Síkalandból kétnyelvű könyv – amikor a gyerek írja az esti mesét

Haitzmann Ágnes • 2020. december 16., szerda •
Micsoda élmény egy kisgyereknek, ha az édesanyja esténként mesél neki! Hát még, ha együtt szövik azokat a történeteket! Martinnak nagy szerencséje volt, anyukáját remek írói vénával áldotta meg a sors, és még rajzolni is tud. Az éjjelilámpánál elhangzott kalandok papírra, sőt könyvbe kerültek, és most már nem csupán a család követheti nyomon a téli sípályák lánctalpas hőseinek, a ratrakoknak a történeteit. Petres-Majsa Adriennel, a sárvári származású, Bécsben élő írónővel beszélgettünk meseírásról, síszezonról és a terrortámadás utáni Bécsről.
Síkalandból kétnyelvű könyv – amikor a gyerek írja az esti mesét

Nemrég látott napvilágot az új mesekönyve a Szülőföld Könyvkiadónál. Mi a kötet előzménye?

Két évvel ezelőtt jelent meg az első kis füzetünk, benne három magyar nyelvű mesével. Telt az idő, kiadót váltottunk, és az új koncepció szerint folytattuk a munkát. Egy kötetbe rendeztük a korábbi három, illetve két új mesét, de már két nyelven, magyarul és németül. Ettől aztán már nemcsak mesekönyv ez a kiadvány, hanem nyelvkönyv és foglalkoztató is egyben: a fejezeteket szógyűjtemény zárja, és színező rész is van benne.

Ha ennyire tudatos volt a szerkesztés, nyilván már azt is tudja, kikhez és hogyan jut el a könyv!

A honlapunkon is meg lehet venni, de könyvesboltokban, sőt síiskolákban is elérhető. Több iskolával is felvettem a kapcsolatot, ahová szintén jut majd belőle.

Nagy sírajongó a család. Mi a helyzet az idei síszezonnal?

Magyarországon elindult már Eplény, Ausztriában pedig december végétől működnek majd a sífelvonók, bár a szállodák nem nyitnak még ki. Nem lesz könnyű, már csak a határátlépés nehézsége miatt sem. A Ratrak mesékben azonban minden lehetséges, úgyhogy a síelést kedvelő gyerekek – ha máshogy nem – most a mesék segítségével szerezhetnek élményeket.

A történetvezetés ezek szerint marad a síelés témánál?

Öt történet van. Az első egy bevezető történet, amelyben megismeri az olvasó, hogy mi az a ratrak, ki a Ratrak Regő. A második sztori egy mentőakció, amelyben Hóágyú Gyurit kell megmenteni. Ezután egy kifejezetten síelős történet jön, arról, hogy egy kisfiú hogyan tanul meg síelni. Következik egy kalandos történet, amelynek a helyszíne az Északi-sark, a lezáró történet pedig egy picit átvezet bennünket a tavaszba, amikor esik az eső. Ez egy vicces mese, amelyben láthatjuk, hogyan boldogul Ratrak Regő a hó olvadása után.

Mikor jön el az a pillanat egy anyuka életében, amikor már nem csupán a saját gyermekének írja a meséket, hanem könyvbe szánja azokat?

Érdekes, mert valóban volt egy ilyen pillanat. Eleinte Martin fiammal írtuk a meséket, miután egy síelős utazáson nagyon megtetszettek neki a ratrakok. Mindent leírtam, nehogy elfelejtsem, később pedig rajzokat is készítettem hozzájuk, teljesen spontán. Összeállt egy halom papír, amit egy születésnapi zsúron megmutattunk másoknak is. Nagy sikert arattak a mesék, ott vetődött fel, hogy meg kellene jelentetni.

Lesz folytatás is?

Sok történetünk van, amelyek megírásra, illusztrálásra várnak, és ezek igazodnak az élethez is. Ami a valóságban történik velünk, a fiam sokszor beleszövi a sztoriba. Hozzá kell tennem, hogy bár Martin óvodáskorában kezdte a mesélést, ma már nyolcéves, de a téma maradt, a mesevilág is, és a történetek nem komolyodnak. Örülök is neki, hogy a gyermeki fantáziáját így ki tudja élni. Ha lesz időm formába önteni ezeket a történeteket, jöhet a következő mesekönyv.

Kikerülhetetlen a kérdés: milyen most Bécsben élni? A terrortámadás óta oda a város nyugalma?

A férjemmel mindketten home office-ban vagyunk, ő március, én pedig október óta, egy banknál dolgozom egyébként. Kevéssé látom, mi zajlik a városban, mert nemigen mozdulunk ki. Elmegyünk a gyerekekért az óvodába és az iskolába, és kész. A terrortámadás egy borzalom volt! Van közeli ismerősöm, aki ott volt, végignézte, de szerencsére nem sérült meg. Az egész várost megrázta az eset, de el kell mondanom, hogy a hétköznapokra mégsem volt akkora befolyással. Egységesen felemelte a szavát az összes vallási felekezet, és elítélték a támadást, amit nagyra értékeltünk, és ez pozitívan hatott az emberekre. Tény, hogy ez bennünk marad, de az élet megy tovább, nem élünk félelemben. Bécs az egyik legélhetőbb város, szörnyű, hogy ilyen itt is megtörténhetett. Most azonban a járvány az, ami miatt be vagyunk zárva, ami jobban befolyásolja a mindennapjainkat. Szigorú korlátozásokon vagyunk túl, amelyek enyhültek ugyan, de még mindig kellően szigorúak, most ez határozza meg az életünket.

Jelenleg a határátlépés sem egyszerű. Ön sárvári. Közlekedik a két ország között mostanában?

A határokat ugyan lezárták, de a hivatalos céllal történő utazás engedélyezett. Az utóbbi időben több riportra is hazaérkeztem, nem volt gond. Az ünnepek már bonyolultabbak lesznek, mert néhány nap múlva életbe lép a szigorítás, miszerint az Ausztriába érkezőkre tíz nap karantén vár, amelyet öt nap elteltével lehet csak negatív teszttel kiváltani. Emiatt aztán még mi sem tudjuk, hogyan telik majd a karácsony, össze tudunk-e jönni…

közösség

további frisss

lap tetejére