készítette.) A költőtárs szólt a kötet versi világáról is, amelyek zeneiségét Kékkovács Mara előadása szemléltette.

Tóthárpád Ferenc tíz esztendőt várt, hogy újra a felnőttekhez szóljon. A Hajszálrepedések című könyve után megint egy évtized válogatott verseit rendezte sorba.

A rendezvény végére elkezdett szállingózni a hó, mintha a természet is meg akart volna szólalni. A jelenlévők szíve és a kisváros is ünnepi fehérbe öltözött.

A táj szinte „rímelt” egy korábbi TáF-versre: „Kicsit most még dideregnek a házak, / de már kinyújtóznak a templomok.  / Boltívek álma félhomályba ásít, / mint mindig, én is velük álmodok.”