Képzeljük csak el, milyen lehet úgy készülni egy bemutatóra, hogy a társulatnak fogalma sincs róla, hogy mikor tarthatja azt meg! Nem elég, hogy közönség nélkül telik a mostani évad, valahogy motiváltnak kellene maradni, és bízni. Nem egyformán megy ez a Mesebolt Bábszínház tagjainak sem, Kovács Géza igazgató például arról beszélt a keddi sajtótájékoztatón, hogy fárad a színházi világ, de jövőre még rosszabb lesz. Félti a szabadúszókat, mert a színházak többnyire az idén tető alá hozott darabokat viszik majd színre az ősszel kezdődő szezonban, új megbízások aligha lesznek, ezért a mostaniaknál súlyosabb problémák jöhetnek a szakmában. Utalt az MMIK felújítására és a későbbi intézményi működtetésre is, amelyről egyelőre keveset tudnak.

Nehéz nem mindezek fényében nézni a mostani készülődést: egy ragyogó színpadképpel kecsegtető darabot próbálnak a színészek. Igéző kék és lila, harsogó sárga és vörös, egy praktikus fogó paraván, mutatós bábok és képek. Molnár Jacqueline Barcelonából – távmunkában – tervezte meg a Holdangyal látványvilágát, és szépet alkotott.

A Rumi László rendezésében alakuló darab egy baskír és tadzsik mesékből bábszínpadra írt mű. Veres András volt az, aki összefésülte őket, a zene pedig Csernák Samu munkája, és az ízelítőből kiderült, hogy a hangszeres zenével gazdagított, énekre épülő hangzásvilág fontos dimenziója lesz az előadásnak. A rendező elismeréssel beszélt a színészekről: mint mondta, Császár Erika, Kosznovszky Márton, Kovács Bálint, Lukács Gábor és Varga Bori közel olyan nagy lelkesedéssel vett részt a próbákon, mint békeidőben, amikor a közönséggel való találkozás fűti őket. Ennél most nehezebb a helyzet, azt sem tudni még, mikor mutathatja be a darabot a társulat. Egy biztos: soha akkora szükség nem volt a mesélésre, a népmesék bölcsességére, a történetekre, tanulságokra való odafigyelésre, és az ily módon való szórakoztatásra, mint most. Ebben egyetértettünk. Rumi László nagyon bízik a közönség visszatérésében, optimista, és azt mondta – utalva a Holdangyalra –, hinni kell a szellemi világban, a tanulásban és a művészetekben, mert erre szomjazik a világ.

A Holdangyal különös feladatot ad a főhősnek: tartsa őt ébren reggelig egy mesével! És az ifjú mesemondó csodálatos történetbe kezd. Mese a mesében: a hős nem erejével, hanem eszével, gyors felfogásával és tanulni vágyásával nyeri el a méltó jutalmát. Mindebben a zene, az írás és a sakk tudománya segít neki. Az emberi kultúra alappillérei ezek, amelyek egyszerre hatnak az észre és a szívre.

Felnőttekhez, gyerekekhez egyaránt szól a mű, amelyet ha nem is színházteremben, nagy közönség előtt, de szabadtéren, talán már ezen a tavaszon előadhatnak a Mesebolt Bábszínház tagjai. Valahol a művészi és a vásári műfaj között van félúton a Holdangyal, éppen azért, hogy minél előbb és minél többeknek előadható legyen. Mert az ősi mesélési technikákban nem lehet csalódni…