Egy kis romantika római módra
A helyzet az, hogy a Valentin-nap vagy Bálint-nap gyökereit korántsem Amerikában kell keresni. Az ókori Rómában a február 14-e körüli napokon tartották a Lupercalia, vagy Februa nevű kultikus ünnepségeket, melyek során az emberek tisztító- és termékenységi rítusokon vettek részt. Plutarchos leírása egy nem éppen romantikus jelenetet fest elénk a Valentin-nap római változatáról: "Két kecskét vágnak le, majd két nemesifjú homlokát véres késsel érintik, de mások azonnal letörlik a vért tejbe mártott gyapjúkendővel. A két ifjúnak homloktörlés után nevetnie kell; majd a kecskék bőréből szíjakat hasítanak, a derekukon övvel, de egyébként teljesen mezítelenül futásnak erednek. A kezükben lévő szíjjal minden szembejövőre rávernek. Fiatal asszonyok nem futnak el az ütlegelés elől, abban a hiszemben, hogy az könnyebbé teszi a szülést, és hamarabb esnek teherbe."
Az igazán romantikus események csupán a szertartás után kezdődtek, amikor a fiatal lányok Juno, a házasság istennőjének templomába vonultak, hogy szerelmi jóslatot kapjanak jövendőbelijük kiválasztásához. A virágajándékozás szokása is ehhez az ünnephez köthető. Talán hihetetlen, de a Lupercalia ünnepén egy valódi „szerelmi sorsolásra” is sor került. A fiatalok tombolát húztak hajadon lányok nevével, akikkel azután egy ideig együtt jártak.
Az üdvözlőkártyák legendás eredete
Az ünnep eredetének egy másik magyarázata Szent Bálint, azaz Valentin legendája, aki a hagyomány szerint azon a napon halt mártírhalált, amelyen a pogány rítusokkal összekötött szerelmi játékokat tartották. A keresztényüldözések során Szent Bálintot bebörtönözték, ahonnan ő üzeneteket küldött a barátainak, melyben megírta nekik, hogy szereti őket, és hogy sosem felejti el őket.
A legenda egy másik változata szerint Szent Bálint a börtönben barátságot kötött a börtönőr vak lányával, akinek csodálatos módon visszaadta a látását. Kivégzése napján, azaz február 14-én búcsúzóul egy levelet hagyott hátra a lánynak, melyet így írt alá: a Te Valentinod.
A kereszténység előretörése után a pogány ünnep helyét a mártírhalált halt szent, a szerelmesek védőszentjének napja vette át.
Valentin-nap vagy Bálint-nap?
Tévedés azt hinni, hogy a Valentin-nap „idegen ünnep” lenne. Hazánkban is igen elterjedtek voltak a Bálint-napi szokások és hiedelmek. Ennek emlékét őrzi a szerelmi ajándékba készült kalotaszegi vetélő, amelyre az 1830. február 14. dátumot vésték. Egy Bálint-napi babona szerint a február 14-én adott szerelmes csók szerencsét hoz. Egy másik hiedelem szerint ha a lányok a Bálint-napot megelőző éjfélkor a temetőbe mennek, megláthatják jövendőbelijüket. De más módja is volt annak, hogy a lányok tudomást szerezzenek leendő férjük kilétéről: ha a hajadon lány ezen a napon egy verebet lát, akkor szegény ember felesége lesz, de boldogan fog élni, a tengelice azonban gazdag kérőt jósolt. Emellett a párna alá helyezett babérlevél is azt a célt szolgálta, hogy a lányok álmukban megtudják, ki lesz a jövendőbelijük.
A Bálint-naphoz ezenkívül termékenységi jóslatok is kapcsolódtak. Elődeink úgy vélték, ha egy almát e napon félbevágnak, a magokat megszámolva megtudják, hány gyermekük fog születni.
